a jövő atomerőművei

Már tervezik a jövő atomerőműveit

2008. június 24. 11:33, kedd - Forrás: Napi Online

Amennyiben Magyarországon a következő 15-20 évben új atomerőművet kezdenek építeni, biztos, hogy az úgynevezett harmadik generációs blokk lesz, mivel a következő - negyedik generációs - blokkok ekkorra még nem lesznek sorozatgyártásra készek - tudtuk meg Csom Gyulától, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzorától.

Az első közüzemi villamosenergia-termelésre készült blokkot 1954-ben helyezték üzembe. Ezek az első generációs erőművek lényegében a katonai alkalmazásra készült reaktorok áramtermelésre átalakított változatai voltak. Ilyenek az 1970-es évek közepéig épültek, az ezt követő második generációs reaktorok - amelyek az 1990-es évek közepéig készültek - már lényegesen biztonságosabbak és korszerűbbek voltak. Ilyen a paksi atomerőmű is, s a jelenleg működő reaktorok 90 százaléka ebbe a generációba tartozik. A következő, harmadik generáció első blokkját 1998-ban Japánban helyezték üzembe, és a következő 15-20 évben is ezt a típust fogják gyártani, ám már készülnek úgynevezett harmadik+ generációs erőművek is, amelyek tulajdonképpen egy továbbfejlesztett változatot képviselnek, de működésüket tekintve alapvetően nem különböznek a jelenlegi, harmadik generációs társaiktól - mondta Csom Gyula.

Az atomerőművek fejlesztése természetesen nem állt le, a tudósok már dolgoznak a következő, negyedik generációs reaktorok különféle változatain, amelyeknek számos területen teljesen új vagy megváltozott alapelveket, biztonsági követelményeket kell kielégíteniük. Egyik ilyen követelmény a teljes üzemanyagciklus átalakítása, hogy biztosítani lehessen a nukleáris üzemanyagkészletek hatékony energetikai hasznosítását. A reaktoroknak alkalmasaknak kell lenniük a hosszú életű izotópokat tartalmazó nagy aktivitású radioaktív hulladékok új elvek szerinti kezelésére (transzmutálás), valamint hidrogén előállítására is. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy a villamos energia egységköltsége továbbra is alacsony maradjon, és sikerüljön a fajlagos beruházási, valamint az üzemanyagköltséget megfelelő határok korlátok között tartani. És legalább ennyire fontos az élettartam megnövelése is. 

Az Egyesült Államok kormányzata 2000-ben kezdeményezte olyan új típusú, negyedik generációs atomerőművek kifejlesztését, amelyek 2025-2030 körül állhatnak üzembe. Ezt jelentős nemzetközi összefogással kívánják megoldani. A Generation-IV. projektben szinte kezdettől fogva részt vesznek a nukleáris fejlesztésekben jelentős szerepet játszó országok (az Egyesült Államokon kívül Kanada, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc, a Dél-afrikai Köztársaság, Argentína, Brazília, Japán és a Koreai Köztársaság). Az Európai Unió (az Euratom) 2003-ban lett a nemzetközi projekt tagja. (Az Euratom valamennyi uniós tagországot képviseli, 2006-tól Oroszország és Kína is tagja, jelenleg napirenden van India csatlakozása is.)

A Generation-IV. projekt által perspektivikusnak tekintett új reaktortípusok egyike sem előzmények nélküli, de a jelenlegi atomerőműpark ilyen típusokat gyakorlatilag nem használ. A szükséges fejlesztések csak jelentős volumenű kutatási programok megvalósításával érhetők el - hangsúlyozta Csom Gyula. Fontos követelmény a negyedik generációs atomerőművek fejlesztésében az üzemanyagciklus átgondolása, az új típusú üzemanyagciklus kifejlesztése.

A jelenlegi kutatások szerint hatféle reaktor jöhet számításba. A nátriumhűtéses gyorsreaktor (SFR - Sodium-Cooled Fast Reactor System) gyorsneutron-spektrumú, nátriumhűtéses zárt üzemanyagciklussal, az aktinidák hatékony kezelésére és a fertilis uránium hasadóanyaggá alakítására. A nagyon magas hőmérsékletű gázhűtéses termikus reaktor (VHTR - Very-High-Temperature Reactor System) pedig grafitmoderátoros, héliumhűtéses, nyitott üzemanyagciklussal. A szuperkritikus nyomású vízzel hűtött reaktor (SCWR - Supercritical-Water-Cooled Reactor System) magas nyomású és magas hőmérsékletű, vízhűtéses reaktor, amely a víz termodinamikai kritikus pontja felett üzemel.

A sorban a negyedik az ólom/bizmuthűtéses gyorsreaktor (LFR - Lead-Cooled Fast Reactor System), amely gyorsneutron-spektrumú, ólom vagy ólom/bizmut eutektikus folyékonyfém-hűtéses, zárt üzemanyagciklussal, a fertilis uránium hasadóanyaggá történő hatékony átalakítására és az aktinidák kezelésére. A gázhűtéses gyorsreaktor (GFR - Gas-Cooled Fast Reactor System) pedig héliumhűtéses gyorsreaktor, zárt üzemanyagciklussal. A hatodik a sóolvadékos reaktor (MSR - Molten Salt Reactor System), amely fissziós energiát termel cirkuláló olvadt só, plusz üzemanyag-keverékben, egy epitermikus neutronspektrumú teljes aktinida-recirkulációs üzemanyagciklus segítségével.

A nátriumhűtéses gyorsreaktornak a villamosenergia-termelésen túl elsődleges feladata a nagy aktivitású aktinidák - elsősorban a plutónium - hasznosítása, illetve kezelése. E reaktorok segítségével energetikailag hasznosíthatóvá válik a természetes urán teljes mennyisége, szemben a termikus reaktorok maximum egyszázalékos hasznosítási hatásfokával. Az SFR-rel épített atomerőművek különböző teljesítményű opciói állnak rendelkezésre, néhány száz megawattól 1500-1700 megawattig. Mivel a technológia alapvetően ismert, a tökéletesített, új generációs nátriumhűtéses reaktorok bevezetése már 2015-2020 között megkezdődhet.

A nagyon magas hőmérsékletű gázhűtéses termikus reaktor termikusneutron-spektrumú, nyitott üzemanyag-ciklusú VHTR rendszert a villamosenergia-termelésen kívül elsősorban magas hőmérsékletű folyamathő előállítására szánják, például szénelgázosítás és termokémiai hidrogéntermelés céljából. Fejlesztése a grafitmoderátoros, héliumhűtésű reaktorok széles körű tapasztalatain alapul, ezért van esély a viszonylag gyors kifejlesztésére és rendszerbe állítására. A magas hőmérséklet eredményeként a villamos energiát legalább 50 százalékos hatásfokkal termeli. A VHTR projektben Japán és Dél-Korea mellett az Európai Unió (Framatome) is fontos szereplő, a projektet a 6. keretprogram is befogadta. Rendszerbe állítása 2020 körül várható. 

