2013. február 26., kedd

Munkálkodik a jobbik, és nem a hazát árulja



Munkálkodik a jobbik, és nem a hazát árulja

Mindent Izrael érdekében? - A Gyöngyösi-támadás háttere



forrás: Jobbik Magyarországért Mozgalom - Országos hírek szerző: Viktória Glück
Nem azon lepődöm meg, hogy létezik olyan ország, amely más ország leigázásában érdekelt. Az a furcsa, amikor az áldozat elfelejt tiltakozni, és nem emeli fel a szavát a gyarmatosítás ellen.
Nem azon lepődöm meg, hogy létezik olyan ország, amely más ország leigázásában érdekelt. Az a furcsa, amikor az áldozat elfelejt tiltakozni, és nem emeli fel a szavát a gyarmatosítás ellen. Márpedig az úgynevezett rendszerváltó elit elárulta a magyar nemzeti ügyet, hisz az ország feladásában közreműködik, az országhódítók keze alá játszik” – mondta Gyöngyösi Márton, a Jobbik országgyűlési képviselője budapesti lakossági fórumán.
Az izraeli törvények szerint a parlamenti képviselőknek le kell mondaniuk külföldi állampolgárságukról. Forrás: MTI 2013. 01.27.” – ezt olvashatták a Testnevelési Főiskola aulájában kifeszített molinón azok, akik kíváncsiak voltak az igazságra, vagyis hogy miért támadták a Jobbikot illetve Gyöngyösit országgyűlési képviselők kettős állampolgárságára vonatkozó kijelentése miatt. A tömött sorokban ülő érdeklődők a Jobbik külpolitikájáról hallgathattak előadást, külön összpontosítva a Jobbik erős és igaz Izrael-kritikájára a lakossági fórumon.
Miután a házigazda, Szilágyi György budapesti elnök megnyitotta a rendezvényt, a szimpatinzások egyperces néma csönddel emlékeztek az elhunyt Dr. Hegedűs Loránt püspökre, majd közösen elénekelték a himnuszt.
Ha már a médiából kiszorítják a Jobbikot
A résztvevők megtudhatták, hogy a Jobbik részben kényszerből választotta azt az eszközt, hogy az ókori agorát megidéző lakossági fórumon beszéljenek a kérdésről, hiszen míg a mára már nem is létező LMP a közmédiában 15-16 százalékos teret kap az országos médiában, addig a közel 20 százalékos nemzeti radikális párt csupán 1-2 százalékosat. Az országos média célja viszont, hogy félrevezessék a magyar állampolgárokat és meggátolják, hogy nemzeti sorkérdéseinkről beszéljünk. Márpedig a kettős állampolgárság okozta nemzetközi kockázatok egy ilyen téma.
Gyöngyösi Márton szólt arról is, hogy beszéde után olyan emberek keresték meg a tengerentúlról, akik 56-ot követően vagy a II. világháború utáni emigrációs hullámban kényszerültek hazánk elhagyására. Legtöbbjük támogatásáról biztosította a politikust, hiszen úgy vélik, a kettős állampolgárság ténye és a kettős indentitás végett két ország iránt is fennáll a lojalitás, mivel két ország előtt tették le az állampolgársági esküt. Márpedig előállhat olyan helyzet, amely során választani kell ezen két ország között.
Vezércikk-sorozat és kishír: tudnak súlyozni
Ráadásul az izraeli és az amerikai nagykövet, akik december közepén nagymértékben átlépve saját hatáskörüket a Jobbikot pocskondiázták Gyöngyösi kijelentése miatt, saját törvényeikkel sincsenek tisztában. Izraelben ugyanis a Knesszet tiltja, hogy kettős állampolgárok képviselők legyenek. Míg magát nemzeti lapként ünneplő Magyar Nemzet három vezércikkben protestált és őrjöngött a Jobbik fasizmusa és nácizmusa miatt, addig arról, hogy a zsidó államban hét képviselőnek kellett lemondani külföldi állampolgárságáról, mielőtt letették az esküt az izraeli parlamentben, egy nyúlfarknyi hírben számoltak be, igaz, a címlapon, tehát némileg korrigálta a lap az álláspontját. Az Egyesült Államokban viszont nem csak állampolgárság, hanem etnikum, vallási hovatartozás szerint listázzák a kongresszusi képviselőket, szenátorokat.
Gyöngyösi előadást tart
Gyöngyösi Márton előadást tart a TF-en
Jön a gondolatrendőrség
Ezt követően a Jobbik politikusa felidézte, milyen elképesztő sajtóhadjárat indult ellene és a párt ellen. Mint mondta, azt hitte, hogy mindennek a csúcspontja december 2-a volt, amikor is a Kossuth téren a parlament előtt Együtt Jeruzsálemért jelszóval Ungváry Tamás felhívására 27 civil szervezet tartott össznépi tömörülést. Mint mondta, szomorú, hogy a rendszerváltás időszakában egyetlen egy olyan sorskérdést sem tartottak annyira fontosnak, amely kapcsán ilyen összefogást rendeztek volna. A tragikomédiába fulladó eseménysorozat némelyik epizódja azonban véresen komoly. Ide tartozik, hogy az adventi időszak közepén a költségvetés elfogadása előtti utolsó pillanatokban „elintézte” a kormány, hogy a holokauszt túlélők bérkompenzációját 50 százalékkal megemeljék egy olyan időszakban, amikor mindenhonnan elvonnak.
Már tudjuk azt is, hogy idén májusban a kormánynak köszönhetően a zsidó világkongresszus kihelyezett ülését tartják majd Budapesten. Lázár János, a Fidesz országgyűlési képviselője hajmeresztő állítást fogalmazott meg egy beszédében: szerinte a magyar nemzeti identitás részévé kell tenni a holokausztra való emlékezést és a feledést törvényben kell tiltani! Gyöngyösi – akin látszott, hogy még mindig nem tud napirendre térni az elképesztő mondat fölött – azt mondta: kíváncsian várja, milyen eszközökkel fogják ellenőrizni mindezt.
Szerinte az már a tragikomédia határát súrolja, hogy neves közreműködőkkel olyan rövidfilmet alkottak meg, amely nem a valóságra építve mutatja be Rosenberg Dani „szívet kettéhasító” történetét abból a célból, hogy a gyerekeket már fiatal korban bűntudattal szembesítsék, a kisfilm ugyanis az iskolai tananyag része lehet. „A lázár jánosi nyilatkozatból kiindulva én komolyan venném az ígérgetést” – festette fel a sötét jövő képét Gyöngyösi.
Támadások nemzetközi szintéren is
A nemzetközi vizekre evezve szólt Fiamma Nirenstein olasz politikusnő támadásáról is, amely során Gaudi-Nagy Tamást próbálta kirekeszteni az Európa Tanácsból, sikertelenül. Nirenstein Rómáig futott, és elérte, hogy az ottani polgármester egy „hatalmas akció” keretében tiltakozzon a tomboló fasizmus és a Jobbik-jelenség ellen. A látványtechnikailag zseniális mutatvány során a római kolosszeum világítását, amely továbbra is teljes pompában tündökölt a teliholdnak köszönhetően. Az olasz polgármesterre és pártjára utalva éreztette annak a "báját", hogy a posztfasizmus jeles képviselői rettegnek és nem tudnak aludni a Jobbik által képviselt "náci eszméktől".
Ha terrorállam, akkor veszély
Hogy miért éppen a magyar-izraeli kettős állampolgárságra irányítja a Jobbik a figyelmét? Izrael egy olyan terrorállam, amely a Közel-Keleten fennállása óta a nemzetközi joggal szembemenve nyomja el a palesztinokat. Miközben a térség egyetlen demokráciájaként ünnepli magát, addig rasszista alapon működik, és faji alapokra sanyargatja az őshonos palesztin népet. Ciszjordániában illegális zsidó telepeket hoznak létre, amelyeket maguk az izraeliek is megszállt területeknek neveznek. Mint mondta, Gáza a világ legnagyobb szabadtéri koncentrációs tábora, amelyet blokád véd, így például gyógyszer- és élelmiszerszállítmányok és az újraépítésre szolgáló építőanyagok sem juthatnak be. A támadások során pedig a nemzetközi joggal szembemenően tiltott fegyvert, foszforbombát vetettek be. Márpedig terrorizmusról akkor szoktunk beszélni, ha valaki a nemzetközi joggal szembemegy.
Gyorsan eltűntették az Eurobarometer európai uniós közvélemény-kutató cég felmérését is, amelyből kiderült, hogy a tagállamok állampolgárainak többsége (59 százalék) a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatként Izraelt nevezte meg, közvetlenül utána pedig az USA-t. A lista alján pedig az az Irán szerepel, amely miatt minden nap rettegnünk kell mint a világbékére veszélyt jelentő ország.
Peresz elszólása után síri csend - mind a mai napig
Nekünk magyaroknak pedig különösen nemzetbiztonsági kockázattal kell számolnunk Simon Peresz 2007-es elszólása után - amelyet egy izraeli héber napilap idézett először -, miszerint Magyarország felvásárlására tett javaslatot.
A kijelentést hazánkban síri csend követte, egyedül a Jobbik emelte fel a szavát és követelte, hogy Izrael kérjen bocsánatot, illetve hogy adjanak magyarázatot. Egy hazánkban tartózkodó izraeli képviselőnek neki is szegezték a kérdést Gyöngyösi és Gaudi-Nagy, amire szóban nem kaptak választ, csak egy későbbi levélben, mégpedig azt, hogy a Jobbik semmi mást nem akar, csak Izraelen fogást keresni és a fantasztikusan gyümölcsöző kapcsolatrendszert Izrael és Magyarország között aláásni.
Az irtózatosan nagy hallgatásból arra lehet következtetni, hogy lelepleződött a hatalmi ármánykodás és az országhódító szándék, illetve az itteni politikai elit asszisztálása mindehhez. „Nem azon lepődöm meg, hogy léteznek olyan országok, amelyek más országok leigázásában érdekeltek. Az a furcsa, amikor az áldozat elfelejt tiltakozni, és nem emeli fel a szavát a gyarmatosítás ellen. A „rendszerváltó elit” teljesen alkalmatlan, hiszen elárulta a magyar nemzeti ügyet, az ország feladásában közreműködik és az országhódítók keze alá játszik.
Sukorói telekcsere: izraeli konkurensek harca
A sukorói telekcsere kapcsán – amely során Joav Blum izraeli üzletember egy semmit nem érő pilisi telket cserélt el a nemzeti vagyont képező Velencei-tó északi részén lévő területre, hogy ott kaszinóberuházásba kezdjen – megnyugodhatnánk, hogy minden rendben van, hisz a gaztetteket felderítik, megtörtént a lelepleződés. A legnagyobb botrány azonban, hogy mindezt miképp tudtuk meg: nem a nemzetbiztonság vagy a rendőrség tárta az ügyet fel, hanem a konkurense dobta fel Blumot, aki a Hajógyári-szigeten épülő Álomsziget névre hallgató kaszinóberuházás képviselője.
Az a kérdés, ki áll be a nemzeti ügy mögé
A Jobbik poltikusa végezetül arról a megdöbbentő telefonhívásról beszélt, amely során egy anticionista zsidó felekezet, a Naturei Karta képviselői jelentkeztek be, hogy tárgyalnának a Jobbik képviselőivel, és egyezetnének Izrael állam cionista politikájáról. Ennek kapcsán elmondta, nem az a kérdés, hogy valaki zsidó származású-e, hanem hogy beáll-e a magyar nemzeti ügy mögé. A Jobbik ezt kéri a hazai zsidóságtól, és azt, hogy „együtt szálljunk szembe az országhódítókkal”, akik a nemzeti ügy előtt keresztbe fekszenek.
KZ
barikad.hu

Nemzetünket sértő intézkedés volt a magyar zászlók kitiltása - Vizsgálatot követel a Jobbik!



