2013. február 1., péntek

Jahve végórái?




Jahve végórái?
Újfent Sziria! 
 
Dühöngve írsogáltam nemrég Sziriáról - Jahve negyedórája  cím alatt. Most megint megfekszi a gyomromat. Miért is? Kénytelen vagyok leírni.

Usrael minden áron meg akarja semmisíteni Asszad rendszerét. De mi lesz az ár és ki fogja majd megfizetni?

Az oroszoknál a török - szir határra települő Patriot rakéták verték ki a biztosítékot, de nagyon. Pedig egy ártatlan gyerekjátéknak van beállít va az egész. Mert mit is mondanak az amerikaiak? 
"A NATO képviselőinek elmondása alapján a Törökországba szállításra kerülő Patriot rakéták olyan módon lesznek átalakítva, hogy csak a szíriai rakéták ellen lehessen őket használni és mindössze 16 km-es hatótávolságuk lesz, hogy ne tudják átlépni a török-szíriai határt. Az eredeti Patriot rakéták 80 km-es hatótávolsággal bírnak." Jó vicc, de az oroszoknak nincs humorérzékük. Ez előbb Szergej Lavrov orosz külügyminiszter nyilatkozatából derült ki, aki kijelentette Oroszország nem fogja megengedni 'a líbiai forgatókönyv' megismétlődését Szíriában [Russia will not allow Libyan scenario in Syria:] A külügyminiszterek szoktak ilyesmiket mondogatni. Most azonban nem erről - messze nem erről - van szó.
5.) 
A "libiai forgatókönyv"
Úgy idéztem Szergej Lavrov fenti szavait, hogy tulajdonképp nem tudtam, mire gondolt. Már tudom... Elolvastam ugyanis Virág András elemző cikkét a Leleplezőben. [A szöveget próbáltam tömöriteni, de olyan tömör mint a beton. Ezért a hosszu idézet...]"Oroszország és Kína több állásfoglalásban hívta fel a figyelmet arra, hogy a Líbia elleni NATO-háború nem vezethető le az ENSZ Líbiára vonatkozó 1973-as számú határozatából. Bebizonyosodott az is, hogy a NATO nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy csak és kizárólag légi támogatást nyújt a felkelőknek. Minden döntő ütközetben részt vettek a NATO szárazföldi csapatai is. A háborúnak állandó résztvevői voltak a francia idegenlégió alakulatai, különböző magánhad seregek és felfegyverzett zsoldosok. Hírszerzői információk szerint Katar és az Emirátusok reguláris alakulatokat küldtek a Kadhafi elleni háborúba, de néhány kelet-európai ország - nem jelentős erőkkel - is katonai egységeket küldött a térségbe. Az orosz nemzetbiztonsági információs szolgálat már a nyár elején megállapította, hogy a nyugati sajtó által felkelőknek nevezett egységek jelentős része a fent említett alakulatokból kerül ki. A harcosokat arab ruhákba öltöztették és óriási mennyiségű Kalacsnyikov géppisztollyal szerelték fel őket. A Tripoli elleni döntő rohamot a NATO Special Forces egységeinek vezetésével hajtották végre, amit Fadlallah Harun, a felkelők egyik katonai vezetője sajtónyilatkozatban is elismert. ... Az angolok a háború bizonyos szakaszaiban bevetették a brit hadsereg legerősebb alakulatait is. A 22. számú SAS-ezred (Special Air Service) nem csak Tripoli ostrománál játszott döntő szerepet. Az alakulat már februárban támadásokat hajtott végre a déli területeken működő olajtermelő komplexu mok ellen.az angolok a háború bizonyos szakaszaiban bevetették a brit hadsereg legerősebb alakulatait is. A 22. számú SAS-ezred (Special Air Service) nem csak Tripoli ostrománál játszott döntő szerepet. Az alakulat már februárban támadásokat hajtott végre a déli területeken működő olajtermelő komplexumok ellen. ... "Miközben teljes erővel folyt a Kadhafi elleni háború, a színfalak mögött az USA és a NATO országok eldöntötték, hogy a nacionalista arab rendszerek elleni harcnak nem vetnek véget és egy lendületből próbálják elfoglalni végső harcálláspontjukat az Irán elleni nagy támadáshoz. Minden elemzés azt mutatta, hogy a fiatal Asszad rendszerének szétverése nélkül nem biztosítható szilárd hátország Irán megtámadásához.".Ez merőben más megvilágításba helyezi a libiai "felkelők" tevékenységét. Tudjuk, a "népha rag" gyakran kegyetlen cselekedetekre vezet. Itt azonban nem erről van szó hanem a "művelt nyugat" aljas terrorakciójáról. Ennek kapcsán emlékeztem vissza Kadhafi meggyilkolásának szadisztikus - orgiasztikus képeire.

Hát persze a "libiai forgatókönyv" sorai között gyilkolás csak egy apró tétel volt. A NATO légicsapások a levegőből védtelen Libiának nem csupán és nem is elsősorban a katonai létesítményeit, katonai élőerőit semmisítette meg, hanem az ipari mezőgazdasági infrastruktúrát és a városokat! Libiát a középkorba bombázták vissza a nyugati stratégák kedvenc kifejezésével szólva. Volt azonban egy kivétel: az olajipar. Ezt részben "megkimélték", részben tüneményes gyorsasággal állították helyre, hogy teljes kapacitással rabolhassák Libia olajkincsét.

Nos Oroszország ennek kapcsán rájött valamire. Libia egy dominósor első dominója. A sor végén pedig maga Oroszország áll... Oroszország tulajdonképp saját létérdekeit védi, ha a következő két dominókockát: Sziriát és Iránt nem engedi legyilkolni. Nos, mindezek ismeretében még érthetőbbé válik a cikk folytatása....

2013.01.12
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Oroszország sorsdöntő lépésre határozta magát! "Órákkal azután hogy december 6-án a NATO engedélyezte a Patriot rakéták szállítását Törökországba a Szíriai válságra hivatkozva, Oroszország le is szállította Szíriának első Искандер (Iskander) rakéta szállítmányát. Amint az Orosz haditengerészeti logisztikai hajók megérkeztek a Szíriai Tartusz kikötőbe, az átadás meg is történt." Ráadásul "az Iráni legfelsőbb vezető Ali Khamenei Ajatollah is elrendelte, hogy a Gárda és a Qusz milicia egységek minden képességük szerint védjék meg Bashar Assad-ot, és viseljenek háborút azok ellen, akik segítik a Szíriai lázadókat "Ezt a döntést már Putyin "jegyzi".
A közlemény kapcsán ejtsünk néhány szót az Iszkanderről, majd a szállitás tényéről és módjáról.

Az
 Iszkander - Patriot nóta nem újdonság már. Mint ismeretes, korábban Amerika Oroszország határai közelében óhajtott Patriotokat telepíteni, úgymond iráni támadás ellen... Erre az oroszok: "Oroszország kész megsemmisíteni az amerikai rakétavédelmi rakétarendszer Európába telepítendő elemeit, ha valódi fenyegetésnek tekinti azokat - figyelmez tetett (ez év májusában) Anatolij Szergyukov orosz védelmi  miniszter. A telepítés bizonyos aggodalmakat kelt, ezért meg fogjuk semmisíteni a rakétavédelmet. Az orosz fegyveres erőknek nincs szükségük semmilyen további eszközre e feladat elvégzéséhez, a rendelkezésükre álló Iszkander rakéták ugyanis képesek kiiktatni az amerikai rakéta rendszer elemeit."  

Mint olvashattuk, az Iszkanderek csak úgy ukmukfukk Sziriában termettek. Hogy is van ez? Korábban még európai kikötőkben feltartóztattak "gyanús" orosz hajókat. Az oroszok nem győztek magyarázkodni, hogy a Sziriából javításra Oroszországba szállított helikopter alkatrászeket szállítják vissza a megrendelőnek. [Érdekes, hogy a szíriai "felkelőknek" szállitó nyugati hajókat senki sem ellenőrzi...]
A vázolt eseményekből az következik, hogy Oroszország nem engedi meg Asszad rendszerének felszámolását, kerüljön amibe kerül.

A globalizálódott világban már nincsenek "helyi konfliktusok". Minden konfliktus felboríthatja a világerők kényes egyensúlyát. Észre kell vennünk, hogy az erőviszonyok "Kelet" javára módosulnak. Ez jelzik a "függőjátszmák", pl. a gázai tűzszünet és Irán eddigi megnemtámadása..
Ez a "furcsa háború" azonban nem tarthat sokáig. Meggyőződésem szerint a jövőbeni szíriai történések a világ figyel mének központjába kerülnek és sokáig ott is maradnak.
Még nem tudom hová lehet tenni a NATO legfrisebb nyilatkozatát, amely szerint nem óhajtanak bevonulni Sziriába. Ezt "Knud Bartels tábornok, a NATO hadbi zottságának elnöke, az orosz fegyveres erők vezérkari főnökével, Valerij Geraszi movval folytatott tárgyalások során" jelentette ki. Érdekes, Hillary Clinton egész másként beszél. Dehát ő már klimaxos, ideje hogy eltűnjön. Dehát klimaxos Amerika és Izrael is. Velük mi legyen?
Ezt az írást amolyan bevezetőnek (keretnek) szánom az eljövendő sziriai események folyamatos ismertetésére. Kérem ezért olvasóimat, sziveskedjenek a cikk következő frissítéseit figyelemmel kísérni.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1.)
Hióbhírek...Sejtettem, hogy írásom csupán fejléc lesz az eljövendő sziriai eseményekhez. Lám máris... Az Oroszország Hangja c. netportál [amely lehetne Cion Hangja is] azt írja, hogy "A kuvaiti Al-Rai újság szíriai ellenzéki forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a damaszkuszi nemzetközi repülőteret teljesen elvágták a külvilágtól és lezárták a lázadók. A lázadókképviselője azt mondta, hogy a céljuk ”megakadályozni Bassár el-Aszad elnök lehetséges menekülését az országból”.Az újság forrása hozzátette: ”A vegyi fegyverek bázisaihoz és tárolóihoz vezető összes utat lezártuk, a kormány pedig nem tudja felhasználni a tömegpusztító fegyvereket”. Mivel ez a kuvikolás teljességgel ellentétben áll a fölötte olvasható hírekkel, hozzászóltam kissé az olvasottakhoz. Azóta nem tudok újabb fejleményekről. Én tudom, hogy Sziriában nem veszélytelen újságíróskodni. De mi lenne ha néhány hírügynökség közelről folyamatosan figyelemmel kisérné az eseményeket és tájékoztatná olvasóit, a mi lapjaink pedig utánközlésre átvennék a híreket. Ez egy két nap lemaradást jelentene mindössze, de mi a sziriai valóságról nem egy két nappal, hanem egy egész brosurával vagyunk lemaradva...
2012.12.17
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------2.)
KödfejlesztésSziriában, ill. Sziria körül minden nap, sőt szinte minden órában történik valami, ami próbára teszi az ember józan eszét. A magyar szélsőjobb "zászlóshajója" a Barikád  szenvtelen "tárgyilagossággal" közli egymás mellett az iráni és a török "béketerveket". A törökök szerint Aszad távozzon, a hatalmat átmenetileg vegye át a "Sziriai Nemzeti Koalíció". Irán az erőszak leállítását és nemzeti párbeszédet sürgeti. Pont. Slussz.

A hiper liberális és hiperhazug 
"Kitekintő"  azt állítja "A hosszú ideje megosztott szíriai ellenzék nemrég sikeresen rendezte sorait a nagyobb nemzetközi támogatás elnyerése érdekében. A 'Szíriai Forradalmi és Ellenzéki Erők Nemzeti Koalíciója' a múlt hónapban alakult meg, vezetőjéül Moaz al-Khatib volt imámot választották." Baloldalon látható ez a diszmadár az ugyancsak libanyaku Catherine Ashton kisasszony az EU 'külügyminisztere' társaságában. Megalakult a magát "Sziria barátainak" becéző díszes társaság is. "A mintegy 70 nyugati és arab állam, amely a 'Szíria Barátai' konferencia sorozat legutóbbi, marokkói fordulóján gyűlt össze megvitatni a polgárháború sújtotta ország jövőjét. A résztvevők között szerepeltek az USA, az Egyesült Királyság és Franciaország küldöttei is, Oroszország és Kína viszont nem képviseltette magát. A Szíria Barátai konferencián résztvevő tagállamok nyilatkozatba foglalták, hogy az ellenzéki koalíciót a szíriai nép legitim képviselőjének tekintik..." és kérik Aszad elnököt, Sziria törvényes elnökét, tűnjön el a balfenéken.

Az 
Oroszország Hangjaugyancsak szenvtelenül, megemlíti hogy "az ellenzék egy része valóban kész a párbeszédre, kész arra, hogy az új Szíria külföldi befolyás nélkül fejlődjön. Az ellenzék nagyobb része azonban, beleértve a Szabad Szíriai Hadsereget is, olyan csapatokból áll, akik a külföldi beavatkozásra, a hatalom erőszakkal való megdöntésére, Bassár el-Aszad és családjának, ill. azoknak a vallási kisebbségek tagjainak a megsemmisítésére építenek, akiket eretnekeknek tartanak." Ebben a csopotban a meghatározó erők a CIA ill. a MOSZAD, valamint az angol Mi6, és a francia DRM titkosszolgálatok által felfogadott, felvegyverzett és vezényelt bűnöző bandák.

"Hang" említi még, hogy "A Szabad Szíriai Hadsereg nem akar demokráciát, ők hatalmat akarnak. Más szavakkal, ők nem kívánják elfogadni azt a tényt, hogy a lakosság többsége, 60-70%-a támogatja El-Aszadot. Arra törekednek, hogy fegyveres úton rákényszerítsék az emberekre az akaratukat. Ezért utasítanak el mindenféle tárgyalást." 