A szuperkritikus nyomású, vízzel hűtött reaktornak (SCWR) két üzemanyagciklus-opciója van: termikusneutron-spektrumú reaktor nyitott üzemanyagciklussal és gyorsneutron-spektrumú reaktor zárt üzemanyagciklussal, teljes aktinida-recirkulációval. Mindkét opció olyan vízhűtésű reaktort használ, amelyben a nyomás és a hőmérséklet a víz termodinamikai kritikus pontja (22,1 MPa, 374 Celsius-fok) felett van, ezáltal igen magas (körülbelül 44 százalék) átalakítási hatásfok elérését teszi lehetővé. Előnye a viszonylag alacsony fajlagos beruházási költség (kilowattonként kevesebb mint 1000 dollár), valamint nagy mérettartományban (400-1600 megawatt) életképes, ezáltal rugalmasan alkalmazkodik a piaci igényekhez. A rendelkezésre álló ismeretek alapján viszonylag gyorsan kifejleszthető. Az SCWR rendszerbe állítására - jó esetben - 2020-2025-ben kerülhet sor.

Az ólom/bizmuthűtéses gyorsreaktor legfontosabb jellemzői a gyorsneutron-spektrum, a zárt üzemanyagciklus, a fertilis urán hatékony átalakítása plutóniummá és az aktinidák kezelésére (transzmutációjára) való képesség. Az LFR rendszer kiváló minősítésű a fenntarthatóságban (mivel zárt üzemanyagciklust alkalmaz hasadóanyag-újratermeléssel), a proliferáció-állóságban és a fizikai védelemben (mivel hosszú kiégési ciklussal rendelkezik). Jónak minősül a biztonság és a gazdaságosság tekintetében is (elsősorban a többfajta termék előállíthatóságának köszönhetően). Ennek ellenére - legalábbis egyelőre - Európában zsákutcának tartják ennek a reaktortípusnak a fejlesztését. Rendszerbe állítása legkorábban 2020-2025-ben várható.

A gázhűtéses gyorsreaktor (GFR) gyorsneutron-spektrumú, héliumhűtéses, zárt üzemanyag-ciklusú reaktor, magas kilépési hűtőközeg-hőmérséklettel (850 Celsius-fok). A magas hőmérséklet lehetővé teszi, hogy a GFR-hez közvetlen ciklusú gázturbinás rendszer kapcsolódjék (Brayton-ciklus), ami magas energiaátalakítási hatásfokú (48 százalék körüli) villamosenergia-termelést tesz lehetővé. A projektet az unió 6. keretprogramja befogadta, üzembe állására legkorábban 2020-2025-ben kerülhet sor.

A sóolvadékos reaktorban az urán- és/vagy plutónium-fluoridot tartalmazó olvadt sókeverék szolgál üzemanyagként és hűtőközegként egyaránt, a rendszer fejlesztése az 1940-es, 1950-es évekre nyúlik vissza. Az MSR rendszer a zárt üzemanyagciklus és a radioaktív hulladék kiégetésében mutatott kitűnő képessége miatt a fenntarthatóság szempontjából kiválónak minősül. Jónak számít a biztonság, a proliferáció-állóság és a fizikai védelem tekintetében is. A projektet már az 5. keretprogram óta befogadta az Európai Unió, kifejlesztése várhatóan csak 2030 körül fejeződhet be.

Már tervezik őket, de még nőniük kell

Nagy remények a negyedik generációs atomreaktorok körül

Az atomerőművek jelenleg a világ teljes villamosenergia-termelésének 14 százalékát adják, az Európai Unió ban pedig az arány eléri a 30 százalékot. Mindezt 438 működő reaktor szolgáltatja, miközben 44 új egységet már építenek. Eközben már fejlesztés alatt állnak az úgynevezett negyedik generációs (4G) reaktorok.

Érdekes áttekintést ad az IEEE Spectrum tudományos folyóirat néhány ígéretes 4G reaktorról. A „Következő generációs atomerőmű” nevet viselő projekten két nagy vállalatkonzorcium dolgozik az Egyesült Államok energetikai minisztériumának támogatásával. Ennek különlegessége a fűtőanyag megoldása, amely hármas struktúrájú uránrészecskékből áll. Ezt a háromrétegű üzemanyagot kétféle alakban lehet előállítani: 60 mm átmérőjű kis gömbök vagy 39 mm magas rudacskák formájában. Belőlük több ezer kerül – a fűtőanyag-részecskék alakjától függően különböző geometriájú – grafitbélésű blokkba. Mivel a hűtőanyag hélium, a belső mag pedig grafi t, sokkal magasabb hőmérsékleten tud üzemelni (mintegy 900 Celsius-fok), mint a hagyományos nyomottvizes reaktorok. A héliummal közvetlenül lehet turbinát hajtani, vagy a hőjével ipari folyamatok fűtése látható el. De hiá ba a magasabb hőmérséklet, ez a reaktortípus viszonylag kis, maximum 270 MW villamos teljesítményt tud szolgáltatni. Előnye, hogy az elhasznált fűtőanyagot üzemelés közben lehet pótolni, nem kell hozzá leállítani a reaktort. Egyelőre azonban még igen sok anyagtechnikai, reaktorfizikai, működési és biztonsági vizsgálatot, mérést, szimulációkat kell végezni rajta. Az energetikai minisztérium jövőre tekinti át a két versengő konzorcium eredményeit, és akkor választ közülük. Mindenesetre, ha beválik is, nem fog nagyon hamar elterjedni, mivel a további fejlesztési munkák még legalább nyolctíz évet igényelnek.

A japánok imádják a betűsorozatokból álló mottókat, kijelentéseket, utasításokat, mozgalmakat. A Toshiba cég által kigondolt nukleáris „akkumulátor” nevében a 4S is ilyen: szuper, biztonságos, kicsi és egyszerű (super, safe, small, simple). A „kicsi” jelző kétségtelenül igaz, mert mind össze 30 MW hőés 10 MW villamos teljesítményt tud adni (egy-egy paksi blokkunk 500 megawattos, de a harmadik generációs reaktorok általában ezer vagy annál több megawattot adnak). A reaktor magja egy hosszú, vékony szerkezet, benne egy gyűrű alakú reflektor, amely lassan mozog felfelé. A radiális pajzson belül áramlanak a láncreakciót létrehozó neutronok. A gyűrű felfelé mozgása során lassan kiég az alatta lévő üzemanyag. Három kör alkotja a rendszert. Az elsőben folyékony nátrium kering, ez hűti a reaktormagot. Ugyanilyen anyag kering a másodikban is, ez szállítja a hőt a harmadik, vizet és gőzt tartalmazó, a turbinákat meghajtó körhöz. A biztonság érdekében mozgó alkatrész nélküli elektromágneses szivattyúk végzik a keringtetést. A reaktort harminc méterrel a föld alatt, lezárva helyezik el, így védve természeti csapásoktól és még inkább a terroristáktól.