forrás: Jobbik Magyarországért Mozgalom - Országos hírek szerző: Viktória Glück
A Jobbik értetlenül és mélységesen felháborodva áll a Szolnoki Olaj KK – Hapoel Holon nemzetközi kosárlabda mérkőzésen történtek előtt.
A Jobbik értetlenül és mélységesen felháborodva áll a  Szolnoki Olaj KK – Hapoel Holon nemzetközi kosárlabda mérkőzésen történtek előtt. A biztonságért felelős cég – indokolatlanul sok rendőrrel kiegészülve – nem engedte, hogy a hazai csapat szurkolói a mérkőzésre bevigyék a magyar zászlóikat. A jogosan feltett miértre azt a választ kapták, hogy az izraeli csapat biztonsági vezetőjének az volt a kérése, ne engedjék be a magyar zászlókat, ellenkező esetben az izraeli csapat nem lép pályára. A hűséges „magyar” alattvalók ezt még megtoldották azzal a döbbenetes döntéssel, hogy a szurkolói drapériákat sem engedték be, és a reklamáló szurkolókat a Fidesz által hozott törvényre hivatkozva a mérkőzésekről való kitiltással fenyegették.
A Jobbik felszólítja Szalay Ferenc polgármestert – aki a Magyar Kosárlabda Szövetség elnöke is –, valamint Pintér Sándor belügyminisztert, valljanak színt arról, hogy egy Szolnok város által támogatott csapatnál a magyar zászló miért nem lehet jelen a mérkőzésen. Továbbá vizsgálják ki, hogy a rendőröknek és a Védelem Holding Zrt. szolgálatban lévő biztonsági őreinek ki adott utasítást erre a förtelmes, a magyar nemzetet mélyen sértő és megalázó intézkedésre.
A polgármester úrnak azt javasoljuk, hogy a szurkolók felé – akik mindenhova elkísérik az általuk szeretett csapatot – egy bocsánatkérést préseljen ki magából!
Mindennek van határa. Magyarország a magyaroké!
Jobbik Sportkabinet

Február 22. - A bűncselekmény áldozatainak világnapja



forrás: Jobbik Magyarországért Mozgalom - Országos hírek szerző: Viktória Glück
A szociális katasztrófa árnyékában egyre nehezebben oldódnak azok a feszültségek, melyek akár társadalmi robbanáshoz is vezethetnek. Fel lehet erre készülni egyáltalán?
Az Országgyűlés 2005-ben alkotta meg a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvényt, amely 2006. január 1-jén lépett hatályba. A jogszabály lényege, hogy a Magyarország területén áldozattá vált személyeknek jár az ingyenes tájékoztatás arról, miként tudja érvényesíteni fizikai, társadalmi, anyagi kárainak enyhítését.
Évente átlagosan 220 ezer ember válik bűncselekmény sértettjévé, közvetlen környezetükben további csaknem félmillió ember szenved érzelmi megrázkódtatást és gyakran anyagi veszteséget is, közülük kerülnek ki azok, akik az állami áldozatsegítés keretében felkínált támogatásokat igénybe vehetik. A Legfőbb Ügyészség adatai szerint 2012-ben az ismertté vált bűncselekmények száma 2011-hez képest 451 371-ről 472 236-ra nőtt, a személy elleni esetek száma 27 204 volt, országosan 100 ezer lakosra 4740 bűncselekmény jutott.
A Jobbik ezen a napon felívja a figyelmet azokra az honfitársainkra, akik ártatlanul, kiszolgáltatva haltak meg, váltak áldozattá: Szögi Lajos, Marian Cozma, Bándy Kata, Szita Bence, a brutálisan meggyilkolt védtelen, idős emberek, a kideríthetetlen okból elkövetett családirtások áldozatai, melyekben tragikus körülmények között gyermekek is elhaláloztak.
A szociális katasztrófa árnyékában egyre nehezebben oldódnak azok a feszültségek, melyek akár társadalmi robbanáshoz is vezethetnek. Fel lehet erre készülni egyáltalán? A társadalom felelőssége túlmutat azon a helyzeten, amit nem sikerül kezelni az események visszavonhatatlan bekövetkeztéig.
Baráth Zsolt, a Jobbik országgyűlési képviselője

Szijjártóból nem lesz jólét



forrás: Jobbik Magyarországért Mozgalom - Országos hírek szerző: Viktória Glück
Kijelenthetjük, hogy a külföldi tőkére alapozott gazdasági és jóléti növekedés illúziójának egyszer s mindenkorra vége szakadt - jelentette ki sajtótájékoztatóján Volner János, a Jobbik frakcióvezető-helyettese.
Kijelenthetjük, hogy a külföldi tőkére alapozott gazdasági és jóléti növekedés illúziójának egyszer s mindenkorra vége szakadt - jelentette ki sajtótájékoztatóján Volner János, a Jobbik frakcióvezető-helyettese.
A politikus szerint Magyarország az Európai Unión belül nyilvánvalóan egy bérmunkás szerepkörre van korlátozva, a közelmúlt eseményei pedig világosan mutatják, hogy országunkra ebben a szerepkörben csak elszegényedés, lecsúszás, dekadencia vár. Volner emlékeztetett rá: hazánk nemrégiben még fővállalkozói tevékenységet végzett több iparágban is; buszokat, hajókat, vonatokat, orvosi műszereket, híradástechnikai eszközöket gyártottak itt. Ezeket magyar mérnökök tervezték, magyar szakmunkások gyártották és megvolt a felvevőpiacunk is.
A képviselő szerint az EU berendezkedéséből adódóan jelenleg csak beszállítói szerepkör jut nekünk, ebben viszont egyszerűen nincs annyi pénz, ami az állam normális működéséhez szükséges lenne. Ebből következően Magyarországon nincs elegendő pénz, a gazdaság nem képes eleget termelni, ezért sürgősen változásokra van szükség.
Volner rámutatott: az EU-s kohéziós pénzeknek mindössze 15,4%-át fordították versenyképesség javítására, ráadásul az unión belül előfordulhatott az az abszurd helyzet, hogy egy olyan szegény állam, mint Magyarország költségvetési erőforrásaival támogatja Németország leggazdagabb iparvállalatait, az Audit, a Mercedest és jónéhány egyéb vállalatot.
A Jobbik politikusa szerint az erőforrásokat a magyar gazdaság megerősítésére, a hazai termelőkapacitás újraépítésére, a piacok visszaszerzésére kellene fordítani. A párt ezért kezdeményezi, hogy a keleti fordulat ne csak szavak szintjén valósuljon meg az Orbán-kormány politikájában. Fontos lenne ugyanis keleti piacaink visszaszerzése, ehhez szükség lenne arra is, hogy a magyar és a keleti országok vállalatai vegyes vállalati együttműködést kössenek.
Volner János szerint komoly esély mutatkozik arra, hogy ott, ahol a magyar termékeket már korábban megismerték és megszerették, vissza tudjuk szerezni a piacokat. Ha a kormány erre nem lesz hajlandó, és Szijjártó Pétert küldi mindenhova, abból nyilvánvalóan nem lesz üzlet, jólét és felemelkedés sem - zárta gondolatait a képviselő.
alfahir.hu

Orbán nem kínál megoldást az emberek napi gondjaira



forrás: Jobbik Magyarországért Mozgalom - Országos hírek szerző: Viktória Glück
Orbán Viktor mai évértékelő beszéde nem áll a valóság talaján, a Fidesz nem képes megoldást kínálni a magyar emberek mindennapi problémáira.
Orbán Viktor mai évértékelő beszéde nem áll a valóság talaján, a Fidesz nem képes megoldást kínálni a magyar emberek mindennapi problémáira.
Magyarország nem teljesít jobban, mint eddig, Orbán Viktor kormányának nem sikerült a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok teljesítményét felülmúlnia. Az ígéretek beláthatatlanul hosszú távra szólnak, ám az emberek nem tudják, mi lesz velük a holnapi napon.
Orbán Viktor nem beszélt a munkahelyteremtésről, nem tudjuk, hol van a beígért 1 millió új munkahely legalább töredéke. Nem esett szó a közbiztonság tragikus állapotáról sem, a rendőrség állományának újoncokkal történő feltöltése nemhogy két hét, de két és fél év alatt sem teremtett rendet az országban. A miniszterelnök nem adott számot az elszámoltatás ígéretéről sem, a nemzeti vagyont kiárusítók közül senki nem nyerte el méltó büntetését.
A gazdaság és a munkahelyteremtés beindítására, a közrend megvalósítására, a nemzeti kultúra felvirágoztatására, az országot tömegével elhagyó magyar emberek itthoni boldogulására és az elszámoltatásra csak a Jobbiknak van programja.
Vona Gábor, a Jobbik elnöke

Fejlesztéspolitikai kabinetet állít fel a Jobbik



forrás: Jobbik Magyarországért Mozgalom - Országos hírek szerző: Viktória Glück
Milyen elképzelései vannak a Jobbiknak hazánk jövőjével kapcsolatban – erre is választ kaphatunk majd a párt új, fejlesztéspolitikai kabinetjének munkájából. Beszélgetés Volner Jánossal, a kabinet elnökével.
Milyen elképzelései vannak a Jobbiknak hazánk jövőjével kapcsolatban – erre is választ kaphatunk majd a párt új, fejlesztéspolitikai kabinetjének munkájából. Beszélgetés Volner Jánossal, a kabinet elnökével.
Régen beszélgettünk már... Mit csinál mostanában, min dolgozik?

A legtöbb munkát a frakcióvezetés adja. Tavaly Vona Gábor felkérésére általános frakcióvezető-helyettes lettem, így a frakció 45 képviselőjének és 38 alkalmazottjának szakmai munkája, adminisztratív ügyei adják a legtöbb feladatot. Emellett az országos elnökségben is fontos munka zajlik, építjük a pártot és annak háttérintézményeit, készítjük a 2014-es választási programot és persze szakpolitikusként is helyt kell állni.

Nemrég a Jobbik elnöksége felállította a Fejlesztéspolitikai Kabinetet, amelynek Ön lett a vezetője. Miért volt szükség az új kabinetre és milyen szakterületek tartoznak hozzá?
Elsősorban a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által lefedett szakterületek tartoznak ide, ezekre kell a Jobbik kormányra kerülése esetén szakmailag kidolgozott megoldásokat nyújtanunk. Stratégiát kell alkotni a hazai és uniós források elosztására, a források felhasználását pedig ellenőrizni szükséges formai és célszerűségi szempontból egyaránt. Működtetni, sőt, lehetőség szerint gyarapítani kell az állami vagyont, egyes nagy tőkeigényű fejlesztési területeken új, állami vállalatokat kell létrehozni és működtetni. Korrupciómentessé kell tenni közbeszerzési rendszert, valamint megküzdeni azokkal az erős gazdasági érdekérvényesítő képességű csoportokkal, akik ebben ellenérdekeltek. Konkrét, ágazati programokat kell kidolgozni a célszerű és költséghatékony fejlesztéspolitika érdekében. Sok minden tartozik ide: infrastrukturális és egyéb beruházások kidolgozása a közlekedés, az energetika, a turisztika, az infokommunikáció területén. Az ágazati stratégiák kidolgozásában együttműködünk a különböző szakmai kabinetekkel és összehangoljuk ezek elképzeléseit, valamint a gyakorlatba átültethetővé tesszük a fejlesztéspolitikai törekvéseket. Vona Gábor egy olyan ágazatok közti kabinet megalakítására kért fel, amely együttműködik a többi kabinettel, becsatornázza a versenyszférában felhalmozott szakértelmet és az eddigieknél hangsúlyosabban jeleníti meg a Jobbik fejlesztéspolitikai elképzeléseit. Mindenkinek fontos tudnia, milyen elképzeléseink vannak Magyarország jövőjével kapcsolatban, mit szeretnénk megváltoztatni, fejleszteni. Nem véletlen, hogy a most készülő, 2014-es választási programunk gerincét hét nagy gazdaságfejlesztési terv adja.
Jól értettem, hogy új, állami vállalatokban gondolkodnak?
Igen. A stratégiai ágazatokban fontos lenne a nagyobb állami szerepvállalás, a közműcégek jellemzően Nyugat-Európában is állami, önkormányzati tulajdonban vannak. De vannak olyan nagy fejlesztési projektek is, amelyeket érdemesebb volna állami vállalatokkal végrehajtani. A terveink szerint megépülő dunai vízerőművektől, az állami földeken végrehajtandó erdősítési programokon keresztül a nagyobb út- és vasútépítésekig több területen is meg kell fontolni állami vállalatok létrehozását. Ahhoz, hogy egy ilyen vállalat sikeresen működhessen, figyelembe kell venni a piaci alapon működő cégek főbb indikátorait, élnünk kell a modern vállalatirányítás eszközeivel, a projektek végrehajtását pedig a politikaközeli kiskirályok érdekérvényesítése helyett a projektmenedzsment eszköztárának szélesebb körű alkalmazásával kell biztosítani. Hiszek benne, hogy az állam egyszerre lehet hagyományőrző és modern, szociálisan érzékeny és versenyképes. Nem könnyű feladat persze megtalálni az ideális arányokat, de korántsem lehetetlen.