Mindezt nem azért írom, hogy kárhoztassam a zsidó és az amerikai ember-bestiákat. Nem is azért, hogy köpjek egyet az arab árulók irányába. Célom az, hogy szemléltessem a "müvelt" Nyugat, a szellemileg és erkölcsileg rothadt Európa undorító aljasságát és az EU nyiltan cinkos szerepét a közelmult történelmének legmocskosabb háborújában.
2012.12.18
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
3.)Hátbadöfés - cionista tőrrel (dolchstoss)!Reggeli "hangulatjavitó tréningem" kedves olvasóm és vitapartnerem Gyöngyösi Zoltán "goromba" levelével kezdődött.  "Az 1989 óta változatlan zsidó kormány döntése kommentár nélkül: [2012.12.18. 19:17] Magyarország kiutasítja a szíriai diplomatákat  Az év végéig el kell hagyniuk az országot a budapesti szíriai nagykövetség munkatársainak, miután az Aszad-rendszert eddig Magyarországon képviselő szíriai diplomatákat a magyar kormány többé nem tekinti legitim diplomáciai képviselőknek - közölte Kaleta Gábor, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője kedden az MTI-vel."
Így megy ez jámbor magyar testvéreim! Egy kis kedélyes hanukkázás Köves Slomókával, majd Szíria ledöfése a "magyar" Külügyminisztérium bársonyszékéből, világért se' a nemzetközi közjog, csupán a Talmud szabályai szerint. Mert mit is tartalmaz a nemzetközi közjog, jelesül az ENSZ alapokmánya? [Kissé unalmas, de mindenképp tanulságos ismertetés következik.]

A hadüzenettel felérő cionista sakkhúzás jogi vetületben a korábban Magyarország és Sziria között, a 
"de jureelismerésen" alapuló, diplomáciai és egyéb kapcsolatok megszakítását jelenti azzal, hogy Sziriát "de facto" sem méltóztatunk elismerni (vagyis kiállitottuk az élőről a halotti bizonyítványt...). "A de facto elismerés nem jelent határozott állásfoglalást az elismerő állam részéről, hanem tartózkodó magatartást jelez, az elismerő állam a tényeket tudomásul vette, de az új állam helyzetét még nem tartja véglegesesen kialakultnak. ... Az államok között csak korlátozott kapcsolatok jönnek létre. ... Mindig ideiglenes, és egy bizonyos idő után de jure elismerés követi. Ellenkező esetben, vagyis ha az új állam elveszti függetlenségét, a de facto elismerés hatályát veszti. A de jure elismerés annak a kifejezése, hogy az elismerő állam az új állammal normális kapcsolatokat kíván kiépíteni." Az még nem világos, hogy a magyar cionizmus melyik Sziriával, milyen Sziriával kegyeskedik majd de facto, vagy de jure elismerésen alapuló kapcsolatot létesiteni. Az élő állam testén marakodó hiénák közül melyik lesz nálunk a befutó? Jó kérdés, nem?

Aztán gondolt e 
'Szartonyi' a nemzetközi közjogra? Az Egyesült Nemzetek Alapokmányát az Egyesült Nemzeteknek a nemzetközi szervezet létesítésére összehívott Értekezlete fogadta el 1945. június 26-án San Franciscóban. Az Alapok mány 1945. októer 24-én lépett hatályba. A magasztos - csak Izraelre és Amerikára nem vonatkozó - alapelvek a következők. Az államok szuverenitása és egyenlősége tiszteletben tartásának kötelezettsége. A Szervezet valamennyi tag szuverén egyenlőségének elvén alapszik. Az erőszak tilalma. A Szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik során más Állam területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen irányuló vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniok kell. A beavatkozás tilalma. A jelen Alapokmány egyetlen rendelkezése sem jogosítja fel az Egyesült Nemzeteket arra, hogy olyan ügyekbe avatkozzanak, amelyek lényegileg valamely Állam belső joghatóságának körébe tartoznak. A viták békés megoldásának kötelezettsége: A Szervezet összes tagjai kötelesek nemzetközi viszályaikat békés eszközökkel és oly módon rendezni, hogy a nemzetközi béke és bizton ság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe. Aligha vitatható, hogy Sziria senkit sem fenyegetett, még kevésbé támadott meg. Ilyenkor jönnek a "demokratikus jogokkal..." E jogokat úgy óhajtják érvényesíteni, hogy gyilkos kommandókkal támad nak Sziriára és a speciális zsidó terrort főleg gyermekgyilkosságokkal próbálják kellően "haté konnyá" tenni. És melyik gyilkos banda lesz a "magyar" állam új partnere. Volna egy tippem. Az ú.n. "Nousra banditák"  hasonlítanak leginkább a legendás Stern csoport zsidó banditáíra (Stern gang), már abban, hogy a gyilkosok között ők a "legyilkosabbak". Talán velük lehetne, ill. kellene fogózni... Node félre a tréfákkal! Hiheti bárki is, hogy Magyarország cionizálása az eddigi ütemben folytatód hat tovább? És mi lesz "de jure", ha Sziria "de facto" talpon marad?

És tudják mire vagyok méginkább kiváncsi? Hát arra, hogy EU-s tagtársaink mit léptek, léptek e egyáltalán ebben a mocskos ügyben. Mondanom se' kell, nagyon büszke lennék, ha legalább a cionsegg-nyalásban megint kishazánk lenne az eminens...

12.12.19
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

4.)
Végre - támad a Hezbollah!
Az Oroszország (?) Hangja rövidhírben (...) közli 
"A libanoni iszlámista csoport, a Hezbollah csaknem 5 ezer fegyverese lépte át a szíriai határt, hogy Basar al-Aszad csapataihoz csatlakozzon és részt vegyen a felkelők ellen Damaszkuszban folyó harcokban – jelenti az Alwatan arab lap. A lap értesülései szerint kifejezetten a Hez bollah tagjait terheli a felelősség az utóbbi napokban megölt 3 ezer ember haláláért. Azonban ezek az információk egyelőre nem erősítik meg más hírforrások. Ennyit! Így! Veszem magamon észre, hogy Sziria kapcsán hajlamos vagyok düh rohamokat kapni. Ezt kaptam most is... Ezt igazolja az a kommentárom amit a "cikkhez" füztem. Ha az olvasó esetleg újraolvassa a a fenti commentemet és a kiegészítéseket, talán megért engem.

Nem akarok sokat magyarázgatni. Csak annyit: elviselhetetlen a gyerekgyilkosok fennhéjázó arcátlansága. Már arról kezdtek fantáziálni: hogyan csípik majd fülön a menekülő Asszadot... Asszad azonban nem menekül, hanem beszédet mond a Bagdadi Opera elegáns közönsége előtt. Amikor ezt teszi, nyilván tudja hogy hadserege, a Hezbollah önkénteseivel vállvetve, tömegesen likvidálja a "lázadókat", azaz a gyilkos kommandók tagjait. A "Hezbollah támadása" alatt tulajdonképp nem azt értem, hogy a harcosok "pacifikálják" Sziriát. Ez több mint természetes, "natürlich" ahogy a zsidó mondja. Én - őszintén szólva - a repülőgépekre, a rakétákra és a drónokra gondolok... A vérző Közelkelet helyze tén nem sokat javít, ha Usrael veszett ebeit kiírtják Szíriából. Majd támadnak máshol, máskor. A közelkeleti problémák gyökeréig, azaz a militáns Izraelig kell ásni! Hányadszor írom már: Izraelre megrendítő (!) katonai csapást kell mérni, amely képtelenné teszi az agressziók folytatására. Mindebből ránk európaiakra is háramlik valami. Oda kell hatnunk, hogy az a  "népelem", amelynek jelképe a képen látható kis 
"jajtelesz", szokjon le az öntelt vigyorgásról...
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
6.)2013.01.27 - Laurent Fabius elbőgi magát...Az egész sziriai cirkuszban ennek a szarházinak volt a legnagyobb pofája. Ő alakította továbbá az abszolut jóstehetsé get... Ám mindíg baj van, ha a kártyavető cigányasszonyok mesterségébe beleártja magát valaki. Így járt a fenti "monsieur" is. Szemben az eddigiekkel Január 24-én Párizsban a Reuters riporterének már ilyesmiket mondott "Sziriában a helyzet 'stagnál', nincsenek 'pozitiv jelek'. Nyoma sincs a sziriai válság közeli megoldásának, amire még 'tippelt' a múlt hónapban is. A dolgok nem mozognak. Aszad remélt bukása és az ellenzéki koalició remélt hatalomra jutása nem történt meg. A 2011 márciusában kezdődött krízis megoldása a közvetítés ellenére sem jutott 'semmire'. Párizs nak és nyugati szövetségeseinek nem sikerült meggyőzniük Oroszországot és Kinát arról, hogy változtassanak Aszadot támogató álláspontjukon." Szép - szép a beismerés, de mi következik ebből a 'stagnálásból' ? Párizsnak megint és máshol is gyilkolnia 'kell' , immáron Maliban is. Erejét kétfrontos harcra kell megosztania. [Malit ugyanúgy nem fogja győzni mint Sziriát.] Engem már tulajdonképp a nemzetközi gyilkos brigádok sorsa érdekel. Pontosabban az, hogy kivégzésük előtt mit köpnek majd gazdáikra. A témára még visszatérek. Gondolom, lesz mire...
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Virág András:
Menetrend egy világháborúhoz 


A titokzatos X-nap – Feltámad az Oszmán Birodalom?