A lezárt reaktort, amelyet 19,9 százalékra dúsított (azért nem pontosan 20 százalék, mert ez a bombaként használatos anyag határértéke), cirkóniummal vegyített és acéltokba zárt uránnal üzemeltetnék, addig használják, amíg a fűtőanyag ki nem merül. Ez a tervek szerint 30 év. Ezután kiveszik és, akár egy töltőtoll kiszáradt betétjét, „eldobják”, majd másikat raknak a helyébe. Persze minden fénynek van árnyéka, a 4S esetében egyebek között a nátrium hordoz veszélyeket, mert illékony, és vízzel érintkezve robban. Amellett az elhelyezendő kiégett fűtőanyag még mindig igen erősen radioaktív, és könnyen lehet belőle piszkos bombát gyártani. És bár máris jelentkezett egy lehetséges alkalmazó, az alaszkai Galena város (lakossága 599 fő!), egyelőre a japánok csak 2012 végén küldik el a terveket a hatóságokhoz felülvizsgálatra és esetleges jóváhagyásra.

Kétségtelenül a legizgalmasabb és talán leginkább jövőbe mutató tervezet a washingtoni Intellectual Ventures fejlesztése, a Terrapower TP–1. Ez már jelentősebb, 350-től egészen 500 megawattig terjedő villamos teljesítményt tud adni, és ráadásul több egység összekapcsolva akár gigawattos erőműkció hullámszerűen mozog a magban, évente néhány centimétert haladva. Kétfajta reakció keletkezik a hullámban. Az egyikben az U-238 plutóniummá alakul, míg a másodikban ez utóbbi tovább hasad, ezzel újabb neutronokat és hőt termelve. A reaktor 40-50 évig működhet üzemanyag utántöltése nélkül. Szükség esetén szabályozó rudakkal le is állítható, és azok eltávolítása után újraindítható. A kiégett fűtőanyaggal és a többi sugárzó anyag kezelésével sincs gond, mert a működés végeztével azok a szétszedett reaktor helyén tárolhatók. A TP–1 sok előnyös tulajdonsága mellett a kilátásokat erősen rontja, hogy egyelőre igencsak kísérleti stádiumban létezik, minthogy seregnyi – például anyagtudományi, szerkezeti – problémát kell még kutatni, megoldani. Bár a tervezést már 2006-ban elkezdték, kiterjedt nemzetközi együttműködésre vár még a további fejlesztés. A fejlesztők elképzelései szerint esetleg 2020-ra elkészülhet egy kísérleti reaktor, és ha ez megfelelő eredményeket hoz, akkor talán a húszas évek végére várható a Terrapower ipari alkalmazása

Forrás: Népszabadság

ÚJABB KÍNAI LÉPÉS A NEGYEDIK GENERÁCIÓS ATOMERŐMŰVEK IRÁNYÁBA

2011-07-22 10:48

Kína sikeresen csatlakoztatta első kísérleti gyorsreaktorát (FNR) az észak-kínai áramhálózatba, ezzel megalapozta a későbbi kereskedelmi hasznosítását - jelentette a kínai média csütörtökön.

A reaktor nukleáris hő teljesítménye 65 megawatt, energiatermelő kapacitása 20 megawatt. Biztonsági követelményeit tekintve eléri a negyedik generációs erőművekét. A szóban forgó technológiával, ami a negyedik generációs atomerőművek alapja, az urán energiahatékonyságát a nyomottvizes reaktorokra jellemző 1 százalékról 60 százalékra képesek növelni.
Gyakran hangoztatott előnye, hogy a második és harmadik generációs, tehát hagyományos erőművek által termelt nukleáris hulladékok, az elhasznált fűtőelemek ezzel a technológiával újra hasznosíthatók.
Kína az 1960-as években kezdte meg kutatásait ezen a területen, és jelenleg egyike azoknak az országoknak, amelyek önállóan rendelkeznek a technológiával. A reaktor megépítése mintegy tíz évet vett igénybe.
A Nukleáris Világszövetség (WNA) honlapján található adatok szerint körülbelül 20 ilyen gyorsreaktor működik a Földön, néhány az 1950-es évek óta. Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, India, Japán, Kazahsztán, Németország és Oroszország rendelkezik az FNR bemutató, vagy prototípusával, illetve kísérleti, vagy kereskedelmi szolgáltatásban működő példányával.
Kína saját fejlesztésű 1 gigawattos gyorsreaktort tervez építeni a Fucsien (Fujian) tartományi Szanming (Sanming) városban 2018-ra, és orosz tervek felhasználásával két 800 megawattos negyedik generációs reaktor megépítésére is készül 2013-ban, illetve 2014-ben ugyanott. Az ország 2015-től kezdődően további 600 megawatt kapacitás feletti gyorsreaktorok építésébe fog, és 2030-tól kezdené meg üzembe helyezésüket.
A világ közismerten energiaéhes második legnagyobb gazdasága 1994-ben kezdett első kereskedelmi atomerőművének építésébe, ma a legtöbb erőmű itt épül a világon. A 13 működő mellé 28 új létesítése van folyamatban. Elképzelhető, hogy 2020-ra  Kínában több mint 100 atomerőmű fog működni, illetve lesz épülőfélben. A japán fukusimai atomválság következményeként Kínában a területet érintő teljes biztonsági felülvizsgáltba kezdtek, amelynek első körét a tervek szerint októberben befejezik.

 

Forrás: MTI

A fukushimai nukleáris baleset

2011. március 22. 11:35
Hunhír.info

Nemzeti portálokon nem találtam a Japán atomreaktor-katasztrófa tudományos magyarázatára semmilyen cikket, tanulmányt. Emiatt kötelességemnek éreztem, hogy az olvasók tájékoztatása végett időt szánjak a témának és ismertessem a problémát tudományos ismeretterjesztő színvonalon. (A képen a fukushimai atomerőmű madártávlatból)

Fukushima Tokyotol északra fekszik kb. 400 km-re a Csendes Óceán partján. Az erőművet 1966-ban építették, tulajdonosa The Tokyo Electric Power Company. Évi elektromos áram termelése 29891 GWh, hűtővize: tengervíz.