Fontos kérdés: kikkel és hogyan képzeli el a Jobbik a jövőt? Sokan úgy gondolják, hogy a Jobbik ellenséges viszonyban áll a multikkal...

Ez egy erősen leegyszerűsítő kép, ami árnyalni szükséges. A Jobbik magatartását minden esetben a nemzeti érdek határozza meg.

Ezek szerint vannak jó multik és rossz multik?

Gazdaságpolitikusként nem az a feladatom, hogy egyes vállalatok felett erkölcsi értékítéletet mondjak. Szakpolitikusként azt kell megvizsgálnom, hogy az adott multi tevékenysége szolgálja-e Magyarország érdekeit, vagy sem. Például egy Magyarországon munkahelyeket teremtő, a költségvetés nettó befizetőjeként működő, az ipari kultúrát emelő, a környezetet nem károsító multi nyilvánvalóan hasznára válik az országnak, így ezekkel a vállalatokkal a kölcsönös előnyök mentén érdemes együttműködnünk, mert ezt diktálja a nemzeti érdek. Ha azonban egy vállalat tevékenysége nem szolgálja a nemzeti érdekeket - vannak ilyenek is - akkor tenni kell ellene.

Ebből adódik a kérdés: tőkeellenes párt-e a Jobbik?

E kérdésben is az határozza meg a magatartásunkat, hogy az adott befektető tevékenysége szolgálja-e a magyar nemzeti érdeket, vagy sem. A Jobbik nem kommunista párt, éppen ezért a tőkeellenességet természetesen elutasítja. Ne felejtsük el: a magyar kis- és középvállalkozók is tőkebefektetők. A nemzeti érdeket sérti, aki a vesztüket akarja. Mindenkinek meg kell értenie: tőkére szükségünk van, üres zsebbel, pénz nélkül nem lehet munkahelyeket, beruházásokat teremteni. Az állam feladata, hogy a tőke tevékenységéhez olyan keretrendszert hozzon létre, amely mindkét fél számára előnyökkel jár.

Ön szerint mennyire volt sikeres a kormány ennek megteremtésében?

A kudarc egyértelmű, a gazdaság már most is válságban van és mivel a magyar gazdaság beruházásvezérelt, a sokéves mélyponton levő beruházási rátánk miatt azt is borítékolhatjuk, hogy a következő években sem várható javulás. A folyamatos adóváltozások, a sokszor érthetetlen és szinte mindig kiszámíthatatlan gazdaságpolitikai intézkedések miatt olyan üzleti környezet jött létre, ahova sem a magyarok, sem a külföldiek nem akarnak befektetni. Ennek pedig romló kilátásokkal és mélyülő szociális válsággal fizetjük meg a következményeit.

Mit hibázott el a kabinet és ebből milyen tanulságokat von le a Jobbik?
Rengeteg a hiba, ezért csak néhányat emelnék ki közülük. Először is a Fidesz felkészületlenül, kidolgozott szakmai programok nélkül nyerte meg a választást és hosszú ideig nem is tudott mit kezdeni az ölébe hullott hatalommal. Mi nem követjük el ezt a hibát, már most teljes sebességgel haladunk az ágazati programjaink kidolgozásával, ezeket szakmai konferenciákon rövidesen el is kezdjük bemutatni. A kormány egyik fő hibájának a pökhendi, szakmai érvekre immunis, autoriter vezetési stílust tartom. Rengeteg olyan visszajelzés érkezik hozzánk, melyek szerint a kormányzat részéről nincs semmiféle szakmai konzultáció, aztán persze csodálkoznak, hogy a kétharmados szavazógépezet által az országgyűlésen kritikátlanul átnyomott, selejtes törvényeket több lépésben módosítani kell. Mi minden esetben leülünk a hozzánk forduló szakmai szervezetekkel, meghallgatjuk a véleményüket és becsatornázzuk a tőlük érkező, nemzeti érdekeket szolgáló javaslatokat. Szerényen tudomásul kell vennie minden politikusnak: attól, hogy valaki a hatalomban ül, nem fog jobban érteni egy adott szakterülethez, mint azok a szakmájukat professzionális szinten űző emberek, akik évtizedeken át az adott területen dolgoztak. Részben az előbbiekből fakad a kormány másik nagy hibája is, az, hogy mindent a saját hatalma bebetonozásának akar alárendelni. A 2010-es választási kampányban már felbukkant az óriásplakátokon a “Csak a Fidesz!” jelszó, mely a későbbi intézkedésekre is rányomta a bélyegét. Nemzetközi színtéren nem elsősorban nagy, nemzeti sorskérdésekben, hanem csupa olyan ügyben konfrontálódtunk, amely a kormánynak volt fontos: elfogadtatni a fideszes pártkatonákat kulcspozíciókba juttató médiatörvényt, keresztülvinni fideszes országgyűlési képviselők az Alkotmánybíróságba történő kinevezését, fideszes országgyűlési képviselővel elfoglalni a kormányzatot ellenőrző az Állami Számvevőszéket, vezető fideszes politikus feleségét kinevezni az Országos Bírósági Hivatal élére és még sokáig folytathatnám. Az országot azért érte tetemes kár, hogy a Fidesz ezekkel a kinevezésekkel bebetonozhassa hatalmát. A Jobbiknál a “Csak a Fidesz!” jelszó helyett a “Csak a Nemzet!” határozza meg a cselekedeteinket.
KZ
alfahir.hu

Börtönbe a magánnyugdíjpénztárak fehérgalléros bűnözőivel!

forrás: Jobbik Magyarországért Mozgalom - Országos hírek szerző: Viktória Glück
.
Élénk sajtóvisszhangot váltott ki a Navracsics Tibor számára feltett írásbeli kérdésem, melyben a magánnyugdíjpénztárak elszámoltatásával kapcsolatban érdeklődtem. A miniszter válaszából kiderült, hogy az öt részletesen ellenőrzött magánnyugdíjpénztár közül hármat, az Aegont, az AXA-t és az Erstét érintően összesen kilenc tényállás miatt tettek feljelentést ismeretlen tettes ellen, ebből nyolc hűtlen kezelés, egy pedig sikkasztás alapos gyanúja miatt történt.
Mivel a miniszteri válaszból az is kiderül, hogy a vélelmezett kár együttesen meghaladja az ötmilliárd forintot, a Jobbik indokoltnak látná, ha a büntetőeljárás által érintett fehérgalléros bűnözőket a szökés és elrejtőzés megakadályozása érdekében a nyomozóhatóságok előzetes letartóztatásba helyeznék. A Jobbik nem akarja ismét azt látni, hogy a Fidesz-kormány lagymatag, érdemi eredményekkel nem járó, jórészt politikai PR-akciókban kimerülő „elszámoltatási” tevékenysége ismét azzal végződik, hogy a felelősöket futni hagyják. A Jobbik olyan országot szeretne, ahol a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak, és ahol az igazságszolgáltatás elrettentő erejű büntetésekkel sújtja a bűnözőket.
Volner János frakcióvezető-helyettes

Aranytalicska-díjat adott Simicska Lajosnak az LMP



Aranytalicska díjat adományozott az LMP Simicska Lajosnak, annak alkalmából, hogy a Fidesz gazdasági háttérembereként ismert vállalkozó Mészáros Lőrinccel, (aki Felcsút polgármestere, egyben a Puskás Futball Akadémia elnöke) együtt végezheti a hulladéklerakók rekultivációját a Duna–Vértes Köze Regionális Hulladékgazdálkodási Társulás megbízásából. A Lehet Más a Politika emlékeztetett rá, Simicska Lajos 2010 óta több mint egymilliárd euró értékben talicskázott ki közpénzeket „konzorciumokban vagy csak a Közgéppel”. Alább teljes terjedelmében olvashatja az LMP Simicska Lajoshoz intézett nyílt levelet.
Kicsi ez az ország, összeérnek az oligarchák

Levél Simicska Lajosnak


Kedves Lajos,

elnézést a tegezésért, de valahogy úgy érzem, minden magyarhoz olyan közel állsz már, hogy ez talán belefér. Hiszen úton-útfélen, mindenhol te építed (adott esetben bontod) ezt az országot: utak, vasutak, hulladéklerakók, gátak, árvíztározók, energetika – minden iparágban ott vagy. 2010 óta több mint 1 milliárd euró értékben talicskáztál ki közpénzeket konzorciumokban vagy csak a Közgéppel. Közbeszerzéseken nyertél el olyan megbízásokat, amelyeket más nem képes elnyerni. Vannak esetek, amikor ötször is neki kell futni, hogy végre nyerni tudjatok – lásd. csongrádi Tisza gát –, és van az úgy, amikor más el sem indul. Vajon miért?

Az Aranytalicska-díjat azért alapította a Lehet Más a Politika, hogy ezeket az igazán komoly, elismerésre méltó teljesítményeket díjazza. Mi is örülünk, ahogyan Orbán Viktor, amikor a magyar embereknek munkát adó magyar vállalkozások nyernek. Még akkor is, ha a nyertest Strabagnak hívják, mint azt a tavalyi konzorciumi partneredet, amellyel beszálltál a hulladéklerakás bizniszbe.
MTI-fotó
Ertsey Katalin független országgyűlési képviselő, a Lehet Más a Politika tagja sajtótájékoztatót tart a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Mahir Magyar Hirdető Zrt. budapesti székhelye előtt, kezében az üzletembernek szánt LMP-s "Aranytalicska-díjjal és oklevéllel" 2013. február 22-én. A párt megfogalmazása szerint a díjat a "közpénzek legsikeresebb begyűjtőjének" ítélték oda.

Az Aranytalicska-díjra hamarosan megnyitjuk a jelöléseket, el lehet küldeni több kategóriában is az LMP-nek, hogy a magyar emberek mondják meg, szerintük kik azok az oligarchák, amelyek a leginkább érdemesek a díjazásra, s hogy melyik helyi, önkormányzati, regionális vagy országos umbulda érdemes a jelölésre.

A mai napon átadott díj azonban különleges: amikor te, Lajos, a Közgéppel és Mészáros Lőrinc, a felcsúti földek elhíresült gazdája összefog, az bréking nyúz, és minden kategóriát túlszárnyaló különdíjas Aranytalicska siker. Elvégre kicsi ez az ország, összeérnek az oligarchák.

Mészáros Lőrinccel, Felcsút polgármesterével és a Puskás Futball Akadémia elnökével most együtt végezhetitek a hulladéklerakók rekultivációját a Duna-Vértes köze Regionális Hulladékgazdálkodási Társulás megbízásából. Mészáros már korábban társult a Strabaggal, nem kezdő ő sem, saját állítása szerint „életében nem privatizált semmit, nem nyert semmiféle pályázatot, mindent a saját erejéből teremtett meg”, elég sikeresen, hiszen a Felcsút környéki és a Fejér megyei földekből elég szépen részesedett, több száz hektárt nyert el – míg a helyi gazdák semmit.

Természetesen minden törvényes és megfoghatatlan. Magyarországon ma már nem kell ahhoz szabályokat hajlítani, hogy ti tudjatok nyerni. Már úgy vannak azok hajlítva, hogy jó legyen. Kétharmaddal.
MTI-fotó
Heltai László, a Lehet Más a Politika szóvivője pártja "Aranytalicska-díjának" oklevelét ragasztja fel a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Mahir Magyar Hirdető Zrt. budapesti székhelyének postaládájára 2013. február 22-én.

Nos, ezért adom át ünnepélyesen neked vagy kézbesítési megbízottadnak az Aranytalicska-díjat.

Aki pedig hasonló disznóságot lát, azt kérem, hogy gyűjtse, írogassa, hamarosan további kategóriákban is indul a nevezés az Aranytalicska-díjért. Ha pedig valakit az érdekel, miként lehetne megtisztítani a korrupciótól az országot, az kövesse figyelemmel az LMP munkáját. Ma Magyarországon az a fajta korrupció, amikor egy érdekcsoport foglyul ejti az államot, és a közpénzeket magánzsebekbe szivattyúzza, minden korábbinál nagyobb. Ezt csak a közpénzek átlátható elköltésével, a titkolózás megszüntetésével, és a közbeszerzések átalakításával lehet megakadályozni.



Budapest, 2013. február 22.