A sebtében és nagy felhajtással Párizsban összehívott nemzetközi konferencia, amelyet az új Líbia „barátai” - természetesen a NATO tagállamai - rendeztek meg, két fontos területen hozott döntést. Politikai szempontból lezárta a Kadhafi-korszakot és teljes jogú nemzetközi elismerésben részesítette a most hatalomra került adminisztrációt. A döntés hátterében azonban más érvrendszer hózódik meg például Oroszország, vagy Kína és a nyugati államok esetében. Ennél lényegesebb és gyakorlatiasabb azonban az a döntés, amely több milliárd dolláros invesztícióval a lehető legrövidebb időn belül újra akarja indítani a líbiai olajtermelést.
Minden más tekintetben kérdőjelek sokasága áll a világ előtt. A jelen pillanatban senki nem tekintheti megoldottnak a líbiai helyzetet. Nagyon messze vagyunk a nyugvóponttól, azaz a kialakult és teljesen áttekinthetetlen szituáció stabilizálásától. A líbiai háborúval kapcsolatos információk rendkívül egyoldalú megközelítésben és régóta nem alkalmazott, erős kommunikációs szűrőrendszeren át jutottak el a világ közvéleményéhez. Ma már Amerikában is belátják, hogy a nevetségességet is meghaladja az az alapkoncepció, amely szerint a NATO lényegében humanitárius küldetést teljesítve a líbiai nép védelmével segítette a demokratikus kibontakozásért küzdő erőket. A NATO légiereje hat hónapon keresztül több ezer csapást mért Líbia területére, teljesen harcképtelenné tette a hadsereget, lebombázott minden katonai objektumot, szétzúzta az ország termelőkapacitását, a teljes infrastruktúrát, megbénította az ország működését és a földdel tette egyenlővé legjelentősebb településeket. Minden számítás szerint évtizedeknek kell eltelnie ahhoz, hogy Líbia fölszámolja a háborús károkat.
Oroszország és Kína több állásfoglalásban hívta fel a figyelmet arra, hogy a Líbia elleni NATO-háború nem vezethető le az ENSZ Líbiára vonatkozó 1973-as számú határozatából. De bebizonyosodott az is, hogy a NATO nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy csak és kizárólag légi támogatást nyújt a felkelőknek. Minden döntő ütközetben részt vettek a NATO szárazföldi csapatai is. A háborúnak állandó résztvevői voltak a francia idegenlégió alakulatai, különböző magánhadseregek és felfegyverzett zsoldosok. Hírszerzői információk szerint Katar és az Emirátusok reguláris alakulatokat küldtek a Kadhafi elleni háborúba, de néhány kelet-európai ország - nem jelentős erőkkel - is katonai egységeket küldött a térségbe. Az orosz nemzetbiztonsági információs szolgálat már a nyár elején megállapította, hogy a nyugati sajtó által felkelőknek nevezett egységek jelentős része a fent említett alakulatokból kerül ki. A harcosokat arab ruhákba öltöztették és óriási mennyiségű Kalocsnyikov géppisztollyal szerelték fel őket. A Tripoli elleni döntő rohamot a NATO Special Forces egységeinek vezetésével hajtották végre, amit Fadlallah Harun, a felkelők egyik katonai vezetője sajtónyilatkozatban is elismert. Nagy-Britannia és Franciaország egyébként az utolsó pillanatig tagadta, hogy nyugati szárazföldi erők is részt vesznek a háborúban. A brit Honvédelmi Minisztérium csak a legutóbbi napokban adott ki olyan nyilatkozatot, amely beismeri a részvétel tényét. Az is napvilágra került, hogy az angolok a háború bizonyos szakaszaiban bevetették a brit hadsereg legerősebb alakulatait is. A 22. számú SAS-ezred (Special Air Service) nem csak Tripoli ostrománál játszott döntő szerepet. Az alakulat már februárban támadásokat hajtott végre a déli területeken működő olajtermelő komplexumok ellen.
A jövőt azonban minden bizonnyal az határozza meg, hogy a háborúban részt vevő arab csoportok milyen politikai döntést hoznak. És ebből a szempontból a helyzet egyáltalán nem megnyugtató. A Kadhafi elleni lázadás résztvevői között ugyanis a legszélsőségesebb iszlám erők is megtalálhatók, és több Al-Kaida csoport meghatározó szerepet játszik a háborúban. A Líbiai Iszlám Harccsoport (LIFG) mellett konkrétan ismert, hogy az egyik legerősebb Al-Kaida egység, az Iszlám Maghreb Al-Kaida (AQIM) is kezdettől fogva részt vesz a harcokban. Figyelmet érdemel az is, hogy a Kadhafi-ellenes felkelők között rengeteg, algériai börtönökből megszökött, vagy bujdosó szélsőséges iszlám terrorista található. A líbiai berberek harci alakulatai a felkelők egyik legerősebb részét képezik. A berber egységek politikai céljai azonban vésztjóslóak. Céljuk az algériai berberekkel történő egyesülés, majd egy új, önálló berber állam alapítása részben algériai, részben nyugat-líbiai területen. Az algériai kormány a kezdet kezdetén felismerte, hogy a különböző arab erők óriási káoszba dönthetik az egész térséget, ezért ellenezte a NATO részvételét és helyette az Afrikai Egység Szervezet által felállított erőket akart Líbiába küldeni a helyzet stabilizálása céljából.
A legfrissebb információk szerint megalakultak az első közös líbiai-algériai berber egységek, amelyek területfoglaló hadműveletekbe kezdtek a líbiai-algériai határ mindkét oldalán. Ennél is veszélyesebb azonban, hogy a líbiai felkelő erők egy része nem akarja letenni a fegyvert, hanem háborút akar indítani a Kadhafit támogató algériai rendszer ellen. Az algériai hadsereg két héttel ezelőtt egységeket küldött líbiai területekre, hogy elejét vegye egy Algéria elleni támadásnak. A napokban teljes harckészültségbe helyezték a hadsereget és megerősítették a határőrséget. A térségben rendkívüli a feszültség.
Háttérben a Muzulmán Testvériség
Miközben teljes erővel folyt a Kadhafi elleni háború, a színfalak mögött az USA és a NATO országok eldöntötték, hogy a nacionalista arab rendszerek elleni harcnak nem vetnek véget és egy lendületből próbálják elfoglalni végső harcálláspontjukat az Irán elleni nagy támadáshoz. Minden elemzés azt mutatta, hogy a fiatal Asszad rendszerének szétverése nélkül nem biztosítható szilárd hátország Irán megtámadásához. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy egy Szíria elleni támadásnak óriási a politikai és a katonai kockázata is, ráadásul a kimenetele többesélyes.
Nem lehet elhallgatni, hogy Szíria megtámadása közvetlenül és súlyosan ütközik Oroszország nemzetközi érdekeivel és geostratégiai pozíciójával. Tudvalévő, hogy Szíria területén komoly erőt reprezentáló orosz tengerészeti támaszpont működik, amelyet ráadásul a legutóbbi időszakban szereltek föl a legkorszerűbb rakétafegyverekkel. Jelenleg folynak az előkészületek arra, hogy ne csak az orosz, hanem a szíriai haditengerészeti erők is hadrendbe állítsák a legkorszerűbb orosz tengeralattjáró-elhárító szuperrakétákat. Orosz külügyi és katonapolitikai szakértők az elmúlt hetekben több nemzetközi fórumon fejtették ki, hogy a NATO esetleges szíriai hadműveletei Moszkva értelmezésében nem jelenthet mást, mint kísérletet Oroszország erőinek a Földközi tenger térségéből történő teljes kiszorítására. Ez a megközelítés, amit Lavrov orosz külügyminiszter a napokban erősített meg, egyértelműen mutatja, hogy Szíria megtámadása a közvetlen amerikai-orosz katonai konfrontáció határait súrolja. A kialakuló helyzet súlyosságát politikai aspektusból tovább fokozza az a reális lehetőség, hogy Szíria segítséget kér szuverenitása megvédéséért Oroszországtól. Az orosz elemzők óvatosan közelítik meg ezt a problémát, de azt minden esetre hangsúlyozzák, hogy az eddigi orosz-amerikai tárgyalások során nem közeledtek az álláspontok és pillanatnyilag biztosra vehető, hogy Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsában - Kínával egyetértésben - vétóval fogja megakadályozni a Szíria politikai és gazdasági elszigetelésére irányuló nyugati javaslatokat, amelyek célja az ország destabilizálása. Komoly világpolitikai jelentősége van annak, hogy a a „négy nagy szövetsége”(BRIC) teljes egységben lép fel e tekintetben, vagyis Brazília és India az orosz-kínai álláspontot képviseli. Hasonlóan éles problémaként merül fel a Szíriát jelenleg határozottan támogató Irán magatartása egy nyugati támadás esetén. Teherán pontosan tisztában van az arab rendszerek ellen indított háborúk stratégiai irányával és ennek megfelelően hatalmas ütemben erősíti védelmi potenciálját.
Tény viszont, hogy Szíriában napról napra romlik a helyzet és egyre világosabban látszik, hogy a lázadó erők a hatalommal történő konfliktust minden áron ki fogják provokálni. Sok nemzetközi megfigyelő szerint Asszad elnök sorsa megpecsételődött, hiszen a nyugati államok már kinyilatkoztatták, hogy nem fogadják el őt Szíria legitim vezetőjének. Általáénos vélemény szerint a Szíria elleni támadás első sorban az iraki háború forgatókönyvéhez hasonlít, vagyis rövid időn belül teljesen destabilizálódik a belső helyzet és bármelyik pillanatban várható a katonai támadás az ország ellen.
Az események hátterében a világ számára ismeretlen és meglehetősen rejtélyes folyamatok zajlanak. Nagy-Britannia és Franciaország kezdeményező szerepet vállalt Szíria politikai kompromittálásában, az ország elszigetelésében, illetve Asszad legitimitásának megfosztásában. Ugyanakkor több forrás megerősíti, hogy a szíriai kormányerők vérengzéseiről szóló hírek legalábbis túlzottak. Harminc évvel ezelőtt, amikor Asszad tábornok minden jel szerint 10 - 40 ezer felkelő likvidálásának árán szilárdította meg rendszerét, a világ túltette magát a szélsőséges iszlám erők felszámolásán, igaz Szíria számára akkor biztos hátországot jelentett a Szovjetunió támogatása. Az ifjú Asszad a fokozatos nyitás és az óvatos politikai-gazdasági reformok útján stabilizálni az ország helyzetét, az ugyanis vitán felül áll, hogy a szíriai rendszer megújításra szorul. A helyzet első sorban azért vált kezelhetetlenné, mert a hatalom elleni mozgalmak élére a Muzulmán Testvériség szélsőséges csoportjai álltak, a Nyugat azonban jelenleg is „demokratikus erőkről” beszél és egyértelműen támogatja az Asszad-ellenes erőket. Ez az az anomália, amire a válasz csak az események hátterének legmélyén látszik valamiféle magyarázat.
Új oszmán birodalom a láthatáron
Augusztus elején még nem lehetett felmérni annak a rövid látogatásnak a jelentőségét, amit Ahmet Davutoglu, török külügymniniszter tett Damaszkuszban. A török diplomácia vezetője - mint utóbb kiderült - Erdogan elnök ultimátumát közvetítette Asszadnak. Törökország követelte a polgári lakosság elleni katonai műveletek azonnali beszüntetését, illetve rövid időn belül a szabad és demokratikus választások kiírását. Az üzenet szerint ez Törökország utolsó figyelmeztetése, és amennyiben Ankara követelése nem teljesül, a török kormány illegitimnek nyilvánítja Asszad rendszerét. A látogatással egyidőben Hillary Clinton amerikai külügyminiszter nyilatkozatot adott ki arról, hogy az USA „a szíriai események ütőerén” tartja az ujját és figyelemmel kíséri a demokratikus küzdelmeket. Szíria viszonylag mérsékelt hangnemben válaszolt, de leszögezte, hogy a demokratikus reformok bevezetése mellett a kormány továbbra is határozottan fellép a fegyveres lázadások ellen. Néhány nap múlva Ankarában összeült a török nemzetbiztonsági tanács, amely politikai, gazdasági és katonai intézkedések tervét vitatta meg Szíriával szemben.
A helyzet kritikussá vált, ugyanis félreérthetetlen volt Törökország támadási szándéka és hajlandósága. A szír biztonsági erők szerint a szíriai lázadó csoportok legalább 40 százalékát Törökországban képezték ki és onnan dobták át Szíriába a rendszer destabilizálásának céljából. Ezek a csoportok a Muzulmán Testvériség mozgalom fegyveres egységei, Törökország tehát gyakorlatilag azt követeli Szíriától, hogy adjon szabad utat a szélsőséges erőknek, akik „hitben a testvérei” a törököknek. A szíriai felkelők irányító centruma is Isztambulban működik és a török kormány támogatását élvezi.
A szíriai hadsereg akciói - mindenek előtt a hama-i események - nyomán rendkívül erős nemzetközi nyomás nehezedett Szíriára. Nyilvánvalóvá vált, hogy Asszad elnök lába alól lassan kicsúszik a talaj, hiszen az események egyirányú utcába kerültek és a kormány képtelen megfelelően kezelni az eseményeket. A Kalocsnyikovokkal fölszerelt békés tüntetők ellen egyre fokozottabb fegyveres bevetésekre került sor és megállíthatatlanul nőtt a halálos áldozatok száma. Törökország ebben a zavaros helyzetben a jelek szerint megkapta a Nyugat támogatását egy Szíria elleni katonai beavatkozásra. Ez a döntés egybevág azokkal a nem túlzottan szellőztetett török elképzelésekkel, melyek célja a XX-ik század folyamán elvesztett török területek visszaszerzése. Ez a terv évtizedek óta mérgezi Szíria és Törökország viszonyát és szoros összefühhésben van Demirel, egykori török miniszterelnök ambíciózus tervével, amely 1,7 millió hektárral akarta növelni a megművelhető török területeket. Ezt biztosítják a Tigris és az Eufrátesz folyón a hatalmas lépcsőzetes víztározók, amelyek a közvetlen kiváltó okai a török-iraki és a török-szíriai konfliktusoknak. Törökország olyan pozícióba került, hogy bármikor beavatkozhat e két állam vízellátásába, ráadásul Ankara igényt tart iraki és szíriai olajmezőkre is.
A Nyugat visszafogott magatartást tanúsított ebben a kérdésben az elmúlt évtizedek folyamán, de most több nemzetközi megfigyelő szerint a NATO-szövetséges Törökország képes lenne szinte önerőből megoldani a nyugati befolyási övezet kiterjesztését, saját területi követeléseinek érvényesítésével. Ankara valójában az első világháborúban elveszített és jelenleg Palesztinához, Libanonhoz, Szíriához és Jordániához tartozó, valamint Mezopotámia és az Arab-félsziget bizonyos részeit akarja visszaszerezni, de egykori oszmán birtokok kerültek Egyiptom és Líbia területére is. Pillanatnyilag kiszámíthatatlan, hogy Törökország meddig képes terjeszkedni, de az tény, hogy valamennyi arab országban megtalálhatók az Ankarából és Isztambulból irányított muzulmán csoportok. Az viszont nem lehet kérdés, hogy egy Szíria elleni török támadással Törökország is bejelentkezik az arab világ vezetői pozíciójának elfoglalására és ebből a szempontból nem csak az USA-t és a nyugat-európai államokat, de Izraelt is szövetségesei között tudhatja. Mindennek egyenes következménye, hogy Szíria megtámadása beláthatatlan konfliktusba sodorhatja az egész világot.
Egymilliós török hadsereg
Törökország szinte egész hagyományos védelmi rendszerét megújítja, fejleszti. A több mint egymillió fős török hadsereg legnagyobb beszerzési tétele a 124 db F-35 II. vadászgép, hadrendbe állításuk az évtized közepétől várható. Az eredetileg 10 milliárd dollárt meghaladó projekt keretében amerikai licensz alapján Törökországban gyártják le a repülőket, török cégek részvételével. A repülőgép megrendelésekből az európai Eurofighter Consortium sem szeretne kimaradni, ezért 20 darab Typhoon típusú vadászrepülőt adnak el Törökországnak. A vadászrepülőgépek beszerzése mellett a harckocsik modernizálása is folyamatban van, az első saját fejlesztésű harckocsi - Altay - 2015-re lesz működőképes, és majd ezt követően kezdődhet a sorozatgyártás. Az első 250 darabos szállítmány körülbelül három és négy milliárd dollárba kerül. Támadó helikopterekből ugyancsak több milliárd dolláros program keretében 50 darab, a brit-olasz AgustaWestland cég által gyártott T-129 forgószárnyast kap a török hadsereg. Emellett több száz más célokat szolgáló helikopter, több ezer páncélozott jármű, több korvett és fregatt, illetve tengeralattjáró leszállítására is sor kerül, melyet ugyancsak külföldi partnerek segítségével készítenek majd török vállalatok.
(A cikk a Leleplező 2011/3. új számában olvasható)

sorlila.gif
A LELEPLEZŐ KÖNYVÚJSÁGOT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL, VAGY RENDELJE MEG 
AZ ALÁBBI ERLÉRHETŐSÉGEN,
A LEGÚJABB SZÁMTÓL AZ ELSŐ PÉLDÁNYOKIG:
SZLIMÁK HAJNALKA TEL: 
+36 70 300 3054

Drábik János:

Zsebünkre megy a pénzügyi terrorizmus

Új sorozat megdöbbentőháttérinformációkkal, titkokkal

(Elsőrész)