A baleset 2011 március 11-én kezdődik a 9-es erősségű földrengéssel, ami elpusztította Japánnak ezt a részét. Ezt követte a Cunami, ami tetőzte a kárt. Az eddig felmért károkat 180 milliárd euróra becsülik. A fukushimai erőmű helyreállítási munkáinak értéke meg fogja haladni az 5 milliárd Eurót. A kormány rendkívüli állapotot hirdetett meg: 215 000 lakost telepítettek eddig ki.

Miképp működik egy atomerőmű?

Maghasadás és láncreakcio: baloldalt egy neutron láthato, ami eltalálja a 235-ös urán atommagot keletkezik 2 új elem atommagja , 2 vagy 3 neutron és 200MeV energia szabadul fel

A láncreakció és a kritikus tömeg feltalálója Szilárd Leo magyar fizikus. Ugyancsak őt tekintik az első atomreaktor megépítőjének is, amit Enrico Fermivel kísérleti céllal fel is építettek és sikeresen ki is próbáltak. Az atomreaktorban a dúsított urán 235-ös izotópját, vagy más hasadó anyagot, használnak fel. A reaktorban az urán rudak mellett a neutronokat fékező, ill. ezeket elnyelő közeg is található, amelyeket mozgatva szabályozzák a neutronok számát, ami a láncreakció fenntartásához, 2 generációban, az 1-es számot kell fenntartsa (k=1). Ez azt jelenti, hogy a láncreakció beindítása után kettéhasadó uránatomból kilépő neutronokból annyit kell a lassító közegnek elnyelnie, hogy csak egy nagysebességű neutron maradjon. Ez az egy neutron újabb maghasadást okoz rendkívül rövid idő alatt, minden alkalommal felszabadítva 200MeV energiát is. A neutron ágyú által kilőtt neutronokat is elnyeli a lassító közeg. A reaktor belsejében egy neutronszámláló is el van helyezve, ami a vezérlésnek folyamatosan visszajelzi a neutronok számát. Addig, amíg a neutronok száma 2 maghasadást követően (2 generáció) megmarad 1-nek, addig kritikus állapotú, önfenntartó láncreakcióról beszélünk. Amennyiben a 2 generációs neutronok száma nagyobb lesz 1-nél (k>1), úgy kritikuson felüli láncreakcióról van szó, amit a vezérlő és szabályozó rendszer visszaállít a megkövetelt hőmérséklet fenntartásához szükséges szintre.

Lobogóvíz -reaktoros erőmű működési vázlata

A Fukushima-i atomreaktor konstrukciója: a General Electric terveit vették át, anélkül, hogy egy Cunamit ill. 7-esnél erősebb földrengést tekintetbe vettek volna

A reaktorok úgy vannak megépítve, hogy egy földrengés kezdetekor, ha az elér egy bizonyos erősségi fokot, automatikusan a láncreakciót le kell a vezérlés állítsa. Azonban a reaktort továbbra is hűteni kell a meglévő magas hőmérséklet miatt, amely fennmarad több órán keresztül is. A hűtési rendszer nagy pumpái villamos energiát igényelnek, amit vagy külső árammal biztosítanak, vagy bekapcsolnak a biztonsági, helyi, dízelmotorokkal meghajtott generátorok és a pumpák működtetéséhez szükséges áramot megtermelik. A harmadik áramforrás a mindig feltöltött akkumulátorok. A fukushimai erőműben a 3. áramforrást kényszerültek bekapcsolni, ugyanis az erős földrengés miatt áramszünet keletkezett az országban és sajnos –eddig nem közölt indokok miatt- a dízelmotoros áramfejlesztők nem indultak be. (Tenger mellett, pontosan a Cunami lehetősége miatt, nem lett volna szabad dieselmotorokkal meghajtott generátorokra bízni a biztonsági áramellátást!) Az akkumulátorok pedig egy idő után kimerültek és így az urán rudak már többször teljesen vízmentes állapotba kerültek. Mivel a reaktor egy zárt kupolában működik így a forró urán vagy plutónium rudak a vizet gőzzé és rövid idő után hidrogénné változtatják, ami a megfelelő gázkeverék elérése után felrobban, nagy mennyiségű radioaktív anyagot bocsátva ki az atmoszférába. A rudak az egyik reaktorban 1,4 míg a másikban 2,9 m hosszan szabadon voltak, vagyis nem volt elegendő hűtő víz!

Sajnos rendkívül sok és ellentmondó hír kering, így nehéz megállapítani, hogy eddig mi is történt. Ugyanis Japánban hírzárlat van és még a mindennel felszerelt svájci katasztrófasegítő egységek sem tudnak hiteles adatokat szolgáltatni: mindenki csak spekulál. A még nagyobb baj akkor következik be, mikor a hűtés sikertelensége miatt a reaktor szíve (franciául „coeur” lásd a 3-as és az 5-ös rajzot) összeolvad (INES 7 baleseti fokozat) és a nagy hőmérsékletű olvadék elkezd lesüllyedni, addig amíg nem találkozik nagy mennyiségű vízzel. Ekkor újabb robbanás következik be, ami az erősen sugárzó anyagot sok kilométeres távolságra juttatja ki. Rossz széljárás esetén ezek a radioaktív anyagok messze elkerülhetnek. Például a Csernobili katasztrófa alatt kiszabadult radioaktív anyagok miatt a dél németországi vaddisznók húsát még ma sem tanácsos fogyasztani, mert radioaktívak az erdőben felzabált élelemtől.

A hírek szerint a Fukushima reaktort „elárasztották tengervízzel”, amit az elején nem akartak megtenni, hogy elkerüljék a reaktor korrodálódását! Ennek ellenére mégis további robbanásokról tudósítanak. A tengerbe pedig hatalmas mennyiségű radioaktív anyag került. A halkonzervek még éveken keresztül radioaktívak lesznek.

A reaktor hűtés kiesésének következményei

Ez az oka annak, hogy egy atomerőmű a megsemmisülés útjára kerül. Francia szaknyelv „accident majeur” a német meg „GAU”-ról (Grösste Annehmbare Unfall; magyarul: legnagyobb feltételezhető baleset) beszél. A következmények a következőek lehetnek:

1. Mechanikai robbanás: a leggyorsabban következik be, mivel a hűtővíz a magas hőmérsékletű nukleáris üzemanyag rudak miatt mind nagyobb mennyiségben és sebességgel gőzzé alakul és végül a túlnyomás miatt bekövetkezik az első robbanás a reaktorban, amely megkárosítja a reaktort.

2. Radioaktív szennyezés: A hőmérséklet a termikus tehetetlenség miatt is tovább emelkedik, a hosszú üzemanyagcsövekben repedések keletkeznek, és a reaktor szívébe hasadási termékek kerülnek. A kockázat az, hogy ezek a hasadási termékek kikerülnek a légkörbe a túlnyomásos gőzzel együtt, ami súlyos radioaktív szennyeződést jelent több kilométeres körzetben.