Ertsey Katalin

az LMP országgyűlési képviselője



Együtt a hányinger koalíciója



Együtt a hányinger koalíciója 


Halj meg időben, ne okozz másoknak gondot: A luganói tanulmány

|
A globalizációt sokszor azzal támadják, hogy benne csak az összeesküvés elméletek fantomját kergetik az emberek.. Pedig vannak dolgok, amelyek időnként kibuknak. Ilyen az úgynevezett Luganói tanulmány, amely a közeljövő folyamatait elemzi: Lényege: az ember felesleges. Minél előbb, minél problémamentesebben meghal, annál jobb azoknak, akik erre építenek. A Zöldpók publikálta Dr Csath Magdolna egyetemi tanár tollából e tanulmány összefoglalóját bemutató Susan George: A luganói tanulmány című művének részletes elemzését , amelyet ismertetünk olvasóinkkal. Kérem olvassák véres komolyan.

A luganó-i tanulmány
"A luganói tanulmány" globalizációs krimibe illő írás. Szerzõje Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen.
"A luganói tanulmány " című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: "Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI-dik században".
A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott "titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.
A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a "titkos megbízói kör", amelyről csupán annyit sejtet, hogy a "globalizáció irányítóit és menedzserei"-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szûk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A szakértői csoport megállapításai lesújtók:
rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem fenntartható. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Ere a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyon is valóságosnak és lehetségesnek tűnik. A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a "titkos megbízói kör" számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.
A különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták "a luganói jelentést". Ilyen vélemények hangzottak el róla:
"Kiváló és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a globalizáció 22-es csapdáját."
"Kérlelhetetlenül őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót, és világossá teszi a számára azt, hogy a "globalizálódó világgazdaság" előnyeiről festett mítoszokat kritikával kell fogadnia."
A továbbiakban három részben foglaljuk össze a 213 oldalas könyv legfontosabb megállapításait, és Susan George javaslatait. A sorozatot a tanulságok saját helyzetükre való alkalmazásával zárjuk.
Csak az a vég, csak azt tudnám feledni.
"A luganói tanulmány" nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások "kiiktatásával" képes elkerülni. Ehhez van szükség a "grandiózus népességcsökkentő tervre", amelyet a szakértői csoport végül a "titkos megbízók" asztalára letesz.
A tervet a "titkos megbízói kör" csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A "szűk szakértői csoport" pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a "grandiózus népességcsökkentő terv", amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakértői kör.

1. A leselkedő veszélyek
Az ökológiai katasztrófák lehetősége
A liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a globalizáció szerencse fiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az õ meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot megállítsa.
Veszedelmes növekedés
Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet "veszélyes" a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előre viszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A "több" és a "nagyobb" ugyanis nem feltétlenül "jobb". Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USÁ-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége?
Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP - a bruttó hazai termék - növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt megnövekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számba vennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.
A társadalmi problémák is egyre nagyobbak.
A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet.
A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak "izommal" rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.
Az országok is polarizálódnak. Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig destabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét.
Gengszterkapitalizmus
Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószer kereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.
Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.
Pénzügyi krízisek
Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.
Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.
A veszélyelhárító mechanizmusok
Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására. Nézzük, miért!
A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)
A két intézmény - amelyeket "Bretton Woods"-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Közép-európai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.
Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt "struktúra-átalakító programokat", liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az õ segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok - természetesen a helyi lakosság kárára - a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.
Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a "struktúra-átalakító programokat", vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt "szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak" lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.
Az ENSZ
Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszer termelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait.
Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO)
A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az "új világrend" képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem "akadályozhatják" a szabadkereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: "mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát".
A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszeripari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Unió kénytelen lesz beengedni piacára a hormonkezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.
Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.

A globális cégek
A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati "karcsúsítások" miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják.

A pénzpiacok szabályozása
Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik - pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.
A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban - éppen az óriási haszon miatt - a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből következik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.

Szabadság és korlátozás
A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen "túlzott sikere" jelenti: vagyis a "liberalizált piac" csődbe juttathatja önmagát. Hiszen - amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk - túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet.
A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.
2. Mi befolyásolja a jövőt?
A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni: A világ népességének növekedése, a fogyasztás mennyisége és minősége és azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják.
A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a "morális kérdésnek" hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse lakossága számát.
A technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma marad.
Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges.
Következtetések:
A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet:
"minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek."
Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer - amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés?
Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!
Az alkalmazandó módszereknek: Olcsónak kell lenniük, nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni, az államoknak nem kell közvetlenül részt venni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.
Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának - de ha lehet még többnek - a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie. Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.
Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet? A négy pillér, amire támaszkodhatunk a következő: ideológiai-etikai, gazdasági, politikai és pszichológiai.

Nézzük röviden ezek lényegét!
Az ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra, gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell, hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél nagyobb hatást tudjanak gyakorolni.
A gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek köszönhetően ma már "teszi a dolgát". Segít kiépíteni a "helyi elitet", amelyik sokkal elkötelezettebb a globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt. A "gazdasági pillér" segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások, csökken az élettartam, csökken a születések és nõ a halálozások száma. Különösen jól tetten érhetők ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában.
A politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem állnak ellent a "gazdasági pillér" Világbank és IMF általi működtetésének, mégis - a biztonság kedvéért - folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha mégis sikerül keresztülvinni a MAI - a többoldalú beruházási megegyezés - aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek és a NATO.
A pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra, hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük. Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a "grandiózus népességcsökkentő terv" konkrét elemeinek bevezetéséhez.

3. A "grandiózus népességcsökkentő terv" elemei
A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk. Természetesen továbbra is a szakértői csoport tagjainak véleményét ismerhetjük meg.
Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket.
Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a "grandiózus népességcsökkentési terv" megvalósítására be lehet vezetni?
Az elhalálozások számát növelő módszerek:
- kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;
- a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;
- esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;
- magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;
- elszegényítés, éhínség,
- a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;
- olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;
- környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;
- a mezőgazdaság további liberalizálása, az - időlegesen olcsó - import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;
- a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi "agrobusiness"-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék, élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek, egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció;
- differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;
- a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;
- az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;
- közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez, a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez, az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.
Az AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre), a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?); a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.
A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre. Abortusz és sterilizáció bátorítása; a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése; a gyermekek számának csökkentését a "struktúra-átalakítási programok"-ba is bele kell foglalni; anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket; a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása.
További olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni, amelyek vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a módszereket tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat is kihasználva kell alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági projekt, amelybe India a Világbank javaslatára kezdett bele. A projekt hatására malária-járvány tört ki. Mivel azonban közben, az IMF előírására jelentősen csökkentették az egészségügyre szánt keretet, az országot a járvány felkészületlenül érte, ezért elég sokan meg is haltak.

4. Zárógondolatok
Ahogy az már a cikk elején is nyilvánvalóvá vált, "a luganói tanulmány" elkészítésének története kitalált történet : Susan George fejében született meg. A benne szereplő adatok, hivatkozások, és példák azonban mind tényeken alapulnak. Susan George, kiindulva abból, hogy mi is történik ma a világban, arra következtetett, hogy egy "titkos megbízói kör" illetve egy "grandiózus népességcsökkentő terv" léte nem is lehetetlen. Az pedig ezek után mindegy, hogy kik is a "kör" tagjai, és hol és mikor született meg a terv.
Susan George úgy gondolja, hogy a "luganói tanulmány", vagyis könyve háromféle lehetséges hatást válthat ki az olvasókból: elutasítják a könyvet, mint olyat ami olyan szörnyűségeket ír le, amelyek teljességgel lehetetlenek; elgondolkodnak a felsorakoztatott tényekről, elfogadják az elemzéseket, de kételkednek abban, hogy azokból csak egy lehetséges megoldás, a "grandiózus népesség-csökkentő terv" kidolgozása és megvalósítása következhet; ráébrednek arra, hogy az egy bemutatott, lehetséges megoldás valóban következik az előzetes feltételezésekből és az elemzésekből. Vagyis a vélt veszély nagyon is valóságos.
Ez utóbbi csoportba tartozó emberek jönnek rá először arra, hogy a neoliberális rend mennyire hazug: hiszen - ígéretei ellenére - egyre többen lesznek a kárvallottai, mint a nyertesei. Arra is ráébrednek, hogy családjuk, saját maguk, kisvállalkozásuk, környezetük, kisebb közösségük mind-mind komoly veszélyben van. Hiszen, ha a transznacionális cégek egyedül a tulajdonosok érdekeit szolgálják, ha a kormányok egyre tehetetlenebbek a globális erőkkel szemben, ha a globális pénz uralma mindenre rátelepszik, akkor valóban nem marad más hátra, mint a feleslegessé váló emberek "kiküszöbölése" a rendszerből, a tőlük való megszabadulás. Erre pedig valóban megoldás lehet egy "grandiózus népességcsökkentő terv".
Hacsak, azok az emberek, akiknek végre kinyílik a szemük, és megértik, hogy mi történik körülöttük, ezt meg nem akadályozzák. A könyvre a harmadik módon reagáló emberek bizonyosan azok között lesznek majd, akik tenni akarnak valamit a "kitervelt vég ellen". De milyen lehetőségek állnak nyitva előttük? Ezek összefoglalásával zárja a könyvet Susan George.

A vég másféle is lehet
A másféle megoldás ismertetése előtt azonban először fel kell tenni két egyszerű kérdést: Kik felelősek a jelenlegi ill. a jövőben is várható válságokért? Hogyan akadályozható meg további károkozásuk?
A globalizáció magától nem fog leállni. A transznacionális cégek hatalmának további növekedésével, a korlátok nélküli globális pénzmozgással rákos állapotba kerül a világgazdaság: folytatja az emberi és természeti értékek pusztítását annak ellenére, hogy tudja, hogy ez a pusztítás előbb-utóbb önmagára is káros hatással lesz majd. A kockázat tehát egyre nagyobb. Ezért haszontalan arra kérni a transznacionális cégeket, hogy legyenek egy kicsit jobbak, felelősségteljesebbek. A lényegük ellen kell fellépnünk. Vagyis le kell számolnunk a transznacionális zsarnoksággal, mielőtt az számolna le velünk. Ki kell szabadulnunk alávetettségünkből, igazi polgárrá kell válnunk, aki nem hagyja másra sorsa irányítását. Ehhez szövetségeseket kell keresnünk. Nem véletlen, hogy a szakértők azt tanácsolták a "titkos megbízóknak", hogy bátorítani kell a széthúzást, a megosztottságot, a szeparatizmust. Először is ezt kell leállítani. Egy francia mezőgazdasági szakember hallgatva egy jobboldali és egy baloldali érzelmű parasztszövetség vitáját, így kiáltott fel: mit számít, hogy bal- vagy jobb-oldali parasztok vagytok-e? Hiszen hamarosan egyáltalán nem lesztek!
A legfontosabb feladat tehát újraszőni a társadalom szövetét, amit a neoliberalizmus igyekezett szétszaggatni. Erősíteni kell a helyi kedvezményezéseket. Lokalizálni kell. Fel kell lépni a környezetet károsító külföldi cégek, a veszélyes hulladék-feldolgozók ellen, tiltakozni kell a globális cégek érdekeit szolgáló autópályák építése ellen, máskor pedig az ellen, hogy egy céget privatizáljanak vagy bezárják, és ezáltal emberek tömegei veszítsék el munkájukat, életlehetőségeiket.
Növelni kell a helyi fogyasztásra termelő kisvállalkozások számát, a külföldi helyett hazai terméket kell vásárolni. Helyi kisbankokat kell csinálni, amelyek a helyi megtakarításokat helyi fejlesztések támogatására használják. Harcolni kell az őstermelők jogaiért, nem szabad hagyni, hogy olyan szabályokat kényszerítsenek rájuk, amelyek ellehetetlenítik őket. A lokalizáció mellett szükség van továbbá arra is, hogy az állam ne gyengüljön tovább, hanem inkább nyerje vissza erejét, lássa el hagyományos gazdaságfejlesztési és szociális feladatait és védje meg a nemzeti érdekeket a transznacionális zsarnoksággal szemben. Azt is el kell érni, hogy a pénzt ne onnan vegye el, ahol a legkevésbé van: az állampolgároktól és a helyi kis- és közepes vállalkozásoktól, hanem onnan, ahol bővében vannak neki: vagyis a globális cégektől és a pénzpiac szereplőitől, elsősorban azok tisztességes megadóztatásával. Az ökológiai adó bevezetésével meg kellene állítani a természeti környezet további károsodását. Vagyis azt kellene jobban adóztatni, amiből kevesebbet, és azt kevésbé, amiből többet akarunk. Így csökkenteni kellene a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adókat, és jelentős adókat kellene kivetni a környezetet károsító tevékenységekre közöttük a hulladéktermelésre is. Ezekkel és az ehhez hasonló lépésekkel kerülhető csak el a luganói tanulmány "végső megoldása".