A pénzügyi terrorizmus a szervezett magánhatalom háborúja a világ pénzrendszere és a világgazdaság egésze feletti hegemónia megszerzéséért és megtartásáért. Ezt a háborút a globális hatalmi elit folytatja azért, hogy a világ erôforrásait megszerezze a közhatalmat gyakorló struktúráktól, elsôsorban a nemzetállamoktól, hogy azokat liberalizációval, deregulációval, privatizációval és globalizációval a saját ellenôrzése alá vonja. Ily módon a termelôgazdaság és a pénzgazdaság hozama az általa működtetett pénzügyi struktúrákhoz és multinacionális cégekhez áramlik. A globális hatalmi elit így tovább tudja koncentrálni és centralizálni a saját hegemóniája alatt az emberiség vagyonát, erôforrásait.
Ebben a pénzuralmi világrendben a közgazdaság (ökonómia) helyébe a pénzgazdaság (krematisztika) lép. A pénzuralmi világrend hatalmi technikáit tágabban és szűkebben is értelmezhetjük. Tágabb értelemben a pénzuralmi rendszer azt jelenti, hogy a gazdasági élet közvetítőközege (jelrendszere), vagyis a pénzügyi szféra veszi át az uralmat az érték-elôállító termelôgazdaság felett. A szervezett magánhatalom a krematisztika rendszerében a hangsúlyt a közvetítésre, a kereskedelemre helyezi. Elsôdleges célja a pénzbôl, ha lehet a termelôgazdasági kockázatok megkerülésével, még több pénzt elôállítani. Ehhez kamatmechanizmussal működtetett hitelpénz-rendszer kialakítására van szükség. Ennek a segítségével lehet eladósítani a gazdasági élet szereplôit, az egyéntôl a vállalatokon át az államokig. A krematisztika elôfeltétele, hogy magán-ellenôrzés alá kerüljön a pénzkibocsátás és a kamatszabályozás.
A szervezett magánhatalom ezért elsőlépésként a pénz kibocsátását veszi el a szervezett közhatalomtól, az államtól, és helyezi a saját ellenôrzése alá. Ennek egyik technikája a magántulajdonban, illetve magánellenôrzés alatt álló központi bankok létrehozása, és a monetáris szuverenitás megszerzése a részükre. A másik módszer, hogy csak olyan közvetítôközeg tölthesse be a pénz funkcióját, amely a szervezett magánhatalom ellenôrzése alatt áll. Ezért a közvetítôközeg lehetôleg olyan nemesfém legyen, amelybôl csak korlátozott mennyiség áll rendelkezésre, és amelyet gondosan adagolva, folyamatosan pénzszűkét lehet elôállítani. A pénzszűke pedig lehetôvé teszi hitelmonopólium létrehozását, és magas pénzhasználati díj, vagyis kamat szedését. A nemesfém tartalékként használása lehetôvé teszi a valódi pénz bankjegyek formájában, papírpénzként történőforgalomba hozatalát. Így lehetôvé válik a nemesfémpénz-mennyiség többszörösét kitevőpapírpénz forgalomba-hozatala, a „fractional reserve" pénzrendszer elterjesztése, általánossá tétele.
A magánellenôrzés alatt álló hitelpénzrendszerre áttérés megkönnyíti a szervezett pénzhatalom számára az irányított eladósítást, és kamat formájában az értéket elôállító gazdaság hozamának a kisajátítását. A nemzetközi pénzkartell az egyes államok eladósításával arra tudja használni ezeknek az államoknak az adószedési monopóliumát, hogy segítségükkel szedje be közadó formájában a magán-kibocsátású hitelpénze után követelt kamatsarcot. Ily módon az állam, a szervezett magánhatalom ingyenes kamatjövedelem behajtójává vált. Mindehhez arra volt szükség, hogy az államok saját pénz kibocsátása helyett, amelyre a szuverén államnak joga van, a nemzetközi pénzkartellt működtetőszervezett magánhatalomtól vegyenek kölcsön olyan pénzt, amelyet maguk is kibocsáthattak volna közérdekű feladataik finanszírozásához. Az államok eladósítását megkönnyíti az erôegyensúly politikájának a kialakítása, egymással szembenálló erôközpontok létrehozása és felfegyverzése, adott esetben pedig háborúk kirobbantása.
A háború sok pénzbe kerül, amit azonnal nem lehet adó formájában ráterhelni a lakosságra. Ezért háborús készülôdés és háború viselése idején minden állam maximálisan eladósodik. A szervezett magánhatalom mint pénzkartell ezért a szembenálló táborok kialakításával óriási extraprofithoz jut, és a hitelek gondos adagolásával még azt is el tudja dönteni, hogy meddig tartson a háború, és ki kerüljön abból ki gyôztesként. Azt is meg tudja szervezni, hogy ne csak a gyôztes fizesse meg a felvett háborús hiteleket kamatostul, de a legyôzöttnek is legyen annyi gazdasági ereje, hogy fizetôképes maradjon. Neki meg kell fizetnie nagyrészt az ôt legyôzőfél adósságait is, továbbá saját adósságát, valamint a jóvátételt.
Át kell állni tehát a közpénzrendszerrôl a magánpénzrendszerre, folyamatos pénzhiánnyal fent kell tartani a hitelpénz iránti növekvőkeresletet, és oly mértékben kell növelni az egyes személyek, vállalatok és államok eladósodását, hogy az értékteremtőgazdaság hozama ahhoz a pénzkartellhez áramoljon adósságszolgálat és kamat formájában, amely értéket nem állít elô, csupán a mások által elôállított árukat, szolgáltatásokat, erôforrásokat osztja szét. Ez olyan szélsôséges vagyoni megoszláshoz vezet, amelynek aránytalan hatalmi viszonyok a következményei. Ha egy szűk érdekcsoport ellenôrizetlen túlhatalommal rendelkezik, akkor szükségszerűen megjelenik a hatalommal való visszaélés. A túl-koncentrált, túl-centralizált pénzügyi hatalommal való visszaélés gazdasági terrorizmushoz vezet. Ma már bizonyított tény, hogy a gazdasági terrorizmus a fegyveres terrorizmus pusztító hatását is felülmúlja.
Terrorizmus az, ha a küzdőfelek szándékosan vagy gondatlanul beletörôdve veszélyeztetik a harcban nem álló ártatlan személyek életét és biztonságát. A világ pénzügyi rendszerét irányító nemzetközi pénzkartell a rendelkezésére álló pénzügyi eszközökkel - eladósítással, a kamat- és a profitszivattyú működtetésével - erôszakosan uralkodik a tôle függőországokon és népeken. Az elnyomó pénzdiktatúra következtében milliók veszítették el munkahelyüket, vagyonukat, egzisztenciájukat, és kerültek a létminimum közelébe, vagy süllyedtek a mélyszegénységbe. A pénzügyi és gazdasági eszközökkel végrehajtott erôszak olyan terrorizáló világerônek bizonyult, amely a fegyveres erôszakhoz hasonlóan képes veszélyeztetni ártatlan milliók életét. Minden egyes ember legfôbb értéke a saját élete, ezért aki ezt az életet nem fegyveres erôvel, de pénzügyi, gazdasági kényszerítőeszközökkel veszélyezteti, az ugyanúgy terrorcselekményeket követ el, mint a fegyverrel és bombával harcoló terroristák. Ezt tekintjük a pénzügyi terrorizmus tágabb értelmezésének.

A pénzügyi terrorizmus csúcstechnológiája

A pénzügyi terrorizmusnak azonban van egy szűkebb értelmezése is. Ez az, amikor a legváltozatosabb csúcstechnológiák felhasználásával egyes zárt, maffiajellegű pénzügyi érdekcsoportok - az érvényes jogszabályok durva kijátszásával - a gátlástalan profitszerzés érdekében tömeges méretű pénzügyi csalásokat hajtanak végre. Ezzel sokmillió embert, számos vállalatot és magát az államot is súlyosan megkárosítják. A pénzügyi rendszer állami ellenôrzés alól való kivonása, és a pénzügyi technikákkal végrehajtott tömeges fosztogatás az elmúlt évtizedben pénzügyi eszközökkel vívott háborúvá alakult át.
A Goldman Sachs, a nemzetközi pénzkartell leghatalmasabb befektetőpénzintézete kulcsszerepet játszott a 2008-2009-es pénzügyi világválságnak a kirobbantásában, és ma már bizonyíthatóan őhúzta a legtöbb hasznot belôle. A Goldman Sachs fokozatosan monopolizálta a maga számára a New York-i tôzsde komputerizált program üzletágát. Ez tette lehetôvé, hogy ennek a pénzügyi befektetőóriásnak döntőszerepe legyen a pénzügyi összeomlás elôkészítésében, valamint abban, hogy ne álljon rendelkezésre a válság elkerüléséhez szükséges likviditás.
2008. szeptember 29. bebizonyította, hogy ha egy szűk érdekcsoport kezében túl nagy hatalom összpontosul, akkor a nagy bankok könnyedén manipulálják a tôzsdei és pénzpiaci algoritmusokat, és így a pénzügyi és gazdasági mozgásokat a tetszésük szerinti irányba tudják terelni.
Ami 2010. május 6-án történt a New York-i tôzsdén, az valójában megismételte azt, amit korábban, 2008. szeptember 29-én már megtapasztalhattunk. 2008 ôszén hallgatta ki az Egyesült Államok Kongresszusa a Goldman Sachs felelôs vezetôit. Az amerikai törvényhozás szeptember 29-én szavazott arról, hogy a monopóliumellenes törvény alapján kisebb egységekre oszlassa fel azokat bankokat, amelyek „túl nagyok ahhoz, hogy csôdbe menjenek". A Wall Street irányítói nyomást akartak gyakorolni a színfalak mögül a közhatalom képviselôire, ezért a New York-i tôzsde fennállása óta a legnagyobb zuhanást érte el, amikor mindössze tíz perc leforgása alatt az index 700 pontot csökkent. Az amerikai törvényhozók ezen a napon nem szavazták meg az elsőbankmentőcsomagot, mire a pénzpiac napi 778 pontos zuhanással válaszolt. A félelemkeltés sikerült, mert a Kongresszus pánikba esve végül is elfogadta a tervezett bankmentőcsomagot. Az átlag amerikaiak közcélt szolgáló adóbefizetéseibôl átcsoportosítottak több trillió dollárt (egy trillió itt ezer milliárdot jelent) egy olyan idôpontban, amikor minden egyes dollárra szükség volt ahhoz, hogy működôképessé tegyék a megbénult gazdaságot. A gazdaság élénkítése helyett a pénzügyi spekulánsokhoz került a közpénz, pontosan azoknak a zsebébe, akik a pénzügyi összeomlást okozták, és akik ebbôl a katasztrófából óriási méretű profitra tettek szert.
A jól irányított, precíziós, magas frekvenciájú technikával végrehajtott pénzügyi támadás megmutatta a közhatalom képviselôinek - a washingtoni Kongresszus tagjainak -, hogy ki az igazi úr, ki a hatalom legfôbb birtokosa a mai Amerikában. Ma már a pénzpiaci tranzakciók 70%-át ilyen magas frekvenciájú kereskedelmi programok, vagyis komputer algoritmusok irányítják. A Goldman Sachs, amely monopolizálta a maga számára ezeket a programokat, tetszés szerint tudja elôidézni a tôzsdei árfolyamok szárnyalását vagy összeomlását. A Goldman Sachs, a Wall Streetnek ez a „vezénylőtábornoka", az elektronikusan programozott kereskedés monopóliumával ténylegesen egy pénzügyi tömegpusztító fegyverhez jutott a New York-i tôzsdén. A Wall Street Bonaparte Napóleonja, a Goldman Sachs 2010. május 6-án valójában a közhatalmat képviselőtörvényhozóknak szegezte pénzügyi tömegpusztító fegyverét, hogy engedelmességre kényszerítse ôket.
David DeGraw kidolgozott olyan „double-auction market-making" technológiát, amelyre a magas frekvenciájú kereskedésre vonatkozó HFT szabadalmak sorában 1996 óta 132-szer hivatkoztak. Ezért elgondolkodtató, hogy „High Frequency Financial Terrorism, Wall Street Bankster's Maintain Death Grip on United States" (Magas frekvenciájú pénzügyi terrorizmus, a Wall Street bankárgengszterei tovább fojtogatják az Egyesült Államokat, 2010. május 11.) című írásában ez a szakember azt állítja: a Goldman Sachs, a JP Morgan és társai egyszerűen kikapcsolták a komputer kereskedési programok „buys" (vételi) részét, és mesterségesen elôidézték a tôzsde összeomlását. Amikor tiszta lett a levegô, egyértelművé vált, hogy a politikusok nem fogják feldarabolni a „túlságosan nagy ahhoz, hogy csôdbe menjen" bankokat. Ekkor valamennyi eladási részt kikapcsolták a komputer programokból, és a tôzsde azonnal visszatért a normális üzemmódhoz.
Ezt DeGraw „Manchurian Candidate piacnak" nevezte, arra célozva, hogy úgy viselkedik, mint egy programozott agyú bérgyilkos, amely biorobotként végrehajtja az adott parancsot, ha elhangzik a titkos kód, amely beindítja az agyba beépített programot. Ily módon a Wall Street tetszése szerint tudja az általa kívánt irányba terelni a továbbra is piacnak nevezett, de robotként működőtôzsdét. Az átlagemberek milliói pedig azt hallják a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül, hogy ezt az összeomlást nem a Wall Street pénzügyi terroristái idézték elô, hanem az ún. „piac" öntörvényű mozgásában beálló rejtélyes zavar okozta a katasztrófát.
A következőnapon a washingtoni Szenátus 61-33 arányban elutasította a túl nagy bankok felosztására vonatkozó törvényjavaslatot, továbbá megszületett az a megállapodás is, amelynek értelmében a központi bankra, a FED-re vonatkozó törvénybôl törölték a számviteli nyilvántartás ellenôrzésére vonatkozó rendelkezéseket. A Goldman Sachs képviselôi megkezdték a tárgyalást az Egyesült Államok Értékpapír- és Tôzsdefelügyelet Bizottsága illetékeseivel egyesség megkötésére az ellenük indított ügyben. A Goldman ezúttal is sikeresnek bizonyult, bizonyítva, hogy a rekordméretű pénzügyi csalások kifizetôdnek. A pénzkartell részérôl 2010 januárjában volt egy harmadik, kisebb támadás is. Obama elnök sajtóértekezleten jelentette be, hogy támogatja a FED korábbi elnökérôl, Paul Volckerrôl elnevezett Volcker-Rule-t (Volcker szabály), amely erôteljesen korlátozta volna a magas frekvenciájú komputer programokkal végrehajtott kereskedést. Ekkor a tôzsde-index mindössze 430 ponttal csökkent. Utána már egy szó sem esett a Volcker-Rule-ról, és maga Obama sem tett róla többé említést.
Az elmondottak lényege az, hogy egy már viszonylag jól lokalizálható pénzügyi terrorista hálózat - a globális hatalmi elit kezében lévőpénzkartell - vette át az Egyesült Államok pénzrendszerének irányítását. Az amerikai társadalom túlnyomó többsége ma már ennek a pénzügyi terrorista hálózat túszának tekinthetô. A pénz- és korporációs oligarchia gondoskodott arról, hogy a politikusokat érdekeltté tegye ezekben a nagystílű pénzügyi szélhámosságokban. Ha a pénzügyi terroristák valamiért nem tudják érvényesíteni akaratukat, akkor rendelkeznek akkora hatalommal, hogy óriási nyomást gyakoroljanak a társadalomra, és milliók életét keserítsék meg néhány perc alatt. Az általuk beindított pénzügyi világválság nyomán egyedül Amerikában 50 millióan élnek a szegénységi szint alatt vagy annak közelében. 30 millió munkaképes Amerikainak nincs munkája. Eddig ötmillió amerikai család ment csôdbe, és számuk várhatóan 15 millióra növekszik 2014-ben. Az amerikai gyerekek 50%-a élelmiszerjegyeken nőfel.
Az egyes tagállamokban rekordmagasságúra növekedett a költségvetési hiány, és az Egyesült Államok eladósodottsága miatt megszorításokra kell számítani. Mindez minden rekordot túlszárnyaló profitot és sokmillió dolláros bónuszokat jelentett a pénz- és korporációs oligarchia vezetőcsoportjai számára. Az átlag terroristák rögtönzött házi bombái helyett a pénzkartell CDO-kat (Collateralised Debt Obligation, fedezettel ellátott adóskötelezettség) használ. A pénzkartellnek nincsenek precíziós lézersugárral irányított rakétái, vannak viszont a magas frekvenciájú kereskedéshez hipermodern komputerprogramjai. Tömegpusztító fegyverei sincsenek, vannak viszont fegyverként bevethetőderivatívái. Tudomásul kell vennünk, hogy vannak toxikus, erôsen mérgezőpénzügyi eszközei, és olyan adósságbombái, amelyeket készen tart a bevetésre az amerikai lakosság ellen, ha egyszer valóban megindul a gazdaság növekedése. A fôhatalmat gyakorló pénz- és korporációs oligarchia nukleáris arzenálja több száztrillió titkos derivátumból és rejtett adósságbombából áll. Ezek a bombák már ketyegnek, és arra várnak, hogy a hatalomra jutott pénzkartell tetszés szerinti idôpontban bevesse ôket.
A pénzügyi és gazdasági terrorizmus visszaszorításához elengedhetetlenül szükséges a könyvvizsgáló cégek felelôsségének növelése. Az egyes vállalatok mérlegét készítô, illetve átvilágító könyvvizsgáló cégek azonban névtelenek akarnak maradni. Arra hivatkoznak, hogy ha nyíltan vállalják önmagukat, és közreadják adataikat, akkor kiszolgáltatják magukat a terroristáknak. A 2008-ban bekövetkezett pénzügyi összeomlás és gazdasági válság azonban arra késztette a PCAOB-t, a Public Company Accounting Overside Boardot, hogy kezdeményezze a könyvvizsgálati tevékenység átláthatóságának növelését, és a számviteli nyilvántartásokat és a vállalati mérlegek elkészítését körülvevőtitkolódzás enyhítését. Az ellenállás odáig ment, hogy az egyik legtekintélyesebb könyvvizsgáló cég vezetôje 2009 ôszén levelet írt az említett szabályozó hatóságnak, amelyben azt állította, hogy a hatóság által kért adatok nyilvánosságra hozatala, vagyis az, hogy az auditáló cégek írják alá jelentéseiket, a belföldi és a nemzetközi terrorizmus célpontjaivá tenné e cégeket. A levél írója, Paul Rohan odáig ment, hogy akár emberrablással vagy a mérlegkészítőszemély elrablásával is számolni kell.
Ennek a hisztérikus félelemkeltésnek az a célja, hogy a könyvvizsgáló és mérlegkészítőcégek ezt a fontos közérdeket szolgáló tevékenységüket a nyilvánosság elôl gondosan elrejtôzve, tetszésük szerint folytathassák. El akarják kerülni, hogy a pénzügyi átvilágítást végzőcégeknek és munkatársaiknak az adatai nyilvántartásba legyenek véve, ha az általuk készített dokumentumokról kiderül, hogy azok pontatlanul vagy szándékosan meghamisítva készültek. Európában már ez a norma, de az Egyesült Államokban ezt nem akarják bevezetni. Ha nem sikerül ezt a fontos tevékenységet a nyilvánosság nyomása alá helyezni, akkor az továbbra is lehetôvé teszi a pénzügyi és gazdasági hatalommal való visszaélést, a számonkérés és a felelôsségre vonás lehetôsége nélkül.
Kevin D. Freeman Pentagon számára készített jelentése nyomán a pénzügyi terrorizmusnak egy egészen más fajtája is a közéleti vita tárgya lett. A szerzőszerint a törékeny és fenntarthatatlan pénzügyi pálya, kombinálva homályos globális kereskedelmi gyakorlattal, könnyen kihasználható lehetôséget nyújtott a pénzügyi terrorizmus számára 2007-2008-ban. Több rendkívülinek mondható esemény a nemzetközi kereskedelemben, például a nyersolaj árának a szélsôséges megemelkedése, normális körülmények esetén nem szokott elôfordulni. Az Egyesült Államok vonatkozásában már kellôen megalapozza a kételyeket az amerikai pénzügyi intézményeknél bekövetkezett nagymértékű hirtelen zuhanás és óriási mennyiségű pénz eltűnése a piacokról rövid időalatt más rendellenességgel együtt.
Kevin Freeman Pentagonnak készített jelentése nem kíméli Amerikát. Behatóan foglalkozik az Egyesült Államok pénzügyi politikájának fogyatékosságaival, kormányzati intézményeinek felelôtlen döntéseivel, és a nyomukban elôálló eseményekkel. A jelentés három hipotézist fogalmaz meg, amely abból indul ki, hogy az Egyesült Államok az elôzőbekezdésben ismertetett okok miatt könnyen válhatott a pénzügyi terrorizmus célpontjává. A legtöbb olyan magyarázat, amelyeket lekezelôen összeesküvési elméletnek szoktak nevezni, bizonyíthatóan tartalmazhat késôbb igaznak bizonyult állításokat.
Mata Harley, aki az egyik legolvasottabb amerikai blognak, a „Flopping Aces"-nek („Sikertelen Aduk") a belsőmunkatársa, alapos elemzésben válaszolt a Freeman által készített jelentésre. Elsôként a kôolaj árának manipulálását vizsgálta meg (amelyet spekulációs fegyverként alkalmaztak) a „2008 Financial Terrorism - Conspiracy or Part of The Perfect Storm?" című tanulmányában, amely 2011. március 4-én már olvasható volt az Interneten. Normális feltételek között egy pénzügyi-gazdasági szereplőa hozam maximálására törekszik. Ennek érdekében lelassítja az áremelkedést, hogy így elhárítsa a gyanút, és minimalizálja a keresletre gyakorolt negatív hatásokat. Az áraknak a hirtelen kiugró megemelése ezért olyan szándékot jelez, hogy bizonyos érdekelt csoportok gazdasági fegyverként kívánják bevetni a kôolaj árának a szembeszökőfelhajtását. Az elsőszakasz célja az volt, hogy elég többletvagyon - likvid pénzeszköz - álljon rendelkezésre a második szakasz beindításához, a piacokon koordináltan, egy idôben végrehajtott „bear raids" tranzakciók finanszírozásához.
(A teljes cikk a Leleplező 2011/2 számában)