3. Hidrogéntermelődés és vegyi robbanás: Az üzemanyagcsövek, ha már nem merülnek bele a hűtőfolyadékba tovább melegednek és több száz fokot érnek el. Ezen hőmérsékletnél a cirkonium, ami az üzemanyag rudak köpenyét képezi, reagál a forró vízzel és cirkoniumoxidot meg hidrogént képez, amely keveredik a gőzzel és az elsődleges zárt keringés felső részeiben összegyűl. A reakció sokkal gyorsabb, mint ahogy a hőmérséklet emelkedik, és amikor a rudak teljesen vízmentesek lesznek, 1200°-on felül a folyamat felgyorsul. Ezen a szinten a legfőbb veszély, hogy a felgyűlt hidrogén akkora robbanást okoz, amely a „szívben” mindent elpusztít. (Finomabban kifejezve: megváltoztatja a reaktor szívének geometriáját!)

4. A reaktor szívének elolvadása: Végül a csövek is elolvadnak és az olvadék (corium, de nevezik magmának is) a reaktor aljába folyik, ahol felhalmozódik. Amennyiben a szív geometriája megváltozott és a kontrol rudak már nem tudják funkciójukat ellátni, úgy a helyzet a szuper kritikusság állapotába került, vagyis a maghasadáskor 2 generáción belül megnő a keletkező neutronok száma: k>1. Ebben a helyzetben a maghasadást fékezni a hűtővízben feloldott borsav segítene, ami ismert neutron elnyelő.

5. Az önfenntartó nukleáris reakció: a kritikussági állapot elérésekor jön létre (k=1) és a hőmérséklet meg a gőz jelenlétében mechanikus robbanásokat vált ki. Az atombombához hasonló robbanás viszont nem jön létre, pontosan a folyamatosan szétfolyó üzemanyag miatt, ami megakadályozza a kritikus tömeg létrejöttét. A Csernobili eset itt nem ismétlődhet meg, mivel a hűtőközeg nem grafit (ami Csernobilban meggyúlt), hanem víz.

5. Lobogó-víz reaktor:
1. Vészleállító rúd 2. Kontrol rúd 3. fűtőelemek 4. biológiai védelem 5. páraelszívás 6. vízbevezető 7. hő védelem

A Fukushima Daiichi mind a 4 reaktora veszélybe került és működés képtelen illetve a kieső hűtés miatt különböző baleseti fokozatba soroljak őket! 2 reaktor már az alább látható állapotban van, míg a megmaradt másik kettőben az ellenőrizhetetlen folyamatok lassabban, de haladnak a reaktor megsemmisítésének útján.

A mai nap még 50 alkalmazott sürgölődött a reaktorok körül, kitéve magukat a gyógyíthatatlan egészségi károsodásnak. A sugárzás nagysága már olyan nagy, hogy ezeknek a- már ma- hősöknek tekintett munkásoknak az életükbe kerül a honfitársaik tömegeinek megmentése, ill. az egészségi károsodásaik csökkentése. 

A reaktorok felülről: jól láthatóak a 2 felrobbant (1-es és 3-as) és megsemmisült reaktor maradványai

A megsemmisült 3-as reaktor látványa. Az omladék magasan radioaktív! Akárcsak Csernobilben valószínű itt is egy szarkofággal próbálják meg elszigetelni a törmeléket! Másik lehetőség, hogy az egész törmeléket plazma berendezésben (ha van ilyen Japánban?!) amorf „üveggé“ olvasztják és olyan kb. 50 cm-es átmérőjű és kb. 50 cm magas tömbökben, mint radioaktív hulladékot elszállítják valamelyik radioaktív-hulladék temetőbe

A képen látható már a radioaktív anyagok terjedése, a széljárás tekintetbe vételével. 10 nap múlva már Észak-Amerika nagy területeit fedi be a félelmetes anyag! Emiatt az amerikai hadsereg egyik speciális drón repülőgépe berepült a reaktorok fölé és méréseket végzett. Az eredményekre csak annyit jelentettek eddig be, hogy „remélik a kiértékeléseik nem jók és a Japán kormány által megbízott szakemberekre bízzák az eredmények kiértékelését”!

A sugárzás emberre gyakorolt hatása

A sugárzásnak az emberre gyakorolt hatása, az amit a japánok jól ismernek. A második világháború végén Japánra dobott 2 atombomba, a „Little boy” és a „Fat man” utóhatásai közül a legszörnyűbbek az ártatlan újszülötteket érintő sejtburjánzások, amelyek a magzati állapotban elképesztő torzulásokhoz vezetnek.

A sugárzás következtében torzzá fejlődött és életképtelen újszülött; Japán

2011. március 17. Helyi óra szerint 4.29 perckor az amerikai nukleáris bizottság szóvivője bejelentette, hogy a fukushimai atomreaktorok víztárolójából kifogyott a víz. Az üzemanyag rudak „víztelenek” lettek, ami miatt rendkívül magas sugárzást keletkezik. Különböző elképzelések születnek, hogy a víztárolókat feltöltsék. Egyelőre katonai helikopterek nagy zsákokkal a tengerből merítik a vizet és dobják le a romhalmazra és tűzoltó kocsikból öntözik a tengervizet a reaktorok romjaira, amely alatt ott „ügyködik” a palackból kiszabadított szellem!

Dr. Ing. Sebestyén István
(Az adatok egy része a francia nyelvű Wikipediaból, a Google képtárából, és több más az interneten összegyűjtött angol és német nyelvű forrásból származik.)

Atomenergia: áldás vagy átok?

Írta: sirius - Dátum: 2010. 06. 27. 08:40 - Kategória: energia

60 éve még nem létezett. Mégis, egyesek nélkülözhetetlen energiaforrásnak tekintik, ami nélkül nem tudnánk élni, mások ezt másképp látják. De mi is ez az atomenergia, és miért annyira ellentmondásos? Erre keressük a választ, több oldalról megvilágítva a témát.

Bevezető

Az atomenergia békés célú felhasználását a második világháborút követően nagy lelkesedés kísérte. „Annyira olcsó, hogy mérni sem érdemes” – üzenték a hirdetések. Nyugaton több száz atomerőművet helyeztek üzembe 1960 és 1980 között, s ezek valóban hozzájárultak a gazdaság élénküléséhez. Az idilli képet azonban kezdték beárnyékolni az eltitkolt, majd nyilvánosságra kerülő incidensek. Az 1978-ban bekövetkezett Three Mile Island-i baleset és az 1986-os csernobili katasztrófa vetett véget az atomenergia virágkorának. Ettől kezdve egészen a 2000-es évekig egetlen új reaktorra sem nyújtottak be engedélyezési kérelmet a fejlett országokban, számos erőművet viszont leállítottak, részben műszaki okokból, részben a közvélemény nyomására. Így a ma még üzemelő atomerőműveknek, amelyek globálisan a megtermelt villamos energia 16%-át adják, az átlagos életkora meglehetősen magas (23 év).