5. Utószó
A könyv megismerése után mi is választhatunk: reálisnak tartjuk-e Susan George elemzését vagy nem. Beteges fantáziálásnak gondoljuk-e a "titkos megbízói kör" által kiadott feladatot, hogy érdemesnek tartjuk arra, hogy elgondolkodjunk róla. Akárhogyan is vélekedünk a könyvről, a bemutatott tényeket nem tagadhatjuk, hiszen azokat saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Még emlékszünk a Bokros-csomagra, tudunk a kórházi ágyak számának csökkentéséről, az egészségügynek juttatott csökkenő támogatásról, a lakosság fejlődő országoknál is rosszabb egészségi mutatóiról, az alacsony várható élettartamról, és a magas halálozási számokról. Naponta éljük meg az alacsony életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek monopolhelyzetéből fakadó áremelések derékszíj-összehúzó hatásait, látjuk az elesetteket, a hajléktalanokat, megtapasztaljuk a társadalmi kohézió hiányát, azt, hogy hogyan próbálják a globalizáció hívei szétzülleszteni, kiiktatni nemzeti érzéseinket, nemzeti kultúránkat. Végül intőjelként arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén is már korábban megfogalmazta a "tervet", ami szerint túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne.
Susan George könyve tehát nagyon is az elevenünkbe vág. A lokalizációval kapcsolatos befejező gondolatait ezért akkor is nagyon komolyan kell vennünk, ha érvelését esetleg nem tudjuk teljesen elfogadni.

Dr.Csath Magdolna, egyetemi tanár
(euroastra.info)



A Nobel-díj zsidó részrehajlása

|
Rövid összefoglalás
Alfred Nobel végrendelete (a tekintélyes Nobel-díj alapító okirata) úgy rendelkezik, hogy “a díj odaítélésénél ne játsszon szerepet a jelöltek nemzeti hovatartozása, hanem az arra leginkább érdemesek kapják a díjat…” Ezt a kifejezett óhajt jórészt figyelmen kívül hagyja a Nobel Alapítvány, amely rendkívül nagy számban adományozza a díjat zsidó tudósoknak (akik hagyományosan „egy nemzethez” tartoznak, noha különböző országokban élnek, szétszóródva a világban), és így jelentős zsidó fölényt teremt. Világviszonylatban a díjat 137-szer gyakrabban, míg Amerikában 26-szor nagyobb gyakorisággal adományozták zsidó jelölteknek, mint ami a zsidó népességszám alapján várható lenne. A zsidó díjazottak aránya több mint megkétszereződött (2,3-szorosára nőtt) a második világháború után annak köszönhetően, hogy a zsidók és a nem zsidók között megosztva kiadott díjak száma ugrásszerűen (8,8-szorosára) megnőtt. A magasabb IQ, illetve az a tény, hogy a zsidók előszeretettel választják a tudományos pályákat, nem támasztja alá kellően ezt a zsidó túlsúlyt. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy az üzleti beállítottságú zsidó tudósok kiterjedt és jól szervezett személyes kapcsolatrendszere és az adományozó testület svéd képviselőinek egalitárius, liberális és közömbös hozzáállása együttesen idézi elő ezt a kedvezőtlen jelenséget. Feltételezhetően a tudományos világ képviselői ösztönzik a Nobel Alapítványt arra, hogy Nobel végakaratában megfogalmazott szabályokat a svéd törvények szerint alkalmazzák.
Bevezetés
A zsidókat és a keresztényeket gyakran nevezik “a könyv embereinek, mert van egy imakönyvük. A zsidók köztudottan ragaszkodnak ezekhez az írásokhoz. George H. W. Bush mondta el, hogy „A keleti zsidó gettókban az anyák mézet öntöttek egy könyvre, hogy a gyermekeik megtapasztalják a tanulás édes ízét. És a Kansas-ban élő éhező emberek a gyermekeiket hazavitték a mezőről, amikor egy tanító érkezett.” [1]. A tanulás tudáshoz juttat, a tudás pedig jobb emberi életet, tekintélyt, társadalmi rangot és gazdagságot eredményez. A zsidók mentalitásukból eredően nagy számban képviselik magukat intellektuális pályákon, és tehetségük elismerést arat.
1895-ben Alfred Nobel felajánlotta vagyonát (melyet a dinamit feltalálásából és ipari hasznosításából szerzett). Adományozásának szándéka világos kifejezést kap végakaratában: azokat a tudósokat akarta kitüntetni, akik “a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek”, határozottan leszögezi: „feltétlen kívánságom [Nobelé], hogy a díj odaítélésében nem kell figyelembe venni a jelöltek nemzeti hovatartozását, hanem az arra leginkább érdemesek kapják a díjat …” [2].
A Nobel-díj népszerűsége jelentősen megnőtt az idők folyamán. A svédek felismerték, hogy a díj hazájuk, a király és a svéd tudomány számára hatalmas PR értékkel bír. Svédország egy kis skandináv ország Európa peremén, valószínűleg a „nagyvilág” számára továbbra is jelentéktelen lenne az évenként megrendezett Nobel-ceremónia nélkül.
Ez a díj a tudósok számára világszerte a tudományos kiválóság csúcsának jelképe és e kiválóság elismerése lett. Fiatal tudósok álmodoznak róla, és ez az álom segíti őket abban, hogy a tanulás és a laboratóriumi feladatok végtelennek tűnő óráit végigküzdjék. A tudomány sokat követelő hivatás, amelyben nem könnyű megmaradni álmok nélkül.
A Nobel-díjat legfeljebb három élő tudósnak ítélik oda hat területen, amely szabály a lehetséges jelöltek számát évente 18 főre korlátozza. Közismerten nehéz feladat megtalálni azokat a személyeket, akik “a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek”. Ezek a nehézségek gyakran eredményeznek panaszokat a Nobel-bizottsággal szemben, azt állítva, hogy nem megfelelő személyt tüntettek ki. Az efféle bírálatokat többnyire senki sem veszi igazán komolyan, mert a tudóstársadalom tudja, hogy bármely tudományterület sikeres képviselői között háromnál sokkal több olyan személy van, aki joggal megérdemelné az elismerést. Azt még soha senki sem állította, hogy egy kitüntetett teljesen méltatlan lenne a díjra.
Az évente kiosztható díjak kis száma miatt nehéz megállapítani azt, hogy a kitüntettek nemzeti hovatartozását figyelembe vették-e bármelyik évben. Azonban ma már rendelkezésünkre állnak 110 év adatai, amely elegendő a megbízható statisztikai értékeléshez és a Nobel-díj nemzeti (etnikai vagy faji) semlegességének ellenőrzéséhez.
Valószínű senki sem lepődik meg azon, hogy a zsidó tudósok, lévén magasan iskolázott és rendkívül ambiciózus személyek, jeleskednek a tekintélyes tudományos díjak és kitüntetések elnyerésében. Ez alól a Nobel-díj sem kivétel. A zsidó siker mértéke azonban eléggé meglepő.
Nobel-díjasok statisztikája, 1901-2010.
Az elmúlt 110 év alatt [3] összesen 543 Nobel-díjat ítéltek oda 817 személynek és 23 szervezetnek. Ezek közül legalább 181 (21,5%) díjazott volt zsidó, és legfeljebb 659 nem zsidó. Minthogy a világ népességének 99,8%-a nem zsidó és 0,2%-a zsidó, a 659 nem zsidó kitüntetettek száma százalékos arányban 6,6, míg a 181 zsidó kitüntetettek száma százalékos arányban 905, amely világviszonylatban a zsidók 137-szeres felülreprezentáltságát jelenti. Összesen 299 díjazott volt amerikai. Közülük legalább 108 (36%) volt zsidó és legjobb esetben 191 (64%) nem zsidó. Az USA jelenlegi népessége 311,8 millió, amelyből a zsidók lélekszáma 6,5 millió (2,1%). Az USA-ban a 191 nem zsidó díjazott az össznépesség százalékában 1,95, míg a 108 zsidó díjazott százalékaránya 51,4, amely „csak” 26,3-szoros zsidó felülreprezentáltságot jelent a Nobel-díjasok között az USA-ban.
Nobel-díjat hat területen osztanak ki. A zsidó díjazottak számát és arányát különböző zsidó weboldalak figyelemmel kísérik. Ezeknek a weboldalaknak a célja, ahogy mondják, hogy olyan on-line forrást biztosítsanak, amely pontosan bemutatja a zsidók hozzájárulását a világ kulturális, tudományos és műszaki fejlődéséhez.
 
I. sz. táblázat
A zsidó Nobel-díjasok statisztikai adatai, 1901-2010. [4]
 
Viszonylag kevés tudós kapott díjat az első 40 évben. Túlsúlyban voltak az egyedül díjazottak (nem megosztott díjak), és több éven keresztül nem adtak ki díjat. A zsidó kitüntettek aránya 10% alatt maradt. Kevés díjat adtak megosztva zsidó és nem zsidó jelöltnek, ilyen megosztott díj csak az orvostudomány és a fizika területén fordult elő. A közgazdasági díj nem Nobel nevéhez fűződik, 1969 előtt nem létezett, a svéd Riksbank hozta létre. (1. sz. ábra).
1. sz. ábra
1. sz. Ábra: Zsidó és nem zsidó díjazottak, 1901-2010.
A Nobel-díj hivatalos weblapján [3] feltüntetett összes kitüntetett listáját és a Jinfo [4] oldalon megadott zsidó Nobel-díjasok listáját használtuk a zsidó (J) és nem zsidó (G) – csak zsidó, csak nem zsidó, megosztva zsidó és nem zsidó párosan, illetve hármasban díjazottak arányának kiszámításához. A számítások az 1901-1940. és az 1941-2010. időszakok adatai alapján készültek.
 
Alapvető változás következett be közvetlenül a második világháború után. A kitüntetettek száma ugrásszerűen megnőtt, és a díj megosztása gyakorlattá vált. A változást sokan a Nobel-díj “leértékelődéseként” emlegetik. A változás részben a kutatás felgyorsulásával magyarázható, másrészt azzal a ténnyel, hogy ma a kutatómunka többnyire teamekben folyik, így nem lenne igazságos egy személyt kitüntetni. További tényező az a kutatási többlet, amely a párhuzamos kutatásból és probléma megoldásból adódik. A zsidó-nem zsidó díjmegosztás egy szerény 2,7 %-os szintről 24,6%-ra (9-szeres növekedés) ugrott. 10% körül maradt a „csak zsidó” díjazottak aránya, azonban a „csak nem zsidó” arány csökkent, mivel a megosztott díjak gyakoribbakká váltak. Vagyis a zsidó tudósok több mint kétszeresére növelték részesedésüket a kiosztható díjakban, mert a „Nobel-tortából” juttatott nem zsidó rész csökkent (2. sz. ábra). A második világháború után a zsidó kitüntettek százalékaránya 9,4%-ról 22,.2%-ra nőtt, és a nem zsidó díjazottak aránya ennek megfelelően visszaesett. (A közgazdasági díjakat nem vettük be a számításba, mivel 1969 előtt nem léteztek.)
2. sz. ábra

2. sz. ábra: A zsidó-nem zsidó Nobel-díjak megoszlása, 1901-2010.
Az ábra az 1. sz. ábra alapján készült. Az oszlopok a standard hibaátlagot mutatják, n=5 (A közgazdasági díjakat kihagytuk). Egymintás t-próbát használtunk az eltérések jelentőségének elemzéséhez.
 
A 110 év alatt összesen 65 különböző nemzet részesült Nobel-díjban legalább egy díjjal, és 32 nemzet kapott legalább három díjat. További statisztikai elemzéseket végeztünk e 32 országot illetően (II. sz. táblázat). A Nobel díjasok (NL) országonkénti számát (NL/1 millió lakos/110 év) az országonként díjazottak száma [5] és a népesség szerinti országlista [6] alapján számítottuk. Ezeket az adatokat egybevetettük a 2006-ban mért nemzeti IQ értékekkel [7], országonként egy év alatt (2006.) kiadott könyvek számával (2006) [8] (első kiadás//10,000 lakos/év), az elfogadott szabadalmakkal (1998) [9] (szabadalom/1 millió lakos/év és az adott ország zsidó népességének arányával (%) [10].
A kitüntettek száma országonként jelentős eltéréseket mutat (3. sz. ábra). A zsidók (a világ bármely országában élő etnikumként értendő, nem csak Izrael állampolgárai) messze megelőznek minden más nemzetet 12,7 díjazott / 1 millió lakos eredményükkel. Követi őket Svájc és Svédország, mindkét országban 1 millió lakosból „csak” 3 kitüntetett van.
Gyakran megemlítik (a tudományos és a népszerű tudományos irodalomban), hogy a zsidók IQ átlaga magasabb, mint a nem zsidóké, vagyis a zsidók okosabbak, és ezért nagyobb mértékben járulnak hozzá a társadalom szellemi életéhez, mint a nem zsidók.