 Drábik János
A pénzügyi terrorizmus II.


(Részletek az izgalmas, rendkívüli tanulmányból:)

Matt Taibbi, aki a jelek szerint elvi alapokon elkötelezte magát a szerencsejáték kaszinóvá átalakított pénzrendszer visszásságainak a feltárására, érezhető méltatlankodással állapítja meg 2011. március 3-án közzétett írásában, hogy senkit se vontak felelősségre a Wall Street nagyobb bankjainak és befektető pénzintézeteinek a vezetői közül. Az már bizonyított tény, hogy a Wall Street játszotta a főszerepet azokban a pénzügyi botrányokban, amelyek következtében sokmillió amerikai szegényedett el, és nem milliárdok, hanem több trillió dollár értékű vagyon semmisült meg. (1 trillió itt 1000 milliárddal egyenlő.) A sokáig köztiszteletben álló és nagy tekintélynek örvendő Bernard Madoff kivételével, aki piramisjátékával magukat a szuper-gazdagokat rövidítette meg, senki nem került börtönbe. Azok a bankelnökök, vezérigazgatók, felügyelő bizottsági tagok, akik egy egész pénzügyi iparágat felölelő csalássorozat kiagyalói és végrehajtói voltak, s akik tömegesen hamis minősítést adtak a csalásra kitalált, jelzáloggal fedezett értékpapíroknak, eddig megúszták minden felelősségre vonás nélkül.
  penzterror.jpg
Ma már ismertek e világméretű csalássorozat főszereplőinek, a Wall Street meghatározó cégeinek a nevei: American International Group, AIG, Goldman Sachs, Lehman Borthers, JP Morga Chase, Bank of America és a Morgan Stanley. A felsorolt cégek közvetlenül is részt vettek egy alaposan átgondolt pénzügyi csalási sorozatban. A Lehman Borthers sok milliárd dollár kölcsönt eltitkolt a befektetői előtt. A Bank of America valótlanságokat állított a kifizetett milliárdos bonuszokról, a fizetésen felül juttatott rendkívüli osztalékokról és jutalmakról. A Goldman Sachs elhallgatta az ügyfelei előtt, hogy miként hozta létre első kibocsátásra azokat az értékpapírokat, amelyekről kezdettől fogva tudta, hogy értéktelenek, és csak veszteni lehet rajtuk, mert fedezetük a toxikusnak számító másodlagos jelzáloghitelekből kerül ki. Ennek ellenére jó befektetésként tömegesen adta el ügyfeleinek. (...)

A pénzügyi terrorizmus mega-hőstette
2010-ben a pénzügyi szektor kimentésére fordított összegek már elérték a 8,5 trillió dollárt. Nyolc hónapra rá ez az összeg megháromszorozódott. Ötven olyan bankmentő és gazdaságélénkítő programot indított be a Bush és az Obama kormányzat a Federal Reserve irányításával, amelyek az Egyesült Államok történetének legnagyobb vagyonátcsoportosítását jelentik. A Lehman Brothers szándékos csődbevitelét találták a Pénzkartell legfőbb irányítói olyan félelmetes eszköznek, amellyel a legegyszerűbb módon tudták kicsikarni több trillió dolláros vagyon átengedését a maguk számára bankmentő állami támogatás formájában. A világ hét évvel a WTC tornyainak az összeomlása után tanúja lehetett egy még hatalmasabb torony, az amerikai pénzügyi piramis összeomlásának. Az Egyesült Államok pénzrendszerét évtizedeken át építették, de a pénzügyi terroristáknak elegendő volt néhány hét az összeomlasztásához. Az amerikai tőzsde szárnyalt, amikor bombák hulltak Bagdadra és Belgrádra. A Pénzkartell óriási haszonhoz jutott, amikor csődbe vitte Oroszország monetáris és fiskális rendszerét. A Pénzkartell soha nem látott mértékben gazdagodott, miközben megtámadta Irakot, majd Afganisztánt, és nyomás alá helyezte Iránt.
Akik kritikus szemmel követik nyomon a fejleményeket, a Pénzkartell tagjait nem tekintik igazi amerikaiaknak, hanem olyan érdekcsoport tagjainak, akiket csak a minél gyorsabb meggazdagodás érdekel. Ez a viszonylag kis létszámú réteg csillagászati jövedelemhez jutott, miközben az amerikaiak többsége már nem tudta úgy ellátni családját és egyetemre küldeni gyermekeit, ahogy azt a 1960-as és 1970-es években még megtehette. A Pénzkartell felvásárolta magának a tömegtájékoztatási intézményeket, és hegemóniáját kiterjesztette az amerikai kormányzat szinte minden területére. E pénzoligarchák büszkék voltak arra, hogy a pénzügyi szektor működését tetszés szerint tudták átalakítani, és hogy a világ pénzrendszerének működését Henry Paulson pénzügyminiszter, Alan Greenspan, majd Bern Bernanke, FED kormányzók és Maurice Greenberg az AIG vezetője szabályozhatta meghitt bizalmas találkozókon. Ők építették fel a Pénzkartellnek azt a világát, ahol olyan természetes és jogi személyek voltak a főszereplők, mint a Lehman Brothers, a Merrill Lynch, a Goldman Sachs, illetve Marc Rich, Michael Milken, Andrew Fastow, George Soros és társaik. (...)

A világválság új mélypontja várható 2011 őszén
Az egyik tekintélyes európai gondolati műhely, a LEAP (Laboratoire européend'Anticipation Politique), amely Global Europe Anticipation Bulletin (GEAB)címmel rendszeres elemzéseket tesz közzé 1997-től az európai helyzet és a világpolitika várható fejleményeiről, 2011. május 16-i közleményében (GEAB N°55) megismételte szerkesztőinek azt a korábbi álláspontját, hogy 2011 második felében a világrendszer globális válsága újabb kritikus ponthoz érkezik. A szerzők megemlítik, hogy 2008. februárjában már jelezték, hogy 2008. szeptemberében mély válság robban ki az Egyesült Államokban. Ugyanez az elemző csoport állítja most, hogy a világgazdaság, a globális pénzügyi és monetáris rendszer nagyon komoly méretű megbénulásával, esetleg összeomlásával kell számolni. Ennek a válságnak a méreteihez képest az, ami 2008 őszén történt, csak előkészítő eseménynek, „simple detonator"-nak, a hatalmas pénzügyi, gazdasági robbanást kiváltó oknak tekinthető.
A szakértői csoport úgy látja, hogy júliusra már mindazok a kondicionáló feltételek jelen vannak a világ pénzügyi és gazdasági rendszerében, amelyek ehhez a világcivilizáció irányát megváltoztató válsághoz szükségesek. Az emberiség hónapok óta már tanúja lehetett azoknak a geopolitikai, gazdasági és pénzügyi sokkhatásoknak, amelyek mind e robbanásszerű változás irányába mutatnak. Egyidejűleg a nemzetközi rendszer egész struktúrája oly mértékben meggyengült, a régi érdekstruktúrák gyors ütemben bomlanak fel, miközben hasonló tempóban új érdekérvényesítő csoportok és erőközpontok jönnek létre. A bekövetkezett változások arra utalnak, hogy nincs többé remény egy tartós világméretű gazdasági felépüléshez, mert a világgazdaság Euro-Atlanti régiója oly mértékben eladósodott, beleértve a legfontosabb centrum-országot, az Egyesült Államokat is, amelyre eddig a világtörténelemben nem volt példa.
A LEAP szakértői szerint az általános civilizációs válság kiváltója és katalizátora a nemzetközi pénzügyi rendszer összeomlása lesz, illetve egy olyan nemzetközi pénzügyi káosz, amelyet csak elmélyített a Japánt ért tragédia, illetve az, hogy az Egyesült Államok képtelennek bizonyult csillagászati deficitjének a jelentős csökkentésére. A „Quantative Easing"-nekQE2-nek nevezett likviditást növelő program kudarca, amelynek keretében a központi bank szerepét betöltő magán-Pénzkartell, a FED, sok százmilliárd dollár fedezetlen pénzzel árasztotta el az Egyesült Államok pénzügyi szektorát és termelőgazdaságát, hogy biztosítsa a működésüket. Ez a kudarc annak a korszaknak a végét jelenti, amikor az amerikai dollár, az Egyesült Államok nemzeti valutája egyben a világgazdaság tartalék valutája volt, és betölthette a világpénz szerepét. A korábbi időszakokban, amikor elsősorban a világgazdaság perifériáin törtek ki a válságok, a dollár volt az a pénz, ahová menekülni lehetett. 2011. júliusa óta a dollár egyértelműen a világ és az Egyesült Államok problémáinak a megoldását akadályozó legfőbb fenyegetéssé vált.

  penzterror1.jpg
Izland pénzügyi csődjének okai és tanulságai
A reykjaviki kormány úgy érezte, nincs más választása, bele kell egyeznieLondon és Hága hat milliárd dollár összegű kárpótlásába, amely tizenöt éven át részletekben fizetendő. Ez azt jelenti, hogy a háromszázezer fő lakosságú Izland minden polgára köteles húszezer dollárt megfizetni a brit és a holland kormánynak. A reykjaviki kormány azt mondta az izlandiaknak, nincs más választás, mint elfogadni ezt a megállapodást, vagy pedig tudomásul venni, hogy Izlandot kizárják a globális pénzügyi rendszerből, az Izlandi állampapírokat leminősítik a bóvli kötvények sorába, és a Nemzetközi Valutaalap beszűnteti a kölcsönök folyósítását.
A választópolgárok 25%-ának az aláírásával az izlandiak azonban kitartóan követelték a kormánytól a megállapodás elutasítását. Ólafur Ragnar Grímsson államelnök válaszként nem írta alá a parlament által korábban jóváhagyott megállapodást, és helyette népszavazás megtartásátkezdeményezte. A népszavazás pedig óriási többséggel végérvényesen elutasította a megállapodást.
A politikai elit tehát azt közölte az adófizetőkkel, hogy viselniük kell a magánbankok magánpénzemberei által hozott hibás döntések következményeit tekintet nélkül arra, hogy ezek milyen óriási összegekre rúgnak. Mert ha ezt nem teszik, akkor még súlyosabb gazdasági következményekkel kell számolniuk. Az izlandi polgároknak azonban más volt a véleményük. Első ízben fordult elő, hogy egy felháborodott lakosság egy kis országban keményen elutasította a pénzügyi és politikai hatalom diktátumát. Ez magyarázza a brit és a holland kormány sietségét, amikor elítélte az izlandiakat azért a merészségükért, hogy demokratikus jogaikat használva, maguk döntsenek arról, mi a valódi pénzügyi és gazdasági érdeke hazájuknak.
London és Hága határidőt szabott Reykjaviknak a válaszadásra 2011. június 11-én. Ha Izland a következő három hónapon belül nem fizeti vissza anégymilliárd eurót, amely összeget az Landsbankinál működő Icesave-Fondannak idején a brit és a holland befektetőktől összegyűjtött, vagy ugyanezen idő alatt nem kezdi meg legalább az adósság törlesztését, akkor Nagy-Britannia és Hollandia bepereli Izland államát. Már említettük, hogy az Izlandi lakosság már két népszavazáson is nagy többséggel úgy döntött, hogy meg kell tagadni ennek az adósságnak a visszafizetését, és el kell utasítani London és Hága követelését.
(...)