A veszélyesség mellett a nukleáris hulladékok elhelyezésének megoldatlansága is táplálta az ellenérzéseket. Úgy tűnik azonban, hogy az atomenergiával kapcsolatos félelmeket mostanában más aggályok kezdik felülírni. Ilyen a „peak oil”, azaz a fosszilis energiahordozók korlátlanságába vetett hit szertefoszlása, a más országoktól való energiafüggőség és a hagyományos energiatermeléssel járó környezeti ártalmak.

Ezekre a problémákra a nukleáris energia részben megoldást ígér, bár az iparág problémáira továbbra sem született megnyugtató válasz. Mindazonáltal a nukleáris ipar offenzívába kezdett (Magyarországon is), és egyre több kormány országát sikerül meggyőzniük, hogy az atomenergia gyógyírt jelent a fenti bajokra.

A reaktorok működése

Az atomerőmű elnevezése onnan ered, hogy az atomon belüli, rendkívül nagy energiákat használja fel energiatermelés céljára. A maghasadásos reaktorokban atommagok és neutronok ütköztetése révén a magok széthasadnak, és újabb neutronok keletkeznek, amelyek újabb atommagok hasadását idézhetik elő. Ahhoz, hogy ez a láncreakció ne vezessen robbanáshoz, de önfenntartó és kontrollálható legyen, egy moderátor anyagot használnak, amelyik lefékezi a neutronokat.

Egy reaktor működése (Sulinet)

A régebbi atomerőművekben grafitot használtak moderátorként, a jelenleg elterjedt, második generációs nyomott vizes reaktorokban könnyűvíz a moderátor (ilyen a paksi is). Ezek mesterségesen dúsított uránt használnak üzemanyagként. A már említett nukleáris reakció során hő fejlődik, amelyet vízzel hűtenek, az így képzett gőzzel pedig turbinákat hajtanak meg, amelyek villamos energiát termelnek. Egy reaktor teljesítménye jellemzően 200 és 5000 MW között mozog¹.

Az urán

A reaktorok működésükhöz uránt használnak. Mivel az uránérc roppant kis sűrűségben tartalmazza a jelenleg elterjedt reaktorokhoz szükséges üzemanyagot, azt fel kell dúsítani². Kanada, Ausztrália, Kazahsztán és Oroszország adják a világtermelés 68%-át³.

Energiahordozók kitermelésekor mindig figyelembe kell venni a kitermelésre és üzemanyag előállításra használt anyagi ráfordítást. A két tábor véleménye ugyan eltér az uránérc rendelkezésre állásáról a jövőben, de az mindenképpen évtizedekben mérhető.

Az Energy Watch Group „Uranium Report”-ja alapos elemzést ad az érckészletek helyzetéről⁴. A tanulmány szerint a jelenleg ismert források nem biztosítják az uránutánpótlást több mint 30 évre (más források ezt 70 évre teszik – ez függ az érc minőségétől, a bányászat költségeitől). Jelenleg az erőművek 67 ezer tonna uránt igényelnek évente, ebben 42 ezer tonnát biztosít a kitermelés, a maradék 25 ezer tonnát az 1980 előtt felhalmozott készletek adják. Mivel ez a készlet 10 éven belül kimerül, ezért a kitermelést 50%-al meg kell növelni, hogy fedezze az igényeket.

A köv. ábra szemlélteti az urántermelés alakulását⁴:

Az urántermelés alakulása. Ha csak a táblázat első sorának alacsony költségű részét vesszük (40 $/kg-os készletek, narancsszín), ezzel még a jelenlegi kapacitás sem látható el zavarok nélkül (Constant capacity, 2005 szaggatott vízszintes vonal). Ha az összes bizonyított készletet kibányásszák, akkor a jelenlegi kapacitás ellátható 2010-ig zavar nélkül (halványsárga), de már ez sem teszi lehetővé a reaktorok számának növelését. A jelenlegi készletekből következtetett további készletek is tetőznek 2030-ra (kék), ráadásul ez már drága is.

Mivel a jelen technológiák hosszú távú működése kétséges, kutatásokat végeznek a fáradt üzemanyag további hasznosítására, illetve nagyobb hatásfokú reaktorok kifejlesztésére. Ezeknek a IV. generációs, elméleti reaktoroknak a célkitűzéseik figyelemre méltóak, elkészülésük ideje viszont bizonytalan. Általánosan elfogadott, hogy nem helyezhetők üzembe 2030-nál hamarabb¹⁷. A Paks bővítésére szánt reaktorok III. generációsak.

Előnyök és hátrányok

A nukleáris energiának vannak kétségtelen előnyei: nem termel üvegházhatású gázt működés közben (csak életciklusa egyéb fázisaiban), jó az egységnyi területen elért energiasűrűsége⁶, korlátozott mennyiségű hulladékot termel, komoly kutatási potenciált képez és csökkenti az országok energiafüggőségét (bár ezt egyesek kétségbe vonják). Ugyanakkor a hátrányok is nyilvánvalók: a magas beruházási költségek (a legmagasabbak az energiaszektorban), a hulladékok és felhasznált anyagok nagyon veszélyes volta és a motiváció-elvonás más, fenntartható megoldások rendszerbe helyezésével, illetve az energiamegtakarítással szemben.

Érdekes az energiafüggőség kérdése. Általában elfogadott nézet, hogy az atomenergia használata csökkenti egy ország energiaimport-függőségét. Ez azért van, mert az atomerőművekben az üzemanyag kisebb költséghányadot képvisel, mint a hagyományos energiaforrások esetében, így kisebb a függőség az energiahordozók importárának változásaitól. A fűtőanyagok koncentráltabb méretűek, szállíthatók akár repülőn és jelenleg beszerezhetőek több helyről is.

Ugyanakkor ez egyáltalán nem jelent energiafüggetlenséget (a teljes üzemanyag külföldről jön), és fenntarthatóságot sem (a készletek világszerte évtizedekre korlátozottak.) A megújuló energiaforrások (nap, szél, föld és bioenergia) ingyen vannak és időben nincsenek korlátozva.