II: sz. táblázat
 
Azt gondolhatnánk, hogy az egyes országok Nobel-díjasainak száma összefügg az adott ország átlag IQ értékével, azonban ez nem így van. Ugyanakkor az egyes országok irodalmi termése többnyire összhangban van az adott ország díjazottainak számával (3. sz. ábra kiegészítése). Az elfogadott szabadalmak száma jól megfeleltethető az IQ értékkel, azonban a Nobel-díjasok számával nem. Az egyes országokban élő zsidó népesség száma nem befolyásolja lényegesen az adott országnak IQ értékkel, könyvkiadással és szabadalmakkal jellemzett szellemi aktivitását.

3. sz. ábra
3. sz. ábra: Nobel-díjasok az egyes országokban (a II. sz. táblázat adataiból)
Kifejtés
A Nobel-díj a 110 év folyamán fokozatosan vált az egyik legnagyobb presztízzsel járó tudományos kitüntetéssé. Az ambiciózus tudósok többségének titkon remélt kívánságai között a tudományos kiválóság legnagyobb elismeréseként jelent meg. A különböző, többnyire fejlett országok is magukévá tették ezt a véleményt, rendkívüli juttatásokat nyújtanak Nobel-díjasaiknak. A kitüntetéssel járó pénzösszeg (kb. 300,000 -1 millió USD) csak egy töredéke annak a pénzjutalomnak, amelyet a díjazott és intézete, illetve tudományos munkatársai megkapnak. Egyetemek, könyvkiadók és vállalatok számára egy Nobel-díjas értéke a testsúlyának megfelelő arany értékével ér fel. Számos egyéb előny között említhetők például tiszteletbeli állások, testületi tagságok vagy jól fizetett előadások. A Nobel-díj nem csak elismerést, hanem hatalmat is jelent. Ezért a kiérdemelt tiszteletnek megfelelően a tudóstársadalom figyelemmel követi a Nobel-díjasokat, így azt is, hogy ők és környezetük milyen módon használják fel tudományos és anyagi befolyásukat.
Mindezeken felül a díj helyet biztosít tulajdonosának a tudománytörténetben. A Nobel-díjasok és munkáik úgy szerepelnek a történelemkönyvekben, mint egy-egy mérföldkő a tudományok fejlődésében. A tudósok nagyon érzékenyek az ilyenfajta hagyományra.
IQ többlet a zsidó fölény mögött
A statisztikai elemzések arra utalnak, hogy a zsidó tudósok erősen felülreprezentáltak a kitüntetettek között. Ez a túlsúly 26-szoros az USA-ban. A túlsúly közismert, azonban mértéke kevésbé. Gyakran magyarázzák a zsidók magasabb IQ értékével. A mérések szerint [11] a zsidó amerikaiak átlag IQ-ja 115, őket követik sorrendben a kelet-ázsiaiak (106), fehérek (103), latinok (89) és afrikai amerikaiak (85). Többféle magyarázatot találhatunk erre a nagyon magas átlag zsidó IQ értékre. Ez az érték helytálló az askenázi zsidók esetében, de nem vág egybe az izraeli nemzeti IQ értékkel (100). Az eredményt jórészt a verbális inteligencia adja, az inteligencia más összetevőiben (pl. motorikus vagy térbeli) a zsidók valószínűleg jóval az átlag alatt lennének. Az átlag askenázi IQ Lynn mérése szerint Amerikában 107 (12) és Izraelben 103 (12). A zsidó inteligencia okát a szakirodalom [14-16] behatóan vizsgálta és alaposan feldolgozta.
Ésszerűnek tűnik az a feltételezés, hogy a sikeres tudósok átlagon felüli inteligenciával rendelkeznek. Azonban az csak egy spekuláció, hogy például egy 135-ös IQ értékkel rendelkező tudósnak nagyobb esélye van a sikerre, mint annak, akinek IQ értéke csak 130. A verbális inteligencia, amelyben a zsidók nagyon jók, nagymértékben befolyásolhatja a díjért folyó versenyt a béke, az irodalom és a közgazdaság területén, azonban más fajta inteligencia szükséges a sikerhez a fizika, az élettan és a kémia területén. Nehéz elhinni, hogy a kivételesen magas IQ értéknek döntő szerepe van a díj elnyerésében, amikor más, magas IQ-val rendelkező népek (kelet-ázsiai) kevés díjat szereznek. Izrael jellemzően átlagos IQ-ja és tudományos teljesítménye egy másik zavaró tényező, ha a zsidók sikerét csupán az inteligenciával próbáljuk megmagyarázni.
Különleges beállítottság a zsidó fölény mögött
Másik jól hangzó magyarázat a zsidó fölényre az, hogy a zsidók nagyobb arányban kapcsolódnak be a szellemi tevékenységekbe, mint a nem zsidó társadalom nem zsidó népessége. Következésképpen a 26-szoros zsidó fölény Amerikában arra utalhatna, hogy 26-szor több zsidó választja a tudományt élethivatásul, mint amerikai. Az USA-ban mintegy 2,1 millió tudós van [17], amely az amerikaiak 0,6%-át jelenti. Az amerikai zsidók 0,6%-a 36.000 személyt jelentene, vagyis 26x36.000=1.044.000 zsidó tudóst, így minden 6. zsidót az USA-ban. Ez pedig teljesen valószerűtlen szám.
A zsidó kitüntetettek aránya több mint megkétszereződött a második világháború után. E növekedés a zsidó-nem zsidó megosztott díjak nagymértékű növekedésének tudható be. Kiváló zsidó és nem zsidó tudósok kezdtek együttműködni, vagy esetlegesen azonos, sikeres tudományos terület kutatásában mélyedtek el. Ilyenfajta közös megjelenés (vagy véletlen egybeesés) szinte példátlan volt a háború előtt. Ez egy másik említésre méltó jelenség, arra utal, hogy a legtehetségesebb zsidók túlélték a holokausztot (miközben a zsidó népesség 1:2-3 arányban életét vesztette); e zsenik újra elvegyültek a leggazdagabb nemzetek közé és folytatták ragyogó tudományos pályájukat, példátlan sztár-karrierjüket, többnyire az USA-ban.
Jelölés és eljárásmód a zsidó fölény mögött
A kérdés továbbra is megválaszolatlan: Miből adódik ez a 26-szoros zsidó fölény? A választ a díjazottak kiválasztási módja adhatja meg, jóllehet ez az eljárás nagyon demokratikusnak tűnik.
A jelölési űrlapokat a Nobel-bizottság körülbelül 3.000 személynek megküldi, rendszerint az aktuális évet megelőző szeptemberben. Ezek a személyek többnyire az adott területen kutató akadémikusok. A jelölési űrlapok visszaküldésének határideje január 31. A Nobel-bizottság kiválaszt az űrlapokról mintegy 300 potenciális díjazottat és még további neveket választ. A jelöltek neve nem kerül nyilvánosságra, és velük sem közlik, hogy díjra jelölték őket. A jelölés teljes dokumentációját a kitüntetést követő 50 évre zárolják. Ezután a Nobel-bizottság beszámolót készít az adott területek szakértőitől kapott vélemények alapján. E jelentést az előzetes jelöltlistával együtt benyújtják a díjat odaítélő intézményeknek. Az intézmények képviselői összeülnek, és többségi szavazattal kiválasztják az egyes területek jelöltjét vagy jelöltjeit. Döntésüket, amely megfellebbezhetetlen, a szavazást követően azonnal kihirdetik. Díjanként legfeljebb három jelöltet és két különböző munkát lehet kiválasztani [18].
Például az élettani vagy orvosi Nobel-díjat a Nobel Közgyűlés, amelyet a stockholmi Karolinska Intézet 50 professzora (az intézet 500 professzora közül) alkot. A Nobel-bizottság öt tagjához csatlakozik hatodikként a Nobel Közgyűlés titkára. A tagokat három éves időszakra választják. Minden évben tíz társtagot választanak a márciustól októberig terjedő időszakra. A Nobel-bizottság a Nobel Közgyűlés munkatestülete [19, 20].
ÉLETTAN ILLETVE ORVOSTUDOMÁNY TERÜLETÉN az alábbi személyek és szervezetek élvezik azt a törvényben szabályozott jogot, hogy az alkalmasság és az egyetemesség elve alapján Nobel-díjra előterjesztést nyújtsanak be:
1. A Karolinska Intézet Nobel Közgyűlésének tagjai;
2. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia orvostudományi tagozatának svéd és külföldi tagjai;
3. Élettani vagy orvostudományi Nobel-díjjal kitüntetett tudósok;
4. A Nobel-bizottságnak az 1. pont alatt nem megnevezett tagjai;
5. Svédország orvosi egyetemeinek professzorai, valamint Dániában, Finnországban, Izlandon és Norvégiában orvosi egyetemeken vagy hasonló intézményekben professzori címet viselő tudósai;
6. A Közgyűlés által kiválasztott legalább hat más orvosi egyetem hasonló címet viselő tudósai; a Közgyűlés úgy választja meg az intézményeket, hogy az egyes országok és egyetemeik között arányos legyen a feladatmegosztás; és
7. Természettudományok területén kutatómunkát végző olyan tudósok, akiket a Közgyűlés megfelelőnek tart a feladatra.
A Nobel-bizottság ajánlására a Közgyűlés minden évben május végéig hozza meg a döntést a 6. és 7. pont alapján kiválasztott kutatók személyére vonatkozóan.” [18].
A mintegy 300 nevet tartalmazó jelöltlistára felkerülni önmagában is kihívás. Azok a tudósok, akik nem kellően ismert vagy elismert beosztásban tevékenykednek, vagy egyszerűen csak visszahúzódóak, már ezen a ponton háttérbe szorulnak. A 300 jelölt közül az 1-3 főből álló díjnyertes csoportba való bejutás két lépésben történik. A Nobel Közgyűlés valószínűleg már februárban kialakította elvi álláspontját, amikor határoz a kitüntetendő kutatási terület kérdésében. Ez egy nagyon fontos döntés, alapvetően meghatározza a zsidó fölény erősítését vagy gyengítését.
Az eljárás szemléltetésére egy példát mutatunk be, anélkül, hogy akár burkoltan is azt sejtetnénk, hogy ilyesmi megtörtént. A leírásban valódi neveket használtunk, hogy a példát valószerűbbé tegyük.
A Humán Genom Projekt 2000-ben nagy részben lezárult [21, 22]. Francis Collins és Craig Venter neve ismertté vált az egész világon a kutatás legintenzívebb utolsó három évében [23]. A humán genom szekvenciájának meghatározása hatalmas vállalkozás volt a tudóstársadalom és a mögötte álló támogatást nyújtó országok részéről. Egyértelmű volt, hogy a projekt jelentős mértékben szolgálja az emberiség javát és a biológiában alapvetően megváltoztatja a gondolkodást és a kutatást. Sokan vélték úgy, hogy a projektet valamiképpen Nobel-díjjal fogják kitüntetni.
Ugyanakkor a kulcsszemély, aki a projekt előrehaladását biztosította és megmentette az anyagi összeomlástól, a tudós és vállalkozó Craig Venter volt. Dolgozott saját magának és vállalata, a Celera számára, miközben az emberiség javát szolgálta (sok hasonlóság van közte és Alfred Nobel között). A Celera értékesítette a szekvenciákat más tudósok számára és szabadalmaztatta ezeket jövőbeli biotechnológiai alkalmazásokhoz. Ez Ventert meglehetősen népszerűtlenné tette, különösen a naiv tudóstársadalom körében.
A második legjobb jelölt Francis Collin, aki a Humán Genom Projekt (HGP) vezetője volt a Nemzeti Egészségügyi Intézetben (NIH). Tehetséges, rendkívül közvetlen személyiség, jó szervezőkészséggel. Azonban tudományos intézete hírhedtté vált lassúsága és költségessége miatt. Sok elméleti tudós évekig kihasználta a projektet kényelmes életviteléhez, amelynek, úgy tűnt, soha nem lesz vége. Collins egy nyíltan és mélyen vallásos tudós, keresztény, ami sokakat irritál.
A harmadik szereplő John E. Sulston, az angliai Cambridgeshire-ben újonnan létesített Sanger Centre igazgatója. Ő és intézete jelentős mértékben hozzájárult a HGP sikeréhez, de messze elmaradt Collins és Venter mögött.
A Collins-Venter-Sulston trio megérdemelte volna 2002-ben az élettani és orvosi Nobel-díjat. De nem ez történt. A Karolinska Intézetben a Nobel Közgyűlés elvi döntésében más kutatási terület díjazásáról határozott; megtartotta Sulstont (és a HGP-t) a jelöltlistán, de elutasította Collinst és Ventert. Kitüntette Sulstont a C. elegans (egy féreg) kutatásáért az emberi genom (ember!) szekvenciája helyett, ezáltal „szabad utat” adott a Nobel-díjhoz Sydney Brenner és H. Robert Horvitz számára, akik történetesen mindketten zsidók. Ezzel létrejött a zsidó fölény, bár a C. elegans haszna az emberiség számára továbbra is felfedezésre vár.
Kapcsolatrendszer a zsidó fölény mögött
Amikor a Nobel Közgyűlés kialakította elvi álláspontját, már februárban, a kibővített Nobel Bizottság (16 személy) választhat a jelöltek rövid listájából. Ebben a szakaszban a legfontosabb tényező azoknak a tudósoknak a száma és státusza, akik egy adott jelöltet támogatnak. Valószínűleg olyan jelölt lesz véglegesen kiválasztva, akinek sok vagy befolyásos támogatója van. És ez az a pont, ahol a zsidó tudósok hasznosítani tudják, és hasznosítják is tehetségüket a kapcsolataik ápolásában (más zsidókkal) és kimagasló verbális intelligenciájukat. Nem magyarázhatjuk a zsidó fölényt magasabb zsidó IQ-val, vagy azzal, hogy a zsidók előnyben részesítik az értelmiségi pályákat. Lehetséges magyarázatként szolgálhat, hogy a zsidók mögött erősebb támogatás van, mint a nem zsidó tudósok mögött. A némileg magasabb IQ, az értelmiségi pályák bizonyos mértékű előnyben részesítése és az erős és hatékony zsidó kapcsolatrendszer együttesen járulnak hozzá a 26-szoros zsidó fölényhez. Egyértelmű, hogy az USA-ban minden egyes sikeres zsidó tudós mögött 26-szor több „mentor” (főként más zsidók) áll, mint egy sikeres nem zsidó tudós mögött.
Maga a Nobel Alapítvány a zsidó fölény mögött
A svédek meglehetősen érzékenyek a korrupcióra. A svéd egy rendkívül egalitárius társadalom, ahol az emberek meglehetősen sok időt töltenek azzal, hogy figyeljék és ellenőrizzék egymást. A Nobel-díj árúba bocsátása és megvásárlása elképzelhetetlen. Ugyanakkor a svédek fogékonyak mindenféle (gyakran buta) egalitárius érvre. Az elgondolás, hogy „egy díjat egy zsidónak és egy díjat egy nem zsidónak” tökéletesen elfogadható egy egalitárius svéd számára.
A szocio-kommunista vagy marxista társadalmak nagyon negatívan, sőt ellenségesen viszonyulnak a rangokhoz és díjakhoz, mert szerintük ezek a burzsoá társadalmak csökevényei és növelik (vagy hangsúlyozzák) a társadalmi egyenlőtlenséget. Svédország az egyetlen olyan ország a világon, ahol a politikai elit megpróbálta meggyőzni a doktorokat (MD) arról, hogy ne használják a doktori címet [24]. Sőt megpróbáltak megszabadulni olyan szokásos tudományos fokozatoktól, mint tudományos munkatárs és egyetemi tanársegéd [25, 26]. Svédország az egyetlen olyan ország a világon, ahol tortát lehet dobni a király arcába büntetés nélkül [27].