Izland tehát nem olyan megszorító intézkedéseket hozott, amilyeneket az 1970-től 1990-ig terjedő időszakban csődbe jutott harmadik világbeli országok a Nemzetközi Valutaalap követelésére hoztak, és amelyek az egyre növekvő eladósodás zsákutcájába juttatták ezeket az államokat. Az Althing tehát fel merte vállalni, hogy megváltoztassa a pénzuralmi világrendben érvényes pénzügyi szokásokat. Forradalmi tettnek számít, hogy Izland nemzetgazdasága teljesítőképességétől tette függővé azthogy visszafizesse Nagy-Britanniának és Hollandiának privatizált magánbankjai spekulációs ügyleteiből keletkezett adósságot. Erről így rendelkezik az elfogadott törvény:
A megállapodások felülvizsgálatához szükséges előfeltételek kiértékelésénél számításba kell venni a nemzetgazdaság és a kormány pénzügyi helyzetét, bármely időpontban, és ebben a vonatkozásban különös figyelmet kell fordítani a külföldi valutákkal kapcsolatos ügyletekre, az átváltási arányok fejleményeire, a fizetési mérlegre, a gazdasági növekedésre, a nemzeti össztermékben előálló változásokra, valamint a népesség méreteire és foglalkoztatására."
Az Althing javaslatát az Icesave Bank adósság rendezésre London és Hága azzal utasította el szenvedélyesen, hogy ez „elképzelhetetlen". Erre viszont Reykjavik azt válaszolta, akkor nem fizetünk, és forduljanak bírósághoz. E sorok írásakor, 2011 augusztusában, itt tart az ügy.
(...)


Elkerülhetetlen a jelenlegi pénzrendszer összeomlása
Franz Hörmann, a bécsi Közgazdasági Egyetem tanára szerint a jelenlegi kamatozó hitelpénzrendszer intézményesített csalási modell. Ehhez hozzátehetjük, hogy e modell fehérgalléros bűnőzöknek minősíthető működtetői a világgazdaság túlnyomó részében kisajátították maguknak a hitel útján történő pénzteremtést. A bécsi egyetemi tanár a globális pénzpiac hamarosan bekövetkező összeomlásával számol, amely méreteiben tízszeresen is felülmúlhatja a 2008-ban kirobbant válságot. Az alapvető változás nagy valószínűséggel az Egyesült Államokból indul ki. 2011-ben már 44 millió amerikai élt élelmiszersegélyen, és egyre többen költöznek olyan városszéli viskó-városokba, ahol nem kell lakbért fizetni. Azok is, akiknek az évi jövedelme 80 és 120 ezer dollár között mozog, már nem tudnak ebből tisztességesen megélni. Ha ezek az amerikaiak megszerveznék önmagukat, és elhatároznák, többé nem veszik igénybe ezt a fajta pénzt és nem a jelenlegi formájában végeznek munkát a jövőben, akkor már gyökeres fordulatra kerülne sor.
Azoknak, akik ma munkát vállalnak, mert úgy hiszik, hogy dolgozniuk kell azért, hogy pénzt keressenek, azonnal abba kellene hagyniuk ezt a fajta munkát, és csatlakozniuk kellene azokhoz, akik ma munkanélküliek. Az a fontos, hogy minél előbb új termelési kapcsolatrendszert, kereslet-és kínálati viszonyokat hozzanak létre. A fennálló jogrendszertől és pénzrendszertől teljesen függetlenül csak azzal kellene foglalkozniuk, amit ők határoznak el, ők tartanak szükségesnek és jónak. Ennek a vállalkozásnak a tulajdonosai maguk is aktívan részt vennének ennek az új rendszernek a működtetésében. Akik a jelenlegi gazdaság eszközrendszerét kitalálták és működtetik, mindig azok fölé kerekednek, akik nem tartoznak a beavatott bennfentesek közé. Mivel mindig övék volt a nagyobb piaci erő és az információs fölény, ezért a társadalom többségét eleve előre programozott vesztesnek tekinthetjük. Soha nem volt reális esélyük a nyerésre.
Az első olvasásra furcsának tűnő javaslatát Hörmann ('Crash der Weltweiten Börsen im August 2011 erwartet'- 'A világ tözsdéinek az összeomlása várható 2011 augusztusában') azzal támasztja alá a The Intelligence-nak adott intejújában, hogy „egy meztelen embernek nem lehet a zsebébe nyúlni és kirabolni". Ha a jelenlegi pénzrendszer prognosztizált méretű összeomlása csakugyan bekövetkezik, akkor nem lesznek többé bankok. Feltehetően a kényszer-kisajátítások is megszűnnek, mert az európai polgárok nem fogják ezt többé megengedni. Az embereknek tehát össze kellene fogniuk, és egy új életmódot kellene kialakítaniuk. Ehhez Hörmann alaposan átgondolt megoldásokkal kíván hozzájárulni, mert meggyőződése szerint a jövő az egymással a teljes egyenjogúság alapján együttműködő csoportok összefogásán múlik. Ezeket az alulról szerveződő csoportokat a közös érdekek és kölcsönös előnyök tartják össze, és nem a demokrácia, hanem az ókori Athén történelméből ismert demarchia szabályai szerint működnének. Ebben a rendszerben a vezetőket nem választották, hanem az irányítók sorshúzással nyerték el meghatározott időre tisztségeiket.
Hörmann arra számít, hogy amikor a jelenlegi pénzrendszer összeomlik, a jogrendszer is felbomlik. A bankok, mint intézmények, ezt az összeomlást nem élik túl. A bankrendszernek nem lesz többé lehetősége arra, hogy az emberek tulajdonát kisajátítsa. Ez politikailag ugyanis már nem lesz keresztülvihető. Ha mégis ehhez az eszközhöz nyúlnának, akkor Európa-szerte lángolni fognak az utcák. Nem kell másra gondolni, csak hogy Párizsban mi történt néhány éve, és mi történik ma Görögországban. (...)
A pénzügyi terrorizmus elleni védekezéshez nyújthat segítséget az alternatív pénzeszközök létrehozása és működtetése technikáinak a megismerése. Az egyik ilyen legfontosabb alternatíva a duális pénzrendszer meghonosítása, amely már számos országban sikeresnek bizonyult. Ezért szóltunk Bernard Lieater és munkatársai e téren elért eredményeiről. Magyarország is megtette már az első lépéseket a duális pénzrendszer létrehozására. Varga István, Vezér-Szörényi László, Szalay Zsuzsanna, Perkovátz Tamás, Léhmann György és más szakemberek, valamint a létrehozandó Új Pénz Alapítványsegítheti a magyar lakosságot is a jelenlegi fosztogató pénzrendszer elleni védekezésben.

A pénzügyi terrorizmus megszüntetéséhez nem a globalizmust kell felszámolni, hanem azt a pénzuralmi világrendet, amelynek segítségével az államok feletti Pénzkartell diktatórikus hatalmat gyakorol az emberiség felett. A globalizáció nem azonos az emberiség egészére rákényszerített és kamatmechanizmussal működtetett hitelpénzrendszerrel. A globalizáció valójában azt jelenti, hogy nincs többé elszigetelhető lokalizált gazdaság és gazdaságpolitika. Az emberiségnek egyetlen élő környezete és termelési helye van, a Föld nevű bolygó, amelyen valójában egyetlen nagy nemzet él, az egész emberiség nagy családja. A világot ma irányító hatalmi elittel csupán azt kell megértetni, hogy a jelenlegi pénzrendszer eltörlésével elveszítenek ugyan néhány előnyös dolgot, de azoknak a többsége csak számokból, papírokból és elektronikus jelekből állt. Ha viszont az egész emberiség együtt tud működni, akkor meg lehet alkotni az életnek egy új formáját, amelyben mindenki megtarthatja munkájának és életének teljesítményét, és senki nem halmozhat fel mások munkájából túlzottan nagy vagyont, amely lehetővé teszi a hatalom megszerzését és a hatalommal való visszaélést. Ez az új civilizáció lenne aharmonikus világrend, ahol csak természetes személynek lehet vagyona és vagyonának mértéke élete teljesítményétől függ. Minden más az emberiség közös öröksége.
(A tanulmány teljes szüvege a Leleplező 2011/3 új számában olvasható!)


  Robert Zoellick, Róna Péter, Július Mohácsi, Edmund Phelps, Benke Dávid, Amar Bhidé:

A közelgő, jóval nagyobb válság okai



Még veszélyesebb időkkel riogat a Világbank elnöke
A világ a gazdasági bizonytalanság „újabb és veszélyesebb szakaszához" érkezett az európai szuverén adósságválság miatt - hangoztatta a Világbank elnöke.
A The Weekend Australian című lapnak nyilatkozva Robert Zoellick kifejtette, hogy az európai gazdasági problémák messze súlyosabbak, mint az Egyesült Államok gazdasági gondjai. Aggodalmát fejezte ki amiatt is, hogy a Nagy-Britanniában kirobbant zavargások „kisiklathatják" a brit költségvetés megszorító programját.
Zoellick arra szólította fel az európai vezetőket, hogy a kontinens szuverén adósságproblémáját erőteljesebben kezeljék, és felpanaszolta, hogy az Európai Unió struktúrái nehézzé teszik a hatékony gazdasági reform megvalósítását. Feltette a kérdést, hogy a mostani helyzet mennyiben tér el a 2008-ban tapasztalt összeomlástól. Egyrészt most kisebb a hirtelen bekövetkezősokk esélye, másrészt viszont az elmúlt három évben az államok felhasználtak minden pénzügyi lehetőséget és a monetáris politika a lehető leglazább, így alig maradt mozgástér.
Zoellick szerint a világban a „nemzetközi pénzügyi rendszer átalakulása" megy végbe, és a hatalom rohamosan az olyan gyorsan növekvő fejlődő országok kezébe megy át, mint Kína, India, Brazília és Délkelet-Ázsia.
The Weekend Australian


Július Mohácsi: Nagy a baj..... (Amerikai tőzsdei specialista tudósítónktól)