Az atomerőművek környezetterhelő hatása, amit ma egységesen CO₂kibocsátásban mérnek újabb éles viták forrása. Mivel működése közben nem termel üvegházhatású gázokat, egyesek ezt „nulla kibocsátás”-nak tekintik és az atomerőművet a klímaváltozás elleni küzdelem egyik letéteményesének, amely nélkül szerintük „nem teljesíthetőek a CO₂ kibocsátás-csökkentési vállalások (Magyarországon).⁷”

Ezzel a szemlélettel az a probléma, hogy nem veszi figyelembe az erőművek teljes életciklusára (az erőmű építésére és lebontására, az uránbányászatra, fűtőelem-gyártásra és hulladékkezelésre) vonatkozó CO₂ kibocsátást. Ezekkel kalkulálva a környezetterhelés a szélerőművek és a napelemek közé helyezhető, bizonyos elemzések szerint⁸. Igaz, ez így is viszonylag „tiszta” energiának számít⁹, mégis csak kevéssel járul hozzá a klímavédelemhez, a gyenge elterjedtsége miatt¹⁰. Egy másik kérdés, hogy mennyire tekinthető tisztának egy olyan energiatermelés, amelynek a hulladékai többezer évig veszélyt jelenthetnek az emberiségre. Az energiamegtakarítással elérhető széndioxid kibocsátás-csökkenés mindig magasabb, mint amit nukleáris energiatermeléssel el lehet érni⁵.

Az atomenergia költségei

Az anyagi ráfordítások egy másik, fontos és vitatott elem. Az atomenergiát támogatói olcsónak mondják, az ellenzői nem versenyképesnek. Nehéz itt tisztán látni, mivel óriási összegekről van szó, amelyek évtizedeken keresztül kerülnek befektetésre, illetve fejtik ki hatásukat, nem kevés bizonytalanság által övezve; így jó becslést a legjobb szakemberek sem tudnak adni. A költségek is sokrétűek: egyrészt az erőművek építési költsége, a tőke költsége (kamatok), a működés alatt megtermelt energia és a karbantartás költségei, a hulladékok elhelyezésének, illetve az erőművek lebontásának költségei. Mi csak arra vállalkozunk, hogy rövid ízelítőt adjunk a témából. Felsmann Balázs közgazdász, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium volt államtitkára egy kitűnő és átfogó elemzést készített a témáról¹¹.

Kezdjük az építési költségekkel. Az atomerőműveknek messze a legmagasabbak az építési költségei, a fajlagos költséget is beleértve¹². A Paksra tervezett két új blokk előzetes becsült építési költsége 1600-2000 milliárd Ft, ami megfelel négy 4-es metró költségének, illetve a 2009-es bruttó hazai termék 6-8%-ának. A technológia nagyon bonyolult: bizonyos elemeket csak egy pár cég gyárt a világon¹³, a szakértelem pedig hiánycikk a nukleáris iparban, így az óriási befektetés nem a magyar alvállalkozók ezreinek fog munkát adni.

Az atomerőművek építése meglehetősen időigényes (jelenleg átlagosan 7 év), és bonyolultságuk folytán az építkezések rendre elhúzódnak. Jó példa erre Olkiluoto 3, a most épülő finn reaktor, amely több szempontból demonstrációnak minősíthető¹⁴. Két évvel az építkezés kezdete után már két éves csúszásról beszéltek, ami mind az építési idő, mind a költségek másfélszeres növekedését jelentette.

Az atomerőművek becsült és valós építési költségei az Egyesült Államokban, illetve aktuális példák (2007)

Az ehhez hasonló eseteket, valamint a befektetés nagyságát és megtérülésének bizonytalanságát figyelembe véve érthető, hogy a világon miért nem épült atomerőmű csak magántőkéből. Jelentős állami szerepvállalásra, tőkére és garanciákra van szükség az építésükhöz, egy liberalizált piacon az atomenergia nem lenne versenyképes.

Ezzel szemben az energiaipari cégek azt állítják, hogy az atomenergia a leggazdaságosabb és mindenképpen versenyképes megoldás. Ennek alátámasztására nálunk a mostani paksi villamosenergiaárat említik. Paks jelenleg valóban a legolcsóbb magyarországi termelő, de ehhez a szocializmusban uralkodó, illetve a rendszerváltás óta az energetikában jellemző sajátos viszonyok is hozzájárultak . Felsmann említett tanulmánya szerint a jövőben 18-19 Ft/kWh induló áramárral indokolt kalkulálni, ami erősen kérdésessé teszi az új atomerőmű szignifikáns versenyelőnyét az egyéb szóba jöhető technológiákkal összehasonlítva¹⁵.

Veszélyes vagy biztonságos?

Amikor tudományos vagy nukleár-ipari körökben beszélnek az atomenergia veszélyességéről – avagy biztonságos voltáról – általában megelégszenek a halálozási statisztikák említésével. „Inkább tartózkodjon az ember atomerőmű mellett, mint fénysorompónál” – hallottuk Bencze Gyula magfizikus professzor előadásában a Mindentudás Egyetemén, aki az atombalesetekben, illetve a vasúti közlekedésnél elhunytak számát tette mérlegre. A statisztikai számok viszont nem adnak képet a jelenségről: ha „csak” ennyiről lenne szó, miért aggódnánk bizonyos országok atomfegyverkezése miatt? A balesetek valószínűsége valóban alacsony, viszont a következmények apokaliptikusak lehetnek. Csernobil bebizonyította, hogy a hosszan tartó sugárzásnak még sok ismeretlen mellékhatása van: 18 évvel a baleset után a környező területeken olyan növények nőttek, amelyek abnormális mértékű genetikai mutációkat mutattak. Még aggasztóbb, hogy gyermekekben olyan mutációk jelentek meg, amelyek nem voltak jelen sem a szüleikben, sem a baleset előtt született nagyobb testvéreikben, sem a hasonló életkorú, nem szennyezett helyen élő társaiknál. A mutációt az ő leszármazottaik örökölni fogják.

A nukleáris anyagok veszélyességét és speciális kezelésük fontosságát kicsiben ugyan, de jól példázza egy hazai 2009-es eset: Bagi Antal kamionsofőr kálváriája²⁴. A halálozási statisztikát más mutatóknak kell felváltania.

Balesetek¹⁶

A Fukusimai balesetről lásd itt

1999-ben a Tokiótól 150 km-re lévő Tokaimura-i uránfeldolgozó üzemben majdnem tragédia történt egy emberi mulasztás miatt. A rendszer összeomlását csak a tűzoltók és önkéntesek 20 órán át tartó áldozatos munkája akadályozta meg, akik így lehetővé tették a már kitelepített 300000 ember hazatérését. Elég aggasztó, ha figyelembe vesszük, hogy nem valami régi, elavult ukrán berendezésekről volt szó, hanem a létező legmodernebbekről.

Az 1986-os Csernobili katasztrófa okai elég jól ismertek: emberi mulasztások sorozata, egy elővigyázatlanul végzett műveletsorozat során egy régi és veszélyes reaktortípusnál (amelyből még egy tucat működik jelenleg a világon.) Kevésbé ismertek a következmények. Az ENSZ által szervezett Csernobili Fórum csupán 58 áldozatról adott számot és azt állította, hogy a sugárzás gyakorlatilag nem érte el a lakosságot, miközben csak a pajzsmirigy-daganatok száma több ezer volt.

10 évvel a baleset után százszoros növekedést regisztráltak a gyermekkori pajzsmirigy-daganatok számában és 200 elhunyt „likvidátort”, a több százezer közül, akiket kivezényeltek a reaktor betemetésére. A reaktor hőmérséklete még pár száz fok volt és még semmi nem volt biztonságba téve. Feltételezések szerint 9 millió személy betegedett meg, több ezren haltak meg a „normális statisztikán” felül a szomszédos országokban és több ezer-tízezer daganatos betegről is beszéltek. Az Egészségügyi Világszervezet szerint az áldozatok száma 1996-ban 7000 volt.

2000-ben a Nature folyóirat egy cikkében azt állította, hogy az ukrajnai mezőgazdasági termékek a normálisnál hatszor magasabb mutációs szinttel rendelkeztek. 15 évvel a baleset után az erőmű még nem volt biztonságban, és még regisztráltak sugárzásokat ideiglenes javításokból. 20 évvel az incidens után a becsült áldozatok száma 58 (ötvennyolc) és 500000 (ötszázezer) között mozgott, egy abszurd helyzet, ami azóta sincs lezárva⁵.

A világ legbiztonságosabb erőművei közé sorolt paksi atomerőműben 2003-ban súlyos üzemzavar keletkezett. A hátrahagyott romok eltakarításának előkészítése évekig tartott, és csak külföldi segítséggel valósulhatott meg.

A radioaktív hulladékok mennyiségileg korlátozottak ugyan, de nagyon hosszú ideig (egyes elemei akár több tízezer évig) veszélyt rejtenek az élőlényekre, ráadásul olyan veszélyt, amely érzékszerveinkkel nem érzékelhető. Egy hulladéktárolónak több kritériumnak kell megfelelnie: egyrészt geológiailag megfelelő kell, hogy legyen, a tároláshoz komoly műszaki problémákat kell megoldani, társadalmi konszenzust és védelmi szolgálatot kell létrehozni a lerakóhoz.

Geológiailag olyan helyet kell keresni, ahol kicsi a földrengésveszély, és biztonságosnak mondható vulkanikus-, illetve hidrogeológiai szempontból is (kicsi az árvíz- vagy talajerózió-kitettség). A tárolónak jó „szigetelő” képességekkel is kell rendelkeznie - erre a legmegfelelőbbek a kősó, illetve agyagos helyek. Mivel elképzelhető, hogy új technológiákkal a jelenlegi hulladékok később "újrahasznosíthatók" lesznek, a tárolókat úgy tervezik, hogy a hulladékok visszanyerhetőek legyenek. Bár a feladat nem megoldhatatlan, mégis kevés az olyan hely a Földön, amely biztonságos tárolást tudna biztosítani meghatározatlan időre. Lerakás előtt a radioaktív hulladékokat több évig/évtizedig hűteni kell. A legfontosabb viszont az ott élők hozzájárulásának a megszerzése. Ez gyakran az egyik legnagyobb probléma, amelyet nem mindig sikerül megoldani. Nyugaton komoly modelleket dolgoztak ki és alkalmaznak ma is a társadalommal való párbeszédben, a radioaktív hulladéklerakókról szóló döntési folyamatokban. Erről kitűnő leírást ad Vári Anna könyve¹⁸.

Fontos megemlíteni, hogy az ún. nagyaktivitású hulladékok (kiégett fűtőelemek, stb.) végleges elhelyezését még egyetlen országnak sem sikerült megnyugtatóan megoldania, bár többnek e téren előrehaladott programjai vannak (Finnország, Svédország, USA). Az ún. kis és közepes aktivitású hulladékok végleges elhelyezése is csak kis részben tekinthető megoldottnak¹⁸. Ezek fényében felmerül a kérdés, hogy alkalmazhatunk-e olyan technológiát, ami nehéz helyzetbe hozhatja az elkövetkező generációkat²¹.

Egyéb szempontok

Egy másik szempont a központosítás és fenntarthatóság. Az atomenergia jelenlegi hasznosítási formájában sem környezeti (uránbányászat, hulladékok), sem energetikai (az uránkészletek hosszabb távon várható kimerülése) szempontból nem nevezhető fenntartható energiaforrásnak. Ugyanakkor konzerválja az energetikai rendszer rugalmatlanságát: más, nem folyamatosan rendelkezésre álló, megújulókkal termelt villamos energia beiktatása szinte lehetetlen a jelenlegi elosztórendszerben¹⁹. A megújuló erőforrások ezzel szemben nem centralizáltak, így nagyszámú munkahelyet területileg szétszórtan generálnak, növelve a vidék megtartóképességét. Az atomerőműi energia részarányának hosszú távú fenntartása tehát akadályozza a fenntartható megoldások rendszerbe vezetését, a jelenlegi struktúrákat konzerválva.

Egy másik kérdés a nemzeti biztonság. Mivel erős nukleáris arzenál központosul az atomerőművek szűk területén, ez úgy energetikailag, mint nemzetbiztonsági szempontból érzékeny, sebezhető pontot jelent (a hulladéklerakók is ide értendők, azokat is védeni kell, állandó katonai őrizettel). Az atomerőművek működése társadalmi stabilitást feltételez. De ki tudja garantálni, hogy 200 évig béke lesz? Ha „ettől nem félünk”, akkor miért borzolja a kedélyeket bizonyos országok urándúsítási programja?

Végül egy etikai kérdés: lehet-e felelősséggel a jövő nemzedékekre hagyni megoldatlan problémákat²²?

Habár az atomenergia mai használata biztonságérzetet ad az energiaellátásban és viszonylag tisztának is mondható (bár ez vitatható), a fűtőanyag importja és kimerülése miatt csak ideiglenes megoldásnak tekinthető. Ugyanakkor nem serkent takarékosságra, és veszélyezteti a fenntartható megoldások bevezetését. A hulladékok lerakásának megoldatlansága súlyos etikai problémákat vet föl.

Egely György - Magfúzió a Garázsban (Fusion in the Garage) [EngSub]

http://www.youtube.com/watch?v=AkIE0ixu8Z8&feature=related

magfúzió a garázsban

http://www.youtube.com/watch?v=1SI13PepzC8&feature=related

nézd meg ezt a két videót a jövő lehet hogy erre vezet majd.