A svédekre még mindig ráhagyni, hogy egy tekintélyes díjról döntsenek, szinte vicc és természetesen az egyik legnagyobb létező képmutatás a világon. Jóllehet, a Nobel-díj jelentős PR hasznot hoz az egész ország és különösen a svéd tudományos intézményrendszer számára. A svédeket nem érdekli a Nobel-díjas személye és az, hogy mire kapta a kitüntetést; ami fontos számukra: a kitüntetés adományozásával járó figyelem és pénz. A svéd tudósokat nem érdekli egy díjazott neme vagy etnikai hovatartozása, a fontos számukra az, hogy a díj odaítélésekor lefolytatott eljárás számukra kapcsolatokat, hírnevet, könnyű publikációs lehetőségeket jelent tekintélyes újságokban, szekcióvezetőként konferenciákra meghívásokat, elnöki pozíciókat társaságokban és végső soron több kutatási forrást [28]. Zsidók vagy nem zsidók, nem számít, a show műsornak folytatódnia kell.
Ez a közömbös és engedékeny hozzáállás, amit nevezhetünk a „fölény passzív elfogadásával előidézett korrupciónak”, tágra nyitja Svédország kapuit egy individuális, piacszemléletű személyiségtípus kapcsolatrendszere számára, és végső soron a zsidó fölényhez vezet.
Maguk a nem zsidók a zsidó fölény mögött
A zsidók fent leírt túl ambiciózus csoportmarketingje, expanzív és erősen versengő viselkedése szokatlan a Nobel-díjjal kapcsolatban, vagy a háború utáni időszak viszonyai között. Mindig és mindenhol köztudott volt, hogy a zsidók hogyan éltek az elmúlt 3000 év folyamán. Sok nem zsidó félreérti ezt és nem megfelelően viszonyul ehhez. A nem zsidóknak meg kellene érteniük, három évezred után, hogy a zsidók az emberi fajnak egy olyan intelligens és ambiciózus variánsát alkották és alkotják ma is, amely érintetlenül megőrizte sajátos genetikai, vallási, kulturális és szellemi örökségét, a diaszpóra és a világ különböző országaiban való szétszóródás ellenére. Egy olyan Nemzet (egy Nemzet!), amelynek tagjai nem csak Izraelben élnek, hanem sok más országban is szerte a világon. Nagyon hatékony csoportalkotó stratégiával rendelkeznek. [29]. Megtanulták annak művészetét, hogyan lehet aránytalanul mértékben prosperálni –bárhol, bármilyen nem zsidó környezetben és viszonylag hosszú időszakokon keresztül. (Az utóbbi időben láthattuk Izraelben, mennyire tudnak boldogulni saját magukban, zsidó környezetben).
Azonban a nem zsidóknak nem szabad megfeledkezni arról, hogy a zsidók genetikai és kulturális integritásukért örökölt genetikai rendellenességekkel (a túl kicsi génállomány következtében) [30] és időközönként tetemes véráldozattal (a nem zsidók frusztrációja következtében) nagy árat fizetnek. Hatalmas és szelektív genetikai nyomás van ezen a Nemzeten és minden egyes zsidóra kínzó társadalmi nyomást gyakorol a saját közössége. Nem könnyű megfelelni Isten és a zsidók között létrejött szövetségnek!
Ugyanakkor a nem zsidók könnyű prédának tűnnek. A nem zsidók, mint többségi csoport, versenyre kényszerülnek más nem zsidókkal, és gyakran ezzel párhozamosan felkészületlenül kerülnek versenykényszerbe egy eszes kisebbségi zsidóval. A keresztény élet és megbocsátás, a halasztott igazságszolgáltatás és az egyén megjutalmazása a „másvilágon” nem a legjobb stratégia az evilági sikerhez. Sok nem zsidó tudós üzleti naivitása és „szelíd” idealizmusa, amely „minden” ember (Emberiség!) jóságára tekintettel van, különösen sajnálatos ebben a kontextusban.
A zsidó fölény, mint Nobel végakaratának a megsértése
A zsidók Nemzetet alkotnak? A hagyományos felfogás szerint, amely a Tórában megtalálható, a zsidók nemzetet alkotnak. A Tóra és a rabbik ezt a kifejezést nem a mai értelemben használták, amely területi és politikai entitást jelent, hanem ókori értelemben, azaz egy embercsoportot jelölt, melynek tagjait közös történelem, közös sors és az összetartozás tudata kötötte össze [31].
A zsidók (Hebrew: יְהוּדִים‎‎ Yehudim [jɛhuːdiːm]), vagy más szóval a zsidó emberek alatt egy nemzetet és etnikai-vallási csoportot kell érteni, amely az ókori közel-keleti izraelitákból vagy héberekből alakult ki. A zsidó nemzetiség, nemzeti jelleg és vallás szorosan összefügg, mivel a judaizmus a zsidó nemzet hagyományos hite [32-34].
A judaizmus magában foglalja a nemzet, a nemzetiség, a vallás és a kultúra egyes elemeit, annak meghatározása, hogy ki zsidó, bizonyos mértékig attól függ, hogy vallási vagy nemzeti megközelítésen alapszik-e a meghatározás. [35].
A legtöbb zsidó közösség viszonylag elszigetelt maradt a mellette élő nem zsidó közösségektől a diaszpóra alatt és után. [36]. A kutatókat meglepte az a feltűnő genetikai
egyöntetűség, amelyet a mai zsidóknál tapasztaltak, függetlenül attól, hogy a diaszpóra szétszóródott a világban.
Az állampolgárság egy nemzethez vagy egy szuverén államhoz való tartozást jelent. A világ számtalan részén a nemzeti hovatartozás kifejezést sokkal inkább etnikai és kulturális alapon, vagy családi önmeghatározás alapján, mintsem egy államhoz vagy adott politikai alakulathoz való viszony alapján definiálják. Ugyanakkor az állampolgárság vonatkozhat egy nemzethez (olyan közösség, amelynek tagjait etnikai és kulturális, valamint önazonosságtudat kapcsol össze) való tartozásra, még akkor is, ha a nemzetnek nincs állama, ilyen nemzetek pl. a baszkok, a kurdok, a tamilok vagy a skótok [37].
Például valaki mondhatja magáról, hogy kurd, vagyis kurd nemzetiségű, bár jelenleg nincs független kurd állam. A korábbi Szovjetunióval vagy Jugoszláviával összefüggésben a nemzetiség szót gyakran használják az orosz vagy a szerb-horvát szavak szinonimájaként (национальность/ natsionalnost, народность/narodnost) ezen (korábbi) államok etnikai csoportjaira vagy helyi közösségeire.
Jó példa az Orosz Föderáció, ahol mai is az orosztól eltérő nemzetiségűek élnek, de orosz állampolgároknak tekintik őket, és a Föderáció törvényei vonatkoznak rájuk. Hasonlóképpen a „Kína nemzetiségei” kifejezés a Kínában élő kulturális csoportokra utal. Spanyolország különböző nemzetiségek által alkotott egy Nemzet, a nemzetiségeket politikailag nem ismerik el nemzetekként (államokként), illetve kisebb nemzetekként tekintik ezeket a spanyol Nemzeten belül.
Elég csak elolvasni a zsidó írásokat és figyelmen kívül hagyni a nem zsidó magyarázatokat annak megértéséhez és elfogadásához, hogy a zsidók (egyetlen) elhatárolható Nemzetet alkotnak.
Összegzés és javaslat
A zsidók sikeresen biztosítottak maguknak aránytalanul nagy részesedést a tekintélyes Nobel-díjakból és ehhez kapcsolódóan a tudományos/szellemi teljesítményhez szükséges társadalmi források feletti befolyásból. Minden tiszteletet megérdemel a zsidó IQ, intellektuális elkötelezettség és kapcsolatépítési tehetség, azonban ez esetben egy olyan fölény tapasztalható, amelyet a nem zsidó tudósoknak kezelni kell, jóindulattal és „keresztényi szeretettel”, annak érdekében, hogy elkerülhessük a félreértést, az etnikai feszültségek növekedését és a történelmi hibák megismétlődését. Jó szándékkal arra kérjük a világ tudósait, hogy győzzék meg a Nobel Alapítványt, hogy szenteljen több figyelmet Nobel végrendeletének és szüntesse meg a zsidó fölényt.
Köszönetnyilvánítás
Nagyon szépen köszönöm a Karolinska Intézetben tevékenykedő barátaimnak és nem kevés ellenségemnek, hogy e projekt vállalásához nélkülözhetetlen „Bizalmat” és „Szembenállást” biztosították számomra, illetve bíztattak könyvem, „A SVÉD ISTEN” (2009, www.amazon.com) megírására..
Hálás köszönetemet fejezem ki Kevin MacDonald professzornak, Kaliforniai Állami egyetem–Long Beach, amiért megtanított helyes, értelmes és tudományos stílusban írni a zsidó Nemzetről.
Hivatkozások
1. George H. W. Bush, Acceptance Speech at the Republican National Convention (August 18, 1988) - http://bushlibrary.tamu.edu/research/pdfs/rnc.pdf - access on January 18th, 2011
2. Nobelprize.org – The Official Web Site of the Nobel Prize. Excerpt from the Will of Alfred Nobel. (http://nobelprize.org/alfred_nobel/will/short_testamente.html - Last accessed 2011 01 17.
3. Nobelprize.org – The Official Web Site of the Nobel Prize. http://nobelprize.org/nobel_prizes/nobelprize_facts.html. - Last accessed 2011 01 17,
4. Jinfo.org. - http://www.jinfo.org/Nobel_Prizes.html - Last accessed 2011 01 17.
5. Nobel laureates by nationality http://en.wikipedia.org/wiki/Category:Nobel_laureates_by_nationality – Last accessed 2011 01 21.
6. List of countries by population http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_population – Last accessed 2011 01 21.
7. IQ and Global Inequality - http://en.wikipedia.org/wiki/IQ_and_Global_Inequality – Last accessed 2011 01 21.
8. Books published per country per year - http://en.wikipedia.org/wiki/Books_published_per_country_per_year – Last accessed 2011 01 21.
9. Economy Statistics > Patents granted (most recent) by country - http://www.nationmaster.com/graph/eco_pat_gra-economy-patents-granted - Last accessed 2011 01 21.
10. Jewish population - http://en.wikipedia.org/wiki/Jewish_population - Last accessed 2011 01 21.
11. Herrnstein, R. J., & Murray, C. (1994). The bell curve. New York: Free Press.
12. Lynn, R. (2004). The intelligence of American Jews. Personality and Individual Differences 36, 201–206.
13. Lynn, R. & Vanhanen, T. (2006). IQ and Global Inequality. Augusta, GA: Washington Summit Publishers, p. 312.
14. Charles Murray. Jewish Genius. Commentarymagasine.com, 2007 - http://www.commentarymagazine.com/viewarticle.cfm/jewish-genius-10855 - Last accessed 2011 01 21.
15. J. Philippe Rushton. Race, Intelligence, and the Brain: The Errors and Omissions of the Revised Edition of S. J. Gould's The Mismeasure of Man (1996). Personality and Individual Differences, Vol. 23, No. 1 (July 1997), pp. 169-180
16. R. Brian Ferguson. How Jews Became Smart: Anti-“Natural History of Ashkenazi Intelligence”. - http://andromeda.rutgers.edu/~socant/How%20Jews%20Became%20Smart%20%282008%29.pdf - Last accessed 2011 01 21.
17. Scientists, Engineers and Technitians in the United States: 2001. Detailed Statistical Tables, http://www.nsf.gov/statistics/nsf05313/tables.htm - Last accessed 2011 01 21.
18. N O B E L F O U N D A T I O N - http://nobelprize.org/nobel_organizations/nobelfoundation/directory_org_110112.pdf
19. The Nobel Assembly 2010 – http://www.mednobel.ki.se/mednobel/assembly.html
20. The Nobel Committee 2010 - http://www.mednobel.ki.se/mednobel/committee.html
21. Venter, J. Craig; et al. (February 16, 2001). "The Sequence of the Human Genome". Science (journal) 291 (5507): 1304–51
22. Eric S. Lander. Initial sequencing and analysis of the human genome. Nature 409, 860-921 (15 February 2001)
23. Adams, J. (2008) Sequencing human genome: the contributions of Francis Collins and Craig Venter. Nature Education 1(1)
24. Lars-Ake Pellborn – CEO of The Swedish Society of Medicine in Stockholm, Sweden, - personal communication, 2001.
25. Court Case T 27-04, Solna Tingsratt, Solna, Sweden, 2004.
26. Court Case T 3688-07, Solna Tingsratt, Solna, Sweden, 2007.
27. Swedish king in tart attack – BBC News. 6 September, 2001. - http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/1529270.stm -
28. Biro JC. The Swedish God. 2009, www.amazon.com
29. K. McDonald. A People that shall Dwell Alone – Judaism as a Group Evolutionary Strategy, with Diaspora People. Writers Club Press. San Jose, 2002.
30. Ashkenazi Jewish Genetic Disease, Jewish Virtual Library. http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Health/genetics.html
31. Judaism 101. What is Judaism? http://www.jewfaq.org/judaism.htm -
32. "The Jewish Problem: How To Solve It," U.S. Supreme Court Justice Louis D. Brandeis, "Jews are a distinctive nationality of which every Jew, whatever his country, his station or shade of belief, is necessarily a member" (April 25, 1915), University of Louisville Louis D. Brandeis School of Law, http://www.law.louisville.edu/library/collections/brandeis/node/234 Retrieved on June 15, 2009
33. Palmer, Henry, A History of the Jewish Nation (1875), D. Lothrop & Co., Retrieved on June 15, 2009
34. "The Collected Papers of Albert Einstein, Vol. 7: Berlin Years," U.S. Supreme Court Justice Louis D. Brandeis, "The Jewish Nation is a living fact" (June 21, 1921), Princeton University Press,
35. Weiner, Rebecca (2007). "Who is a Jew?". Jewish Virtual Library. http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Judaism/whojew1.html. Retrieved 2007-10-06.
36. Hammer, Mf; Redd, Aj; Wood, Et; Bonner, Mr; Jarjanazi, H; Karafet, T; Santachiara-Benerecetti, S; Oppenheim, A; Jobling, Ma, Jenkins, T; Ostrer, H; Bonne-Tamir, B (Jun 2000). "Jewish and Middle Eastern non-Jewish populations share a common pool of Y-chromosome biallelic haplotypes." (Free full text). Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 97 (12): 6769–74. - http://www.pnas.org/cgi/pmidlookup?view=long&pmid=10801975. Nationality. Wikipedia. - http://en.wikipedia.org/wiki/Nationality - Last accessed

Jan C Biro MD., PhD
Karolinska Institute, Stockholm, Sweden & Homulus Foundation, Los Angeles, CA, USA.
jan.biro@att.net, www.janbiro.com
 
(A cikk 2011. március 15-én jelent meg. A Magyar forditást Dékány Sára (Bonyhád) készitette 2011 Juliusában.)
Eredeti szöveg elérhetősége:
www.janbiro.com/THE_JEWISH_BIAS_OF_THE_NOBEL_PRIZE.pdf
http://jewcatch.com/files/BIRO___THE_JEWISH_BIAS_OF_THE_NOBEL_PRIZE___TO_MEDIA_2011_MARCH.pdf



Szemfényvesztés újra?

|
A magyarországi baloldal nem létezik. Ha ideológiai alapokat tekintjük, akkor meghalt Kádárral, ha pedig történelmi szinten vizsgáljuk meg a dolgot, akkor azt mondhatjuk, hogy sosem volt ilyen.
A baloldali eszmék alapját megalapozó zsidó Marx és Engels szavai százmillió ember halálát okozták a későbbiekben. Ezzel az eredménnyel nevezhetjük az általuk kialakult kommunista eszmét pusztítónak és károsnak. Nem csoda, hogy a kommunizmus szélsőséges formái, illetve az anarchizmus sem tudott egyértelmű eredményeket felmutatni a munkás és dolgozó tömegek számára.
Vele valami véget ért, és ez fáj még mindig a tömegeknek
A parlamentáris demokráciában működő mérsékelt irányzat, a szociáldemokrácia sem tudott hatékonyan politizálni a munkás és paraszt tömegek érdekében. Történelmi szinten így a munkás és paraszt tömegek képtelenek voltak társadalmi súlyuknak megfelelő politikai nyomást kifejteni. Magyarországon a helyzet még szélsőségesebb, hiszen a magyar politikai bal élére, vagy a második vonalba szinte mindig a zsidó bajkeverők kerültek.
Nincs ez másképpen ma sem. A magyar politikai életben éppen csak túl vagyunk a félidőn, de a háttérben megbújó cionista háttérhatalom kezében a média nagy részével és óriási összelopott tőkével már építi az országot tovább pusztítani akaró terveit.
A 2010-es választások a liberális baloldal politikai megsemmisülését okozták majdnem. Hozzá kell tenni, hogy nem lett volna kár értük. A Fidesz vezette csapat sem tud hatékonyan az országért és lakosaiért kiállni, nem utolsó sorban azért, mert a zsidó háttérhatalom oda is befészkelte magát stabilan. De mozgolódás van a rendszerben, hiszen a baloldali politikai mozgás megindult. Lehet, hogy néhány orbáni elszólás a bankrendszerrel kapcsolatban kiverte a biztosítékot?
A bankrendszer a mindenkori zsidó uzsora alapja bármilyen történelmi kort vizsgálunk meg. Az IMF és a hozzá kapcsolódó bankrendszer nem akar hallani arról, hogy a bankok profitjához hozzányúljon valaki. Nagy a lehetősége annak is, hogy a balliberális oldalon csoportosuló zsidó kritikus tömeg minden erejét összeszedi, mielőtt végleg megszünteti a magyar élet létalapját a Kárpát-medencében. Ezt már jól előkészítette a cionista banda az ún. nemzeti radikális páston is felügyeletet gyakorolva, a hazaszerető tömegek feltérképezésével és párhuzamos leépítésével. Csak a megfelelő ember, a megfelelő név, illetve a megfelelő stílus és a megfelelő mondanivaló szükséges ahhoz, hogy szétverje a jelenlegi, neki nem tetsző rendszert. A gondolkodni nem akaró, sajtóval befolyásolt buta tömeg az alapját adja majd a színjátéknak, ami 2014-ben lefolyik majd.
Rájöttek, hogy az MSZP kiöregedett, belülről szétesett és a korosodó támogatói hamarosan elhagyják ezt a világot.
A szegfű már kevés, a kávéjuk lefőtt
Az LMP nem tudott kitörni a fővárosból, támogatottsága kicsi és képtelen volt a magyarellenes SZDSZ nyomdokaiba lépni. Most pedig a szakadás előtt áll, aminek az oka egyszerű. Van egy valóban zöld része a pártnak, amelynek a középpontjában az európai zöld program áll, míg a másik része erősen kapcsolódik az elmúlt évtizedek neoliberális és zsidó vérszívókhoz. A szakadással az esélytelenek körébe léptek a következő választáson, csak egyes csoportjaik mehetnek be a parlamentbe az Együtt 2014 színeiben.
A csapat típusos, de egyedül nekik sem megy
A DK és Gyurcsány egy ortodox balliberális irányzat lett, élen az öszödi szemfényvesztővel. Gyurcsány személye pedig inkább terhes lenne az új csoportnak, mint hasznos. Elsősorban az idősebb korosztály szélsőbalos szárnya támogatja majd.
Hithű, de már lejárt a lemeze
És ott van a Milla élén a legalizált drogkultúrát Magyarországra bevezetni akaró Juhász Péterrel, aki védte már a cigányokat, támadta az új médiatörvényt és mondhatjuk, hogy szembement a józan és normális magyar ember mindenféle erkölcsével. A kendermagosok harcosából lett a Milla vezetője és a zsidó-cionista háttérhatalom szóvivője (biztos, hogy nem kevés összegért).
Juhász Péter a kendert nem tudta legalizáltatni, de ennek ellenére már megint kábítja a népet 
A Milla a Magyar Szolidaritás Mozgalommal és Kónya Péterrel, illetve a Haza és Haladás Egyesülettel, élén a libás Bajnaival próbál betörni Együtt 2014 néven a politikai színtérre. Juhász és csapata Bajnaival és a régi SZDSZ csúszómászóival akar visszajönni, illetve szélsőséges gondolkodásával egy újabb kulturális és társadalmi armageddont elindítani. 
Együtt a hányinger koalíciója 
És mi lenne az eredménye?
1, totális zsidó térnyerés 2, cigányok elszabadulása, 3, teljes és mindenre kiterjedő magyarellenesség, 4, végső csapás a magyar fiatalokra és családokra, 5, az ország teljes és totális kiszipolyozása és az élet ellehetetlenítése.
Abban biztosak lehetünk, hogy a szél összefújja a mocskot 2014-ben és egymás nyakába fognak borulni az előbb felsoroltak. 
Összefújva a szemét: SZDSZ, Milla, MSZP, LMP, zsidók és még ki tudja… 
Azonban a mocsoknak van egy jó tulajdonsága, mégpedig az, hogy eltakarítható. De ez már a mi feladatunk lesz. 
Jövőnk Infó - Tényfeltáró Munkacsoport