Sokkal nagyobb, mint azt sokan gondolnák. Az utóbbi években mindig is bajban volt pénzügyileg egy csomó ország (az élen Amerikával). Sosem vették a politikusok komolyan azok figyelmeztetését, akik értenek is hozzá. Általában egyetlen kézlegyintéssel megoldottnak tekintették a problémát („Nincs baj! Majd még több pénzt nyomtatunk!"). Az országok többsége nem csupán nyakig van eladósodva, hanem jelképesen, már a szájáig és a megfulladás rémképe villan be. Mindenki tudta, hogy ez egyszer be fog következni, mégsem tettek semmit az elkerüléséért.
Országok, központi bankok, nemzetközi pénzügyi szervezetek (a „semmit" fedezetként használva) indítják be a háttérben a bankóprést, és adnak egymásnak hiteleket. Kézzelfoghatóan nem, illetve csak komputeren, digitális formában létező, a semmiből kreált „pénzeszközöket" tologatnak számlák között, és komolyan azt hiszik, hogy emberek millióinak a problémáját meg tudják oldani ezzel. Vagy talán már ők maguk sem hiszik? Félelmetes, amit megengednek maguknak. Ha ön meg én ugyanezt csinálnánk (csak kicsiben, persze), életünk végéig börtönbe csuknának bennünket.
Ha egy adós polgár nem tudja fizetni tartozásainak törlesztőrészleteit, Amerikában hivatalosan is csődöt jelenthet. Egy bírósági határozattal eltörlik az összes adósságát és új életet kezdhet. Lehet, hogy egy-két évig nem kap hitelt, nem tud részletre házat venni, de szép lassan felépíti ismét magának a hitelképességét. Ebben a rend-szer is segít, hiszen mit érnének a bankok, és a fogyasztás finanszírozásában érdekelt pénzügyi vállalatok, ha nem volna senki, akinek a vásárlásait finanszírozni lehetne?
Az országok esetében a nemzetközi pénzkartell egész egyszerűen nem engedi ezt meg. Akármilyen rossz állapotban van az ország, még több hitelt adnak neki, amiből ki tudja fizetni az előzőtartozásainak egy részét. És most persze még többel fog tartozni. Ha megengednék és az országok valóban új útra térnének, állampolgáraik érdekeit figyelembe véve cselekednének és nem költekeznék túl magukat (magyarán azt csinálnák, amit az állampolgáraiktól is elvárnak, és ennek a törvény szigorával érvényt is szereznek), akkor a nemzetközi pénzügyi maffia nagy bajban lenne. Nem tudna belekényszeríteni bennünket a kedvezőtlennél kedvezőtlenebb új hitelek felvételébe.
A tőzsdét Obamáék agyonmanipulálták az utóbbi két évben. Csak hogy a világ lássa: minden szép és minden jó. A jelenlegi részvényárakba az összes, potenciálisan esetleg megtörténhető jó hír már be van árazva. Az index futureseket éjjelente felsétáltatták számtalan alkalommal. Sőt, ne felejtsük el, hogy tavaly ősszel a magyar média is hangos volt a „hivatalosan is vége a recessziónak" szövegekkel. Mintha az egy gombnyomásra működne! Igaz, hogy közben az országok eladósodása olyan méreteket öltött, amely egyszerűn kezelhetetlen. Igaz, hogy az ingatlanpiacok egyszerűen haldokolnak, és manapság is lélegeztetőkészüléken vannak. Igaz, hogy a legtöbb országban a munkanélküliség aránya a második világháború óta a legmagasabb. Igaz, hogy a lakosság többsége fuldoklik a személyesen felhalmozott adósság terhének súlya alatt. Ehhez Magyarországon még hozzájön az, hogy a nép tartozásának nagy része hozzá van kötve a svájci frank forinthoz viszonyuló árfolyamához. Szégyelljék magukat azok (az ún. „szakértőkre" gondolok), akik annak idején favorizálták ezt.
Most minden szem az USA-re néz. Amerika elérte a törvényben meghatározott adósság plafonját. Magyarán bármely újabb hitel felvétele illegális lenne. Mi a megoldás? No nem, még csak ne is gondoljanak arra, hogy összébb húzza a magát, és majd csak addig nyújtózkodik, amíg a takarója ér! Ugyan már! Azon dolgoznak, hogy megváltoztassák a törvényt, és megemeljék azt a bizonyos szintet. Milyen egyszerű! Képzeld csak magukat egy hasonló helyzetbe! Mondjuk, hogy lakásvásárláshoz pár évvel ezelőtt felvettek 10 millió forint hitelt. Változnak az idők és ön képtelen fizetni a törlesztéseket. Ha ön lenne az „állam" akkor besétálna a hitelezőbankba és közölné velük, hogy mi a helyzet. ők boldogan adnának újabb 5 millió forintot, amiből 1-2 milliót ki is fizetne az elmaradások pótlására, a többit viszont elköltené a napi megélhetésere, venne új plazmatévét, elvinné a családot üdülni Tunéziába. Két év múlva ismét elfogy az ön pénze - de aggodalomra nincs ok, hiszen csak meg kell látogatni barátságos bankárokat és kezdődik a cirkuszi mulatság elölről. Na, ez az, amit az államok nem engednek meg saját polgáraiknak, ők maguknak viszont igen.
Visszatérve Amerikára: ha a Kongresszus megszavazza a törvénymódosítást, lefogadom, hogy a tőzsde (már néhány nappal korábban) elkezd rohanni felfelé. Mi ebben a jó hír? Az, hogy a politikusok, féltve az állásukat és nagy ívben letojva a választópolgárok és gyermekeink/unokáink érdekeit, hagyják, hogy még jobban eladósodjon mindenki. Maga a törvénymódosítás puszta ténye is ijesztő, mert jelzi, hogy szükség van rá, enélkül itt a vég! Igazi megoldást kínálnak ezzel? Messze nem így van, csupán az elkerülhetetlen kerül ismét egy kicsit elodázásra. A nyertesek? A FED (a privát kezekben levő, amerikai ún. központi bank) a semmiből csinálja a pénzt, és jó kamattal kölcsönadja az USA kormányának. Létezik ennél jobb biznisz? Kötve hiszem.
Ha a kongresszusi atyák felelősséggel döntenének (nem emelünk adósságplafont, hanem végre-valahára nekiállunk rendet csinálni), azt a piacok „rossz hírnek" vennék és hatalmasat esnének. A dollár zuhanni kezdene, a svájci frank az egekbe szökne. Persze (többek között) Magyarország is meginná a levét ennek. A rendcsinálás tehát rossz, az újabb trillió dolláros eladósodás az jó! Félelmetes ez, hiszen egy rendkívül instabil adósságspirálban vagyunk már most is. Azt is mondhatnánk, hogy kényes az egyensúly - már ha létezne egyáltalán egyensúly! Nincsen. Hiszen az maga a csoda, hogy a nemzetközi pénzpiacok még nem omlottak össze. Véleményem szerint közel vagyunk. Nem holnaputánra gondolok, de a tendencia egyértelmű, mindenki láthatja, aki akarja egyáltalán látni.
Nagyon sok e-mailt és egyéb üzenetet kapok a témával kapcsolatosan. „Hogyan készüljek fel a közeledő pénzügyi válságra, ha van pénzem, mit csináljak vele, ha nincs, akkor hogyan tudok profitálni potenciálisan magából a pénzügyi anarchiából? Ha előre szeretnék magamnak és családomnak lehetőséget teremteni, ingatlant biztosítani külföldi országokban, akkor milyen lépéseket tegyek most? Egyáltalán hová lehet menni realisztikusan, legálisan?"
Floridában (USA) élőtőzsdei szakértőnk megvárta az adósságplafon felemelését, az azt követő Standard & Poor's leminősítést és újabb válságot, majd lapzártánk idején egy nemzet-közi webináron (internetes on-line előadáson) válaszolt minden kérdésre.


Az adósságválság oka: államokat nem lehet bebörtönözni
2011. 8. 17.
A görög adósságválság felvetette a kérdést: vajon fennmarad-e az euró a fiskális politika szinte elképzelhetetlen fokú centralizációja nélkül? Van azonban egyszerűbb mód is. A banki szabályozó hatóságoknak egyszerűen csak nemet kell mondaniuk a felügyeletük alá tartozó intézmények felelőtlen hitelezési gyakorlatára.
A külföldi kormányok részére folyósított hitelek számos tekintetben kockázatosabbak, mint a biztosíték kikötése nélküli magánadósságok vagy az úgynevezett bóvli kötvények. Ha a magán-hitelfelvevőnek biztosítékot - például a házát - kell fedezetként felkínálni, akkor ezzel korlátozni lehet a hitelezőintézmény kockázatait, mert a lekötött vagyontárgy elvesztése miatti félelem óvatosságra ösztönzi az adóst. A kormányok ezzel szemben nem ajánlanak biztosítékot, így az időbeni törlesztésre a legfőbb ösztönzés abból a félelemből ered, hogy a nemzetközi hitelpiacok kizárják az adott államot. Külföldről csak olyan kormányok kényszerülnek nagy összegű hiteleket felvenni, amelyek tartósan képtelenek arra, hogy a kiadásokat helyben beszedett adóból vagy belföldön felvett hitelekből finanszírozzák. A külföldi hitelezők kegyeinek keresése általában a rossz kormányzásból ered.
A kereskedelmi hitel általában bizonyos megkötésekkel jár együtt. Kölcsönök vagy kötvények gyakorta megkövetelik a hitelt felvevőféltől bizonyos sajáttőke-hányad vagy készpénz felmutatását. Az államkötvények ezzel szemben nem tartalmaznak megkötéseket. A magánszemélyek börtönbe kerülhetnek, ha valamely hitel elnyerése céljából félretájékoztatják a hitelezőt a valós pénzügyi helyzetükről. Az értékpapírtörvények általában előírják, hogy a vállalati kötvények kibocsátói mutassanak rá minden lehetséges kockázati tényezőre. A kormányok ezzel szemben semmilyen büntetést nem kapnak, legyen szó akár félretájékoztatásról vagy csalárd könyvvitelről, amint ezt Görögország példája is jelzi. Ha egy magánadós fizetésképtelenné válik, akkor a csődbíróság felügyeli a felszámolás vagy az átszervezés folyamatát, amelynek végén esetleg a biztosítékkal nem fedezett követelésekből is behajtható valami. Az államok felszámolására azonban nem létezik eljárás, és nincs jogi fórum az adósságai újratárgyalására.
Az adóztatás joga miatt az államok adósságát általában biztonságosabbnak tartják, mert egy cég például nem jogosult arra, hogy a tartozásai fedezetének előteremtésére hozzányúljon a bérekhez. Az adóztatásra vonatkozó állami jogkörök azonban gyakorlati korlátokba ütköznek, emellett erősen kérdéses a kormányok erkölcsi vagy jogi alapja arra, hogy jövőbeni generációkat kötelezzen a külföldi hitelezőkkel szembeni tartozások visszafizetésére.
Az államok részére folyósított hitelt emiatt felmérhetetlen kockázatok terhelik, amelyeket a következmények vállalására alkalmas, szakosodott piaci szereplőknek kellene viselniük. Történelmileg nézve a szuverén hitelezés mindig is elszánt pénzemberek feladata volt, akik ügyesen alkudtak és jártasak voltak az államvezetés kérdéseiben. Az sem volt ismeretlen, hogy a kormányoknak folyósított kölcsönök fejében kikötőket vagy vasutakat kértek biztosítékként, de időnként katonai erőt is alkalmaztak a törlesztés kikényszerítésére.
Az 1970-es évek után azonban a szuverén hitelezés kezdett intézményi formákat ölteni. A Citibank egyik akkori vezetője, Walter Wriston nevéhez fűződik a legendás mondás, amely szerint országok nem mennek csődbe. Ez volt az az intézmény, amely élen járt abban, hogy hatalmas petrodollártömegek vándoroljanak kétes politikai rezsimekhez. Ez akkor sokkal jövedelmezőbb üzletnek számított, mint amilyen a hagyományos hitelezés volt.
Később a baseli egyezmények fokozták a bankok étvágyát az állampapírok iránt, amikor azokat lényegében kockázatmentessé nyilvánították. A bankok ezt követően óriási tételeket halmoztak fel olyan, magas hozamokat nyújtó kötvényekből, mint amilyeneket Görögország is kibocsátott, mert ezekkel szemben csekély tőketartalékot kellett képezni. Ez az adósságforma általában kiváló besorolást kapott, miközben kérdéses volt, miként lehet valamennyire is objektív módon értékelni biztosíték nélküli és lényegüket illetően behajthatatlan követeléseket.
A szuverén kölcsönfelvevőknek folyósított banki hitelek kétszeresen is katasztrofális hatással jártak. Egyrészt elősegítették a túlzott mértékű eladósodást, különösen a korrupt vagy felelőtlen kormányok által irányított országokban. Másrészt a kockázatok a bankokban (nem pedig mondjuk fedezeti alapokban) halmozódtak fel, így a szuverénadósság-válság széles körben okozott károkat.
A szuverénadósság-válság és a bankválságok közötti szoros kapcsolat megtörésére kínálkozik egy közvetlen megoldás: a banki hitelezést olyan adósokra kellene korlátozni, ahol a törlesztésre való készség és alkalmasság értékelése nem jelent „ugrást a sötétbe". Ehhez nem lenne szükség az európai fiskális rendszer komplex átalakítására, és újabb szupranacionális entitásokat sem kellene létrehozni. A kormányok természetesen nehezebben jutnának külföldi hitelekhez, ez azonban nem súlyos kényszer lenne az állampolgáraik számára, hanem éppen egy kedvezőkifejlet. Ha pedig korlátozva lenne a kormányok hozzáférése a külföldi hitelekhez (ami mellesleg ösztökélést jelenthetne a nagyobb fiskális felelősségre), azzal a vállalkozói és produktív hiteligénylőket is segíteni lehetne.
Ilyen kényszerintézkedésekkel természetesen nem lehet megoldani Portugália, Írország, Görögország vagy Spanyolország jelenlegi válságát. Annak azonban legfőbb ideje, hogy Európa és az egész világ hagyja abba a tántorgást az egyik rövid távú megoldástól a másikig, és végre lásson hozzá a valódi, strukturális problémák megoldásához.

Edmund Phelps, a Columbia Egyetem Nobel-díjas professzora, Amar Bhidé a Tufts Egyetem professzora.

Szlimák Hajnalka: A GLOBÁLIS ÖSSZEOMLÁS JELEI

A politikai és gazdasági összeomlásról nem kívánok publikálni, megteszik azt helyettem nagyszerű munkatársaim. Az összeomlás azonban sohasem önmagában megy végbe, és sohasem kizárólag gazdasági vagy politikai okokra vezethető vissza.

MÁSFÉL BOLYGÓRA LENNE SZÜKSÉGÜNK A TÚLÉLÉSHEZ
A fosszilis energiák pocsékolása, az ipari tevékenységek, és az ivóvíz korlátlan felhasználása megbosszulja magát. A Global Footprint Network (GFN) felmérései szerint már 20 évvel ezelőtt átléptük azt a kritikus vonalat, ahol a természeti erőforrások iránt támasztott emberi igények mértéke túllépte azt a határt, amellyel a természet ezen erőforrásait biztosítani tudja. Ezt ökológiai túllövésnek nevezzük, ami csak növekedik minden évben. Jelenleg majdnem egy év és hét hónapra van szüksége a földi ökoszisztémának, hogy előállítsa (megújítsa) azon erőforrásokat, amelyet az emberiség egy év alatt elfogyaszt.
A klímaváltozás miatt bekövetkező környezeti katasztrófák, mint például a szárazság, az elsivatagosodás, a heves esőzések, az áradások és a tengerszint-emelkedés miatt 2050-ig akár 200 millióan válhatnak földönfutóvá. Jelenleg 25-27 millió ökológiai menekült bolyong világszerte.

INTENZÍV NAPKITÖRÉSEK 2012-BEN!
Ha egy, a Carrington-kitöréshez (1859) hasonló erejű esemény következne be napjainkban, akkor tudományos becslések szerint a teljes európai transzformátor-hálózatot tönkretenné - mondja a NASA szakembere, aki 2012 - 2013 évekre prognosztizálja a legerősebb napkitöréseket.
A www.idokep.hu előrejelzései szerint 2012. március 9-én egy masszív koronakitörés során a Nap plazmát és milliárdnyi apró, töltött részecskét lövell ki a Föld felé, amelyek március 13-án el is érik bolygónkat.
napkitores.jpg
A lehetséges legrosszabb forgatókönyv szerint olyan heves sarki fény lángolhat fel az Egyesült Államok északi részén, hogy sokan pánikba esnek, egy esetleges szovjet, ballisztikus rakétákkal indított atomtámadás első csapásának vélve azt. Kanadában, a Quebechez közel eső területeken mindössze 90 másodperc alatt összeomlik a teljes elektromos hálózat, 6 millió kétségbeesett, és az események előtt értetlenül álló embert hagyva magára a hidegben és a sötétben.
A legintenzívebb, valaha feljegyzett geomágneses vihar 1859-ben olyan heves volt, hogy a szokásos 3-4 nap helyett 18 óra alatt érték el a Földet a töltött részecskék. A nappali égbolt is látványosan kifényesedett, éjjel pedig kényelmesen lehetett olvasni. Kívülről szemlélve úgy tűnhetett, hogy színes tűzbe borult az egész bolygó. Az északi fény még Hawaii, Mexikó és a Földközi-tenger szélességein is beragyogta az eget.
Milyen következmények várhatóak?
2012. március 9-i napkitörés március 12-14-én éri el a Földet. Először is az esemény fénye eléri a NASA Soho műholdját, amelynek kamerája azonnal tönkre is megy - de az utolsó előtti képkockákon még kulcsfontosságú információkat rögzít a kitörés struktúrájáról. Ezeket azonnal továbbítja az orbitális pályán keringő átjátszó műholdak felé, amelyek (most még) tökéletesen működnek. Néhány perc múlva a nagy energiájú röntgensugárzás súlyos károkat okoz a műholdak egy részében, de a többségük működőképes marad. Az esemény 72. órája után azonban megérkezik az a lökéshullám, amelynek milliárdnyi töltött részecskéje leradírozza az égről a műholdakat. Megszakad a kapcsolat a Nemzetközi Űrállomással is.
Jól láthatóan kivilágosodik az égbolt, a nappali fény szabad szemmel is sokkal vakítóbbnak tűnik hirtelen. Központi csillagunkat figyelő, optikai távcsövek kamerái is megörökítik az eseményt, és azonnal megjelenítik azt az űridőjárást figyelő obszervatóriumok képernyőin.
Az FAA (Nemzeti Légi-közlekedési Hatóság) mérlegelve a veszélyeket olyan döntést hoz, amire 2001. szeptember 11. óta nem volt példa: teljes és azonnali légtérzárat rendelnek el, amihez Európa és az összes fejlett állam csatlakozik, hiszen a magasan repülő gépek vannak a leginkább kitéve a megnövekedett kozmikus sugárzásnak. Ha a gépek a levegőben vannak, több százezer ember kaphat az egészségügyi határértéket milliószorosan meghaladó dózist.
A hatóságok óvatosan, lépésenként elkezdik részlegesen lekapcsolni az elektromos- és gázellátási infrastruktúra leginkább veszélyeztetett részeit. Erre azért van szükség, mert a töltött részecskék milliárdjai hatalmas áramlökéseket indukálhatnak a nagyobb távolságokat átívelő, speciális geológiai környezetben lévő távvezeték-, illetve csővezeték-hálózatban, ami robbanásokhoz és tüzekhez vezethetne.
A harmadik napon azonban a még működő elektromos hálózat 90%-a néhány másodperc alatt túlhevül, leolvad, felrobban vagy megsemmisül. Az atomreaktorokat már korábban leállíthatják, ezért ilyen jellegű katasztrófától nem kell tartani; a csapás viszont tönkreteszi a hőerőművek, szélenergia-betápláló hálózatok nagy részét is.
A fejlett világ lakosságának, városainak nagy része áram és kommunikációs lehetőségek nélkül marad. A gáz- és olajvezetékek túlhevülnek és az óvintézkedések ellenére még így is ezrével következnek be kisebb-nagyobb robbanások. A robbanások tüzet okoznak, amely nem korlátozódik a városokra; Los Angeles, vagy éppen Szibéria mellett az erdők is lángra kapnak. New York, London, Párizs és a többi metropolisz kísérteties látványt nyújt. A távolból robbanások, néha elfojtott kiabálások hallatszanak, de az utcákon már semmi sem mozdul. Füst lebeg mindenhol.
Nos, a fenti forgatókönyv egyáltalán nem utópisztikus, hiszen 2012-2013-as években a világ vezető csillagászai és kutatói szerint is elkerülhetetlen, hogy kisebb-nagyobb katasztrófákat ne okozzon a fokozott napkitörés.

VESZÉLYES VÍZHIÁNY

A Földön több mint egymilliárd ember nem jut friss ivóvízhez, és kétmilliárdan élnek megfelelő higiéniai körülmények nélkül, ez pedig évi 5 millió ember halálát okozza. Elsősorban a gyermekek esnek áldozatul a szomjúságnak, valamint a vízben terjedő fertőzéseknek.
A Föld vízkészleteinek csupán 2%-a iható, öntözhető édesvíz, a többi tengervíz vagy jég formájában van jelen.
A globális vízháztartás átalakulása a nem túl távoli jövőben kihatással lesz a Föld minden társadalmára és ökoszisztémájára - figyelmeztettek a kutatók a Canadian Water Network nemzetközi konferenciáján. Jelenlegi előrejelzéseik szerint a vízhiány rövid időn belül jelentősen növekedni fog. A kutatók becslései alapján a víz iránti kereslet egy generáción belül számos régióban negyven százalékkal is meghaladja majd a kínálatot. Ezáltal világszerte minden harmadik ember mindössze feleannyi vízhez jut majd csak, mint amennyi alapszükségleteihez elegendő lenne.
Vízfogyasztás alakulása napjainkban (naponta fejenként):
573 liter - USA
385 liter - Olaszország
250 liter - Svájc
130 liter - Németország
110 liter - Magyarország
87 liter - Kína
10 liter - Mozambik[22]

A szennyvíz megfelelő kezelésével az felhasználható később öntözésre. Az eljárás költséges, ráadásul veszélyes is, a nehézfémek és a mikroorganizmusok miatt folyamatos ellenőrzés alatt végezhető.

A VÍZMINŐSÉG FOLYAMATOSAN ROMLIK - DÖBBENETES ADATOK A VEZETÉKES VÍZRŐL
Magyarországon jelenleg a szennyvíz harminc százaléka kerül vissza a természetbe tisztítatlanul, vagy csak mechanikai úton megtisztítva, de ez az arány a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep üzembe helyezésével csökken majd, ám a tisztított víz és bőven tartalmaz az életre káros anyagokat.
A forralás nem közömbösíti a vízben található vegyi anyagokat, így azok az ételekben is benne maradnak. Azt a vizet, amit kiengedünk a csapból, előzőleg már átlagosan nyolcan megitták és kiürítették.
Szomorúan tapasztaljuk, hogy sokan úgy gondolják, a forralással meg lehet szabadítani a csapvizet a káros anyagoktól. Az igazság azonban ennek pont az ellenkezője! Ugyanis a forralás csak a baktériumokat képes elpusztítani, amire lényegében nincs is szükség, hiszen a csapvíz nem tartalmaz élő baktériumokat, mivel azokat a vízműveknél hozzáadagolt klórral már elpusztították. A baktériumok helyett a csapvíz viszont tartalmaz klórt, mint azt épp az imént említettük, és még vagy hatvanezerféle egyéb vegyi anyagot, amelyeket a forralás nem képes közömbösíteni!
  image0041.jpg
Második világháborús vegyi fegyver az ivóvízben?!
Vajon a klórt mire használták a második világháborúban? Embereket öltek vele! Ma a klór feladata, hogy ne az embereket, hanem a baktériumokat pusztítsa el a vízben. Természetesen a csapvízben viszonylag kis koncentrációban található a klór, de ennek ellenére nem lehetünk olyan naivak, hogy azt gondoljuk, ez a mennyiség teljesen ártalmatlan az egészségünkre nézve!
A csapvízben a klóron kívül találhatók még egyéb vegyi anyagok és különböző nehézfémek. Talán nem szükséges még egy ciánszennyezésnek történnie a Tiszán, hogy felismerjük, a gyárak, vegyi üzemek - ha nem is ilyen kritikus mennyiségben, de - folyamatosan engedik vizeinkbe a gyártási eljárás során keletkező vegyi hulladékokat, toxikus, mérgező vegyületeket.

Hormonok a csapvízben?!
A fentieken kívül itt van még a gyógyszer maradványok, gyulladáscsökkentők, hormonok, fogamzásgátlók problémája. Íme egy idézet a Népszabad-ságban megjelent „Hormon a csapvízben" című cikkből:
Budapesten évente mintegy 20 tonna novamidazofen - az algopyrin és más gyógyszerek hatóanyaga - kerül a természetes vízfolyásokba. Emellett női nemi hormonok és fájdalomcsillapítók maradványai úsznak le a folyón. A jelenleg működő szennyvíztelepi technológiák egyike sem alkalmas a kis koncentrációjú gyógyszermaradványok kiszűrésére. (...) Sőt, a külföldön elvégzett mikrobiológiai vizsgálatok valószínűsítik, hogy az élővizekbe kerülő gyógyszerszármazékok, hormonok hatással lehetnek a vízben élő szervezetekre, a táplálékláncra, befolyásolva az ökológiai egyensúlyt. Az antibiotikumok maradványai befolyásolhatják a baktériumok szaporodását, a gyógyászatban alkalmazott antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumfajok elterjedését idézhetik elő."
  arzen.jpg
Impotencia és meddőség a víz miatt?!
A civilizált társadalmak egyik nagy problémája, hogy manapság rendkívül elterjedt a meddőség, illetve férfiaknál az impotencia. Elképzelhető, hogy az a rengeteg fogamzásgátló és egyéb hormontabletta, amelyet az utóbbi évtizedekben fogyasztunk, s a vizeinkbe engedünk, hozzájárul ehhez? Van egy újfajta és egyre gyakoribb gyermekbetegség, a hiperaktivitás. Ezzel kapcsolatban figyelemreméltó adat, hogy a legkelendőbb gyógyszerek pont a különböző nyugtatók, gyulladáscsökkentők és egyéb tudatállapot módosító szerek, vagyis ezekből kerül a legtöbb a vizeinkbe.
A természeti kincsek elherdálásának véget kell vetnünk, különben a növekedésmítosz összeomlása fogja megtanítja az embereket arra, hogy az élet értelme nem a fogyasztás és birtoklás mennyiségében rejlik.
Az Országgyűlés Gazdasági és Informatikai Bizottsága 2012. február 20-ai ülésén Bencsik Jánost - a január elsejével a bizottságba közel két év után visszatérő képviselőt - választotta meg az Energia Albizottság elnökének. Bencsik János az albizottság szerepét elsősorban a fogyasztói és szakmai szempontból egyaránt fontos társadalmi párbeszéd megteremtésében látja.
- Az ősz folyamán elfogadott Nemzeti Energiastratégia végrehajtását elősegítő jogszabályok megalkotásához csak széles körű társadalmi és szakmai egyetértés megteremtése és fenntartása során lehet az országgyűlési képviselők többségének támogatását elnyerni - fogalmazott.
Arra, hogy sok feladatunk van, amelyekkel ki-ki a maga hatáskörében segíthet túlélni az ökológiai összeomlást, álljon itt Bencsik Jánosnak a 2012-es évre írt újévi köszöntője:

bencsik_janos.jpg
Kedves Barátom!
Pokoli esztendő vár reánk, melyet pusztító szenvedélyeinkkel és jéghideg közönyünkkel mi magunk - külön-külön és együttesen -, emberek idéztünk elő. A szeretet melegségét immáron szinte „tökéletesen" felszámolta a pénzhatalom számító ridegsége. Gondolatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel és mulasztásainkkal olyan földi klímát teremtettünk, amely egyszerre perzsel és okoz fagyhalált. A szeretet melegét, mely az emberi lét optimális hőmérsékletét biztosítja, megállíthatatlanul szorítja ki kollektív érzelemvilágunk globális felmelegedése. Az Anyatermészet válasza az általunk ismert természeti környezet dinamikus, és számunkra kiszámíthatatlannak tűnő változásával arra hívja fel mindannyiunk figyelmét, hogy ha továbbra is így éljük az életünket, akkor elveszünk. Aki azzal is tisztában van, de legalább is dereng számára, hogy fizikai testünknél többek vagyunk és lélekkel is töltekezünk, annak a felelőssége még nagyobb, s talán már azt is érzi, hogy itt már nem csak az élet, hanem a lélek elvesztésének veszélye is fennáll. Az új esztendő nagy kérdése tehát, hogy öntudatlanul sodródunk-e tovább a megsemmisülés irányába, vagy pedig megpróbálunk sorsunk urává válni.
2012 a katarzis esztendeje lehet, mely akár vissza is terelhet bennünket vállalt sorsunk beteljesítésének útjára. Pokoljárásunknak sorscsapások sorozata vethet véget, mely természeti katasztrófák, sztrájkok, tömegmegmozdulások, fegyveres konfliktusok formájában fog az emberiség számára „segítséget nyújtani" az ébredéshez. A Világrend alaptörvénye, hogy jelen életünk kereteit korábbi tetteink, szokásaink, akarati megnyilvánulásaink állítják elő. Amennyiben a jelenleginél barátságosabb jövendőt képzelünk el magunk számára, úgy gyökeresen meg kell változtatnunk eddigi szokásainkat, új életrendet kell kialakítanunk, melyért aztán mindennap meg kell küzdenünk, amíg sorsunk alakítójává nem válik. Semmi másról nincs szó, mint visszatérni a normálishoz, és életünket a csillagok mozgásához igazítani, ahogy azt József Attila is megírta. És van még valami, ami egyedüliként képes enyhíteni az általunk előidézett törvényszerűség szorításán, s az nem más, mint a kegyelem, de először segíts magadon, és akkor Isten is megsegít!
A három esztendővel ezelőtti újévi köszöntőmben arról beszéltem, hogy korszakhatárhoz érkeztünk, mely eddigi társadalmi és gazdasági berendezkedésünk gyökeres felülvizsgálatát teszi szükségessé. Arról is szóltam akkor, hogy két év múltán olyan folyamatok fognak felerősödni, amelyek a világgazdasági háló tartós felbomlásához vezethetnek. Azok számára, akik még idővel és türelemmel viseltetnek újévi gondolataim irányában, megismétlem az akkori üzeneteket, akiknek viszont már az eddigiek is elegendőnek bizonyultak, azok számára testi-lelki egészségben bővelkedő új esztendőt kívánok!

SZEMLÉLETVÁLTÁS 2012!

A változáshoz, sajnos, sokszor elengedhetetlen az összeomlás. Addig azonban, ameddig nem következik be egy olyan szemléletváltás, ahol a többi ember támogatása és nem a kizsákmányolása a lényeg, a szakadék szélén egyensúlyozunk. Ha bekövetkeznek a természeti katasztrófák, az csak felgyorsíthatja a szemléletváltás menetét, amikor új értékrendek születnek, új - önfenntartó - gazdasági viszonyok alakulnak ki, emberközpontú és nem pénzközpontú nézetek dominálnak, és a szeretet veszi át az uralmat a bolygón. Bízom benne, hogy az ökológia hajótörést túléljük, mert leleményes és összetartó a magyar nép.